Az egészség ára

Szörnyű tragédia történt. Meghalt egy háromgyermekes anya, alig 44 évesen, teljesen értelmetlenül.
A szamoai család esete a közműszolgáltatóval izgalomba tartja a médiát: ezzel van tele a televíziók híradója, ettől volt hangos már reggel is a rádió, az New Zealand Herald a címoldalon kívül a teljes harmadik oldalát is az ügynek szentelte és az összes általam ismert és olvasott blog is kiemelt terjedelemben foglalkozik az esettel.

Lássuk a tényeket: egy dél-aucklandi (főleg polinézek lakta negyedben élő) család elektromos közműszolgáltatását számlatartozást miatt megszüntette az állami tulajdonban lévő Mercury Energy (mellesleg mi is az ügyfelük vagyunk), s a villanyóra leszerelésének következményeként a lélegeztető segédeszközt használó, a kórházból mindössze pár hete hazaengedett, beteg asszony meghalt.
Mint mondtam, az eset lázban tartja az egész országot: a Mercury Energy (amely cégnek mellesleg dolgozunk is, és ma éppen egy prezentációt kellett tartanunk) székháza előtt több százan tüntetnek; néhány prominens médiaszemélyiség – többek között az általam annyira kedvelt Hillary Berry – élő adásban jelentette be, hogy közműszolgáltatót vált az eset miatt; a parlamentben interpelláltak; a rendőrség nyomoz; a Mercury belső vizsgálatot indított.

Hiába azonban, hogy ránézésre egyszerűen skatulyázható – az elembertelenedett, kizárólag profit orientált vállalat süket lelketlenségével gyilkolt -az ügy, én mégis azt gondolom, a teljes valóságra sosem fog fény derülni.
Persze, amikor a rádióban hallottam reggel munkába menet, még számomra is egyértelműnek és szörnyűnek tűnt a dolog, és a hangzatos főcímek – “Agyjatok még egy esélyt, könyörgött az beteg asszony, de kérése süket fülekre talált” – is csak erősítették az első benyomást.
Aztán nap közben sem hagyott nyugodni az ügy, de főleg amiatt, hogy Új Zélandot egyszerűen nem olyannak ismertem meg, ahol ilyesmi csak úgy megtörténhet. Minden személyes tapasztalatom ellentmond a látszatnak, s ez egyszerűen disszonanciát okozott, valójában nehezemre esett belátni, hogy a saját tapasztalásaimnak, a saját valóságképemnek ennyire ellentmondó történések előfordulhatnak.
A félrevezető, harsány és bulvárízű főcímek ellenére a New Zealand Herald papírkiadásában meglehetősen aprólékosan körbejárták a témát, és az így kibontakozó történet már korántsem olyan egyértelmű, mint első pillantásra tűnt.
A szamoai óvónő halála persze mindenképpen tragédia, de azért van néhány igazán homályos pont, ami legalábbis megkérdőjelezi a gonosz vállalat teóriát.

1. Az asszony az áramszolgáltatás kikapcsolását (és a lélegeztető gép működésének megszűnését) követő két és fél óra múlva halt meg. Ezt eleinte nem értettem, valahogy úgy képzeltem, hogy ha valaki lélegeztető gépre van kötve, akkor a gép működésének megszűnése azonnali fulladást okoz.
Mint később kiderült, az ominózus készülék csak a tüdőproblémákkal küzdő beteg oxigénellátását volt hivatott segíteni (nem az efektív lélegzésért volt felelős).
Szakorvosok szerint a gép üzemszünete okozhat légzési nehézségeket és kényelmetlenséget, azonban semmiképpen sem halálos.

2. A Mercury Energy vezetője őszinte megdöbbenésének adott hangott: a vállalatnak külön policy-ja van olyan esetekre, ahol az elektromos szolgáltatás kikapcsolása egészségkárosító hatású lehet – ilyen esetekben nem forszírozzák a mérőóra leszerelését.
A leszerelést végző – külső – munkatárs azt állítja, hogy a lakók annak ellenére sem tájékoztatták arról, hogy az áram kikapcsolásának milyen súlyos egészségügyi következményei lehetnek, hogy találkozott velük. A munkatárs szerint csak arról érdeklődtek, hogy ha befizetik az elmaradást akkor milyen gyorsan kapcsolják vissza az áramot.
A család ugyanakkor állítja, hogy jelezte a szakembernek: az áram kikapcsolása az asszony halálával járhat, az azonban csak a vállát vonogatta, mondván csak a munkáját végzi.

Most tekintsünk el a kézenfekvő demagógiától, hogy ha elektromos lélegeztetőre szorul a beteg anyánk, akkor befizetjük a számlát (a Mercury Energy megjegyezte azt is, hogy a kikapcsolás legkevesebb 6-7 hetes procedúra számtalan értesítő kiküldésével); illetve mit keres otthon a 20 éves nagyfiú, ahelyett, hogy dolgozna, ha a számlafizetési nehézségeket az asszony betegsége okán fellépő anyagi problémák okozták. Kiwiországban ha valaki dolgozni akar, akkor tud is – legfeljebb nem a számára legkedvezőbb állásban, ez azonban családi tragédiák esetében talán nem szempont.
Mondom, tekintsünk most el mindezektől.
De azonban:
Ha az anyám élete egy lélegeztető gépen (így közvetve az elektromos áramon) múlik, akkor a kikapcsolásra érkező szakembert akkor sem engedem leszerelni az órát, ha ehhez fizikai erőszakhoz kell nyúlnom: konkrétan valószínűleg baltát vagy konyhakést ragadok – inkább hívják a rendőrt, mintsem, hogy birka módra végignézzem, hogy megölik a szemem láttára az anyámat. És higyétek el, egy 100 kilós fiatal férfi, meglehetősen hatékonyan képes lehet az egyszem szerelővel szemben a mérőóra védelmezésére.

Ha mégis megszűnik a házban az áramszolgálatás, és az anyám emiatt haldokolni kezd, akkor átmegyek a szomszédba egy hosszabítóval kegyelemért könyörögni.
Ha semmi sem segít – a szerelő erősebb, a szomszédok hallani sem akarnak rólam -, kézenfekvő módon mentőket hívok.
A 20 éves nagyfiú azonban, amikor – a gép leállása után 2 órával -az anyja rosszul lett, előbb himnuszokat(!?) énekelt, s csak miután az anyja elvesztette eszméletét hívott mentőket.
A kevesebb, mint negyedóra alatt kiérkező orvosok azonban már nem tudtak segíteni.

Kíváncsi leszek, vajon a vizsgálatok milyen konklúzióra jutnak: az eddig napvilágra jutott részletek egyszerűen nem klappolnak nekem.

10 Comments

  1. Cool blog, i just randomly surfed in, but it sure was worth my time, will be back

    Deep Regards from the other side of the Moon

    Biby Cletus

  2. hobe

    Biby tudsz magyarul?:-)
    Kosz Csanad, munka miatt ugysem volt idom elolvasni a mai Heraldot. Igy azert maskepp hangzik egy kicsit a dolog, mint az index cikkeben. Irhatnal valami vidamabbrol is, pl. LV es America’s cup!:-))

  3. Hobe: Biby engem is meglepett, bár a visszatérésre vonatkozó kitételét tekinthetjük bölcs ígéretnek is, amennyiben úgy értette, hogy azután tér vissza, ha már megtanult magyarul olvasni.

    A Luis Vuitton – America’s Cup-ról az utóbbi időben lemaradtam kissé, amikor utoljára képben voltam, még a kihívói hely esélyesei voltunk.
    Most hogy állunk?

  4. hobe

    Ma 11PM itteni ido szerint kezdi az egyes csatorna kozvetiteni a LV dontojet, ami az ETNZ es az olasz Luna Rossa kozott zajlik. 5 nyert futamig megy es a gyoztes megmerkozhet az America’s cup-ert a svajci Alinghi-vel. Szerintem az olaszok mennek tovabb, a fiatal ausztral kormanyosuk nagyon agressziv a rajtoknal es altalaban ott mar el is dol a futam. Persze en azert a kiwiknek drukkolok!:-)

  5. Bocsáss meg, de a pasi zsoltárokat énekelt… Hymn = zsoltár.

    Amúgy nekem már elvonási tüneteim voltak, úgy hiányzott a blogod. Végre van olvasnivaló! Köszi!

  6. Tibor

    Nekem ebben az egeszben a media hozzaallasa gusztustalan. Csak a nezettsegert kepesek az egeszet ugy csavarni ahogy nekik tetszik. Tudom, igy van ez szinte mindig, de ebben az esetben teljesen nyilvanvalo, hogy a szamoai rokonsag abszolut idiota modon viselkedett, mar-mar ugy tunik szandekosan oltek meg az anyukat. De a media ugyesen megis a nezetsegert kepes a pofankba hazudni. En mindenkit megkerdeztem amiota ez az eset tortent, hogy mi a velemenyuk. Eddig senki sem – ertsd 0 ember – mondta, hogy szerinte a Mercury az egy mocskos ceg. De a media csak pisal a szel elleneben. Ennyi idiota olvaso/nezo/hallgato lenne? Es nekem egyet sem sikerult talalnom?

  7. Azért ezt érdemes elolvasni, hogy a más kultúráról legyen valami képetek, nem olyan egyszerű az európai szemlélettel látva az ügy.
    http://www.nzherald.co.nz/section/1/story.cfm?c_id=1&objectid=10443867

  8. totasz

    Média:
    Mincs jobb hír, mint a rossz hír!!!

  9. hobe

    Hmm, nagyot tevedtem: ETNZ 5-0-ra verte a Luna Rossat a LV dontojeben :-))

  10. hobe

    Egy kis kiegeszites: az aramszolgaltato is saros az ugyben egy kicsit. A (07.01.) vasarnapi hiradoban bejatszottak a telefonbeszelgetest, amit az elhunyt asszony ferje folytatott a kezelovel. Az ur kerte, hogy reszletekben fizethessen es ne kapcsoljak le az aramot, de nem engedtek meg neki. Egyebkent a kikapcsolas idopontjaban mar csak 30 dollar tartozasuk volt, mert ket reszletben befizettek a maradekot.
    Valamint a kezelo nem adott felvilagositast a fennmarado osszegrol, mert a neni neven volt a szolgaltatas, aki persze korhazban volt es nem tudott intezkedni..

Leave a Comment

20 − 3 =