Kutya, macska

Valamelyik nap, az egyik esti hírműsorban – talán a TV3 Campbell Live – megütötte a fülem egy tudósítás felkonferálása. A inkriminált mondat szerint Új Zéland világelső az egy főre jutó macskák tekintetében. Felkaptam a fejem a hírre, mert eddig fel sem merült bennem, hogy efféle előfordulhat. Persze macskák vannak – minket is megszelidített egy, pár hónapra, hogy ideköltöztünk. Valószínűleg a legrandább jószág – foltos, formátlan, kövér – de megkapó felemás pofájának, és egészen kutyaszerű habitusának nem tudtunk ellenállni. Oriza Triznyák névre kereszteltük mielőtt feltűnt volna, hogy nőstény, miután pedig megtanult magyarul és hallgat az Oriza névre, más késő volt a hibát korrigálni.
Szóval macskák vannak, ahogyan kutyák is; mégis, ezt olyan észrevétlenül teszik, hogy komolyan meglepődtem Campbell felkonferálásán. Kicsit nyomoztam hát, és ráleltem egy újságcikkre, amiben a kiwi állattartási szokásokat – különösen az állatorvosi viszonylatban taglalják. Nem is a felsorolt eszelős összegek döbbentettek meg (Aucklandben akár 10-15 ezer dollárt is kifizetnek a gazdik egy-egy műtétért), hanem a mellékesen odavetett statisztika: Új Zélandon 1 millió 200 ezer regisztrált macskát és 800 ezer regisztrált kutyát tartanak számon. Ez azt jelenti, hogy minden második háztartásban van macska, és minden harmadikban van kutya.
A dolog annál is inkább meglepőbb, mert a háztartási kedvencek olyan észrevétlenül népesítik be Kiwilandet, ami már-már elképesztő. Soha jelét nem vettem észre a házijószágok eddig elkerülhetetlennek vélt kellemetlenségeinek: nemhogy kutyaszarba nem léptem az utcán, de még csak látni sem láttam; éjszakánta nem veri fel a csendet kutyaugatás; nincsenek a forgalmasabb utakon feltrancsírozott, elgázolt macska vagy kutyatetemek; és tavasszal a macskabagzás síró barcogása sem borzolja a kedélyeket.
Andrea felvetése csak alátámasztja meglepetésemet – neki is szemet szúrt mindez, mikor néhány hónapot felénk töltött. Feltalálták volna a néma kutyákat? Nem tudom. Mindenesetre a kiwi szabályozás és habitus újabb diadalát vélem felfedezni: lehet úgy is állatot tartani, hogy annak csak az örömteli részét tapasztalja meg az emberfia.

Oriza nem kifejezett informatikus, azoban szeret a notebookon heverészni.

7 Comments

  1. Örömmel látom, hogy használjátok a küldött billentyűzetet :)
    Az én példányom valamiért nem minden USB cuccot ismer fel, energia problémákra hivatkozva. Ez nálad is jelentkezett?

  2. Ja, és egyébként szerintem ezt a macsekot harlequinnek kellett volna keresztelni :) Ahogy szét van felezve a feje, nagyon komoly :)

  3. Totasz

    Vagy Pierrot-nak
    😀

  4. Nem lehet, hogy azert nem hallotok kutyaugatast, mert minden kutya a hazban/lakasban lakik a gazdival egyutt? Legalabbis Nagy-Brittaniaban, amikor meg ott eltunk, a torvenyek miatt mindenki bent tartotta a hatlmasabbnal hatalmasabb joszagokat, mivel eleg magas buntetes jart, ha vkinek a kutyaja ugatott volna kint a kertek alatt. Szet is ragtak mindent a lakasban, de legalabb csend volt kint…
    Ilyen ‘randa macskat’ is utoljara Angliaban es Irorszagban lattam… lehet ez vmi angolszasz tenyesztett fajta ;D

  5. ez a macska nemhogy randa, hanem egyszerűen gyönyörűséges!!!

  6. Talan inkabb annyira ‘randa’, hogy az mar gyonyoru :) Mint animal lover, nekem is mindegy hogy nez ki egy allat, mindegyiket szeretem!

  7. Nagyon randa – tényleg ezért szép. A képen nem is látszik mennyire plüssállatszerű.

    Egyébként Vera igazad lehet: a szabályozásban lehet a trükk, a zajongást egyébként is komolyan veszik. Ha kihívod a Noise Controllt akár a szomszéd buli erősítőjét is elszállítják, amennyiben bemérve túl hangosnak találják. Gondolom a kutyaugatással kapcsolatban is hasonló módon járnak el, bár azt nem tudom, olyankor is elviszik-e a zajforrást:)

Leave a Comment

2 × 1 =