Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Month: June 2007 Page 1 of 3

Szavazás

Mindig is kíváncsi voltam, hogy kik és miért olvassák a Subdimensiont – gondolom ez érthető.
A Blogger – egyelőre csak fejlesztési fázisban lévő – új játékszerei közül az egyik, ez a kis szavazást lehetővé tévő widget (tényleg van már rá megfelelő magyar szakszó?), aminek roppant mód megörültem.
Sajnos valóban nincs még kész, így például nem képes megjeleníteni az ékezetes betűket – ezért én kérek elnézést.

Mindenesetre szeretném megkérni minden olvasómat, hogy legyen olyan kedves és szavazzon, lehetőleg persze csak egyszer – már az arányok igazságtartama miatt.
(Ha az opciók nem elégségesek, akkor kommentben várom, hogy mivel bővítsem, bár az igazság szerint más indokot a felsoroltakon kívül nem nagyon tudok elképzelni.)

Update: hiába derült ki a kommentekből, hogy igény lenne a többszörös jelölés lehetőségére, sajnos a rendszer nem engedi meg a változtatást: arra hivatkozik, hogy már vannak szavazatok.
Kérlek benneteket, hogy a lehetőségek között rangsoroljatok, és a legjellemzőbbet jelöljétek.

Választások 2008

A költségvetési többlet kapcsán már jósoltam, hogy előbb-utóbb adócsökkentésnek kell következnie. Nos, mindeddig ez nem következett be, s egyre inkább úgy tűnik, legfeljebb jövőre lesz belőle valami: 2008 amúgyis választási év, azt, hogy ez milyen mérvű választási költségvetést jelent, majd meglátjuk.
Mindenesetre megoszlanak a vélemények, a találgatások: a nem nyúlnak az adórendszerheztől kezdve, a brutális adócsökkentésen át, egészen a csak jövedelmi sávok eltolásával fognak játszani megállapításokig terjednek.
Én leginkább a konkrét, százalékos adócsökkentés (mégha esetleg nem is túl nagy mértékű) mellett teszem le a voksom: ha a Labour meg akarja tartani a középjövedelműek körében egyre fogyatkozó szavazóbázisát, és nem akarja magára haragítani a legkisebb jövedelműeket, akkor nincs más választása.
A minap – talán a múlt héten – jelent meg egy gyors statisztika a 2006-os jövedelmekről. Érdemes egyébként tanulmányozni, elég beszédes a kiwi állapotok tekintetében.
A statisztikából kiderül: a tizenöt évesnél idősebb populációt figyelembe véve, a teljes lakosságra vetítve a medián jövedelem (az az összeg, aminél a lakosság 50%-nak nagyobb, 50%-nak pedig kisebb az éves jövedelme) évi 24.000 dollár. Ez első pillantásra kifejezetten meglepett – mert rettentő kevésnek találtam –, míg fel nem oldottam a problémát annak felismerésével, hogy az átlag megállapításakor éppúgy számításba vették a diákokat, munkanélkülieket és nyugdíjasokat, mint a foglalkoztatottakat.
Ha a teljes munkaidőben dolgozókat nézzük, máris rózsásabb képet kapunk: a kiwik 85.9% keres évi $20.000-nál többet; 68.1% évi $30.000-nál keres többet; míg 30.9% évi 50.000 dollárnál is többet keres.
Tekintve, hogy a legkisebb adósávba az évi 38.000 dollárt meg nem haladó jövedelem tartozik, ennek a határnak a felemelése a legrászorultabb 20-25%-nyi kiwi számára semmiféle előnnyel nem járna, valószínűtlen, hogy a Labour efféle lépésre szánná el magát.

Ha már a választásoknál tartunk: a múlt héten jelentettek be egy törvénytervezet előterjesztésének tervét, ami a szavazási jogosultság korahatárát csökkentené 16 évre. Nekem meglehetősen átlátszó, kétségbeesett és értelmetlen kísérletnek látszik a koalíció részéről, hogy elkerülje a jövőre várható bukást.
Gyanítom a világon mindenütt megállja a helyét az általánosítás: a fiatal korosztály inkább baloldali érzelmű, és ahogyan idősödik úgy nyer egyre inkább teret a konzervatívabb értékek tisztelete. Új Zélandon különösképpen tettenérhető ez: például a Zöld Párt szavazóinak meghatározó hányada a fiatalok közül kerül ki, de a Labour támogatottsága is kifejezetten erős a 30-nál fiatalabbak korcsoportjában.

Utánajártam egy kicsit, hogy a nagyvilágban miképp is van ez. 223 országról találtam a választással kapcsolatos adatokat, ezek közül 192-ben 18 év a korhatár; 21 országban nagyobb – 19 és 25 év között –, és mindösszesen 10 országban lehet 18 évnél fiatalabb korban szavazni.

16 év, mint választói korhatár

Ausztria (2007 július 1-től)
Brazilia
Kuba
Isle of Man
Nicaragua

17 év, mint választói korhatár

Kelet Timor
Indonézia
Észak Korea
Seychelles Szigetek
Szudán

Ha megnézzük ez a listát, akkor kettő kivételével (Ausztria és Brazilia) ezekben az országokban – a sajátos politikai berendezkedés okán – a választások inkább szimbólikus jelentőségűek. Kubában vagy Észak Koreában akár 5 éves korra is levihetik a korhatárt: az aktuális kommunista párton kívül amúgy sem indítanak jelölteket.

Annyira persze nem vagyok konzervatív, hogy önmagában elegendő érvnek tekintsem, hogy a világ nagyon-nagy többsége 18 évben határozza meg a választói felelősség korhatárát, akkor ez vitathatalan volna. A zöld javaslat ettől még lehetne jó vagy megfontolandó. De nem az.
Sue Bradford Zöld képviselő javaslata számomra egyértelműen a hatalomféltésről szól.
Nem hiszem ugyanis, hogy a középiskola derekán tartó kamaszok releváns többsége különösebb politikai érdeklődést mutatna: 16 évesen nagyjából-egészéből az ivarzás lehetőségei kötötték le a figyelmünket. Nem állítom persze, hogy ebben a korban ne lehetne politizálni, csak azt gondolom, hogy csupán egy elenyésző kisebbség tudatos ennyire.
Különösen furcsa elgondolás, ha figyelembe vesszük, hogy a nagykorúság határa (alkoholfogyasztással, teljes büntethetőséggel, önálló credit-kártya – azaz pénzügyi függetlenség – birtoklással) továbbra is 18 év maradna. Hogy is van ez? Annyira nem bízunk egy 16 évesben, hogy sört vagy cigarettát vásárolhasson, de azt feltételezzük, hogy felelősségteljes döntést hoz majd a választásokon?

Mellesleg nem is értem. A választásokról szóló törvény megváltoztatásához minősített többség (Kiwilanden ez 75%-ot jelent) szükségeltetik. Azt pedig előre borítékolni, lehet, hogy az ellenzék, különösen a National, nem fogja megszavazni.

A Hely szelleme

Nagyon sajnálom, hogy az idei Goldenblog versenyben külföldönélőmagyaros/utazós – Hely szelleme kategóriát nem zsűriznek. Azt hiszem, minden blogger exhibicionista – legalább egy kicsit – így azután a lehetséges megmérettetés elmaradása nyilván csalódás valamelyest.
Zhaoman ugyanakkor – amikor még nem tudtuk, hogy nem lesz releváns kategória – összegyűjtötte a versenyre nevezett blogok listájából azokat, akikkel egy ligában indultunk volna, én pedig úgy döntöttem, hogy közzéteszem.

asiafan.freeblog.hu – Keleti szél: ázsiai filmek, sztárok és zene
balaton.blog.hu – BalatOnline
belgium.freeblog.hu – Élőben Belgiumból
blogmano.blogspot.com – Manócska blogja: Dél-Korea
blogpecs.blog.hu – Blog Pécs
csongisirishcultstudies.blogspot.com – Írországban az élet, hejj!
debrecenfalu.hu – Debrecenfalu

elobenavarosbol.blogter.hu – Élőben a Városból
farang.hu/blog – Farang.hu: Bangkok-napló
finnicus.freeblog.hu – Finnország és ami mögötte van
fules.freeblog.hu – Füles világgá megy: Thaiföld
kanga.freeblog.hu – Kanga: Ausztrália
kina.freeblog.hu – Kínában
klivia1428.blogspot.com – Chronicles of Lívia: Kanada, Torontó
menjunkdelre.blogspot.com – Menjünk le délre!
mindenkikotoben.com – Minden kikötőben: USA, San Fransisco
sunnywalk64.blogspot.com – Living in South Korea
theitalianjob.freeblog.hu – The Italian Job: Olaszország
zhaoman.blogspot.com – Zhaoman: Taiwanon
www.basahalom.hu – Basahalom Boulvard
www.marvanymiklos.hu/blog – Thaiföld Blog

A nevezett kb. 900 blogból 22-őt találtunk a Hely Szelleme kategóriába illőnek – persze könnyen elképzelhető, hogy kihagytunk valakit. Én csak név alapján futottam végig a listát, nem tudom Zhaoman vagy a többiek vették-e a fáradtságot, hogy egyenként végig kattintgassák. (Hangsúlyoznám, hogy a fenti lista a Goldenblogra nevezettek közül válogat, nem pedig az általunk ismert idepasszoló blogok listája.) Ha valaki szeretné kiegészíteni, csak hajrá, rögvest frissítem a listát az új információval – tessék a kommentelni.

Nekem egyébiránt – hivatalos zsűri ide vagy oda – megvan a kategória-győztesem: a Minden kikötőben egyike a legjobb blogoknak (nemcsak a külföldönélőmagyarosok közül), amit valaha olvastam. Rendes becsületes, szórakoztatva tájékoztató publicisztika, az a fajta, ami értelmet ad az újságírásnak. Az olvasása óta többet tudtam meg az Egyesült Államokról és San Fransisco-ról, mint amennyit előtte összesen tudtam, vagy tudni véltem. Élvezetes stílusú, pont annyira személyes, hogy a közvetlensége még nem zavaró, az adott témát rendesen körüljáró és kibontó, alapos írásokkal. Profi munka, és valóban: szerzője a San Fransisco Chronicles újságírója. Azt különösen szeretem benne, hogy szabadidejében is ír nekünk, amolyan örömpublicisztika – az örömzenélés mintájára.

A 38.

Szolid ünneplés kettesben, no meg az új jövevény, a PS3 társaságában.
Ma már nem kommentálok, nem fejezek be postot és nem válaszolok levelekre.
Ma már csak almatortát eszem, és 2004-es Corbans Merlo Cabernet Sauvignont iszom.

Cheers!

(Déli)Sarki fény

Noha a jelenség fizikai hátterének ismeretében – i.e.: a napszél és a sarkok mágneses pólusainak elektromos kölcsönhatása – kézenfekvő, eddig valahogy sosem jutott eszembe, hogy a sarki fény nemcsak az Északi Sarkon, hanem az Antarktiszon is van. Míg az északi sarki fényt Aurora Borealisnak, addig a déli ellenpárját Aurora Australisnak hívják.
Az alábbi képet a NASA IMAGE (Imager for Magnetopause-to-Aurora Global Exploration) nevű műholdja készítette 2005 szeptember 11.-én.
Új Zéland némiképp elmosódottan és halványan, de egy óra irányában azért látható.


Ide kattintva egy kisebb, míg ide kattintva egy nagyobb, mozgó verzió is megtekinthető.

Update: noha nekem az irodai gépemen tökéletesen működtek a NASA Quicktime formátumú videói, valamiért az itthoni rendszer már nem szerette, ahogyan többeteknek sem.
Feltöltöttem tehát a Google Video-ra, íme:

Más-világ

Néha azon gondolkodom, mennyire érthető-megélhető honfitárs ismerőseink, vagy ismeretlen-ismerőseink számára az, hogy milyen külföldön letelepedni, és ilyenkor milyen ellentmondásos viszonya alakul ki az embernek szülőhazája viszonylatában.
Néha pedig azon töprengek, más hozzánk hasonló cipőben járók miképp élik ezt meg – és ilyenkor nagyon örülök, hogy a 21. században, a blogoszférában létezhetem.

Verának a napokban született egy fontos bejegyzése e tárgyból. Olvassátok el: érdemes, sok olyasmit ír, ami – azt hiszem –, a legtöbbünket jellemezhet. Engem (minket) biztosan.

Kalandvágy

Egyik – már állampolgárságot kapott – ismerősünk visszaköltözése kapcsán született vicc, ami többi-kevésbé kifejezi az aucklandi magyar társaságban uralkodó nézetet:

– Miért költözött vissza Petya Magyarországra?
– Na??
– Hát kalandvágyból…

Nem mondom, hogy az augusztusi hazalátogatásunkra kalandtúraként gondoltam eddig, és persze várom is. Jó lesz találkozni a távolban maradt szerettekkel, nosztalgiázni a barátokkal és jókat enni két álló héten át. Igazándiból egészen mostanáig nem is volt különösebben hangsúlyos, hogy mindez Magyarországon lesz – ha mindezt megkapnám Tongán, akkor csak odáig repülnék, és nem lennék bolond öt napot utazni. És igen, tudom, hogy ezt szégyenlenem illene – de nem tehetek róla, azt hiszem több évnek kell ahhoz eltelnie, hogy maga az ország fizikai valósága hiányozzon, ha ugyan… Mert a viszonyok nem fognak, abban biztos vagyok…
Mellesleg persze roppant kíváncsi vagyok, milyennek látom majd ennyi idő után Magyarországot – talán kicsit külső szemlélőként –, mennyire lesznek olyan negatív tapasztalataim, mint amiket előre jósol minden ismerősöm, akinek az elmúlt időszakban hasonló experimentumban volt része.
Nyilván jól fogom magam érzeni, ez nem is kérdés – azt, hogy örömömbe mennyi üröm vegyül, majd meglátjuk.

A kezdet mindenesetre nem túl bíztató:
Elhatároztuk ugyanis, hogy – tekintettel a családok és barátok földrajzi elhelyezkedésére – autót bérelünk. Az internet segítségével több lehetőség is ígérkezett, míg végül a Yes Autrent tűnt a legkedvezőbbnek, és a webes előrendelés is egészen megnyugtatóan professzionálisnak tűnt.
Gondoltam jó előre lefoglalom az autót – augusztus mégiscsak főszezon, nehogy késve ébredjünk. Kitöltöttem tehát a megfelelő adatokat, ráklikkeltem az Elküld feliratra, és kissé meglepődve konstatáltam, hogy értesítettek: hamarosan élő ügyintéző veszi fel velem a kapcsolatot. Gondoltam itt van vége a történetnek, arra szinte mérget vettem volna, hogy nem fognak Új Zélandon felhívni, de alábecsültem őket, mert már másnap email-t kaptam a cégtől.
A kellemes meglepetés persze csak addig tartott, amíg el nem olvastam a megrendelésem visszaigazolását. A Yes Autrent ügyintézője szerint ugyanis Augusztus 2-tól 13-ig 7 nap van, és bár még a levél aljára odamásolt eredeti megrendelésben is ott van feketén-fehéren, hogy A kategóriás (tehát a legolcsóbb, mert végletesen megfertőzött a kiwi puritánság) gépkocsit előrendeltem, a visszaigazolásban már B kategóriás Skoda Fabia szerepelt napi ezer forinttal drágábban.
No jó, gondoltam, mindenki követ el hibákat – de azért felébredt bennem az egy ideje már szunnyadó kelet-közép-európai mindenütt rosszindulatot és lehúzást orrontó gyanakvása –, ezért roppant udvariasan:

“Nagyon köszönöm válaszát, de megrendelésemben szeretnék pontosítani…”

kezdetű levélben gondoltam tisztázni az álláspontomat és kívánságaimat.
Ennek kilenc napja immár, és persze semmi válasz. (Mondjuk az is tény, hogy nem küldtem el a hitelkártya-számomat, ahogyan kérték.)
Hát mit mondjak? Egyszerre eszembe jutottak a:
– Sokkot kapsz majd, meglásd… – kezdetű élménybeszámolók, eszembe a kalandvágyas vicc; és felmerül a kérdés: most akkor nyaralni/látogatóba megyünk, vagy kalandtúrára?

Page 1 of 3

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: