Az élet küzdelem

Az utóbbi napok sehova sem vezető nyüglődéseket hoztak – bár hadd szögezzem le már előre, soha ennél nagyobb problémáim ne legyenek.
Kezdődött azzal, hogy a hosszú hétvégére keresztet vethettem: miután a fejlesztési határidőkkel csúszom, kénytelen voltam a szombat egy részét, és a hétfő majd egészét az irodában tölteni, így aztán túl sok időm mégsem maradt, hogy kedvemre kijátszam magam.
Mindettől eltekintve még lehetett volna egy produktív vasárnapom, ám semmi sem úgy sült el, ahogyan elképzeltem.
Először is, az új Ubuntu még mindig nincs az új notebook-on. Hogy őszinte legyek, igazándiból nem is mertem még nekiállni az installálásnak – az első tapasztalatok kissé elbizonytalanítottak, s némiképp el is kedvetlenítettek. A Dapper Drake vadiúj szerkezetet és telepítőfelületet kapott. Nevezetesen, egybeépítették a Live CD funkciót a teljes verzióval, így elméletileg felbootolás után rögtön ki lehet próbálni, és ha tetszik, az “install” ikonra kattintva grafikus felületen mehet a végleges telepítés. Az Ubuntunak eddig meglehetősen primitív és roppant egyszerű, szöveges telepítőfelülete volt, ami ugyan nem a szépségével vagy eleganciájával tüntetett, de tökéletesen használható volt. Az új megoldás nem lenne rossz, kétségkívül szebb is… De…
Nekem helyből nem indult el. Valahol az X szerver inícializálása kapcsán elfagyott a sokadik kísérletre is. Damn… Nem akartam elhinni, mert eddig még tetszőleges gépre (értsd: ezeréves PII-től, a legfrissebb fancy Intel Core Duo-ig) gond és különösebb hackelés nélkül simán feltelepült.
Megpróbálkoztam a grafikus felület safe módjában, úgy működött, bár a 16:9 arányú LCD-vel nem tudott mit kezdeni és bután torzította a képernyő tartalmát, viszont LiveCD-hez mérten, ezzel még kezdeni sem lehet semmit. Ami talán még aggasztóbb volt, hogy a beépített Wireless Network kártyát sem ismerte fel. Na ekkor döntöttem úgy, hogy a végleges installra majd akkor kerítek sort, ha lesz néhány órám.
Remélem nem kell csalódnom: az összes lehető fórumon leellenőriztem, hogy mit mondanak a notebook – Ubuntu Dapper Drake párosításról, és mindenütt a tökéletes kompatibilitást emelték ki. No jó, meglátjuk, amint lesz rá erőm. Mindenesetre a tökéletes kompatibilitás megbukott az első próbán. Persze talán csak túlságosan elkényelmesedtem – ez az átka, ha valaki ennyire kezes disztrót használ -, egyszerűen megszoktam, hogy támogatottságban és kezelhetőségben már rég a Windows fölé nőtt az Ubuntu, így automatikusan azt várom tőle, hogy beavatkozás nélkül is tökéletes eredménnyel működjön.

Félretettem tehát a notebookot, és nekiláttam, hogy átszervezzem kissé az otthoni hálóztatot. Az történt ugyanis, hogy merő figyelmetlenségből – és a sanyarú magyar tapasztalatok miatt – eddig észre sem vettem, hogy kitudja mióta (gyaníthatóan a kezdetektől) – fix IP címem van. Ez a szolgáltatóm – Orcon – egyfajta plusz szolgáltatása, ami alapértelmezésben minden DSL előfizetéshez jár. Hurrá gondoltam magamban, itt az ideje, hogy a már régóta parkolópályán tartott, szintén az Orconnál regisztráltatott subdimension.co.nz domain-emet rendszerbe állítsam.
Ehhez először az otthoni webszerveremet kellett közvetlenül a DSLmodemre dugni. Eddig a Dynalink gyártotta DSLmodem-router egyetlen ethernet portját a D-Link Wireless routerembe kötöttem, úgy viszont az istennek sem ment sem a port forwarding, sem a virtual-server funkció. A két beépített tűzfal összeakadt, bármit is csináltam. Sebaj, a megoldás kézenfekvő: a webszerverbe betettem mégegy hálózati kártyát, és a két eszköz közé gondoltam beállítani. Nem egy bonyolult feladat, hogy mégis majd négy órát kínlódtam vele, az jól jelzi, mennyire figyelmetlen tudok lenni, ha fáradt vagyok. Egyszerűen elfelejtettem felinstallálni a dnsmasq és az ipmasq csomagokat, úgyhogy hiába dühöngtem, néztem végig ezredszerre is a config állományokat, csak nem akart működni az ip forwarding. Késő délután lett mire elkészültem, és legszívesebben a fejemet vertem volna a falba a saját hülyeségem miatt.

A következő menet az Orconnal jött. A domain regisztrációnak végtelenül egyszerű webes felülete van, s mellette felkínálják a DNS beállítás lehetőségeit is. Az Advanced Zone Editornak nevezett kis alkalmazásuk segítségével egyszerűen sorokat adhatunk a domainhez tartozó db.conf-hoz, de igazándiból nem szerkeszthetjük: sem a SOA-t, sem a TTL-eleket nem engedi állítgatni. Ez még önmagában nem lenne probléma, ha bárhol adnának valami leírást, hogy használnak-e valami speciális megkötést, mert valamit trükköltek az biztos, ugyanis a kézenfekvő bejegyzések beillesztése után két nappal sem működik a dolog. Elméletileg persze lehet ennél is hosszabb a frissülési idő, de könyörgöm, legalább tájékoztatnának.
Ami még bosszantóbb, hogy a Google vadonatúj, saját domainnévhez köthető Hosted Mail szolgáltatását sem tudom érdemben kipróbálni, hiába állítottam be a megfelelő MX recordokat.
Végül aztán megpróbálkoztam egy levélírással az Orcon Technical Support-jának, mindeddig semmi eredmény…

Hát mit mondjak? Nem volt egy különösebben felemelő hétvége. Mindenesetre, amint eredményre jutok a fentebbi ügyek bármelyikében, ismét posztolok…:)

Leave a Comment

15 − 2 =