Szolgálunk és védünk

Volt (van) egyébként rendőrséges, erőszakolós botrányunk nekünk is, ráadásul évek óta. Az itteniben három rendőrtiszt és egy 18 éves lányka szerepel, akit 17-szer vagy 20-szor erőszakoltak meg.
A három rendőrből azóta kettő leszerelt, a harmadikból viszont aucklandi főtiszt lett. Ez első pillantásra furcsa lehet, azonban érdemes ismerni a tényt: az eset 20 évvel ezelőtt, 1986-ban történt, csak éppen most van botrány belőle.
Illetve 2004 óta folyamatosan, ámbár változó intenzitással.
Amiért igazándiból érdemes összehasonlítani a magyar üggyel az a legfőbb különbözősége az eseteknek. Ez pedig a rendőrségek alapvető megítélése.
Elvitathatatlan ugyanis, hogy mindkét ügy kapcsán (ártatlanság vélelme ide vagy oda) a társadalom és a média azonnal prejudikált, és ez a prejudikáció mintegy bizonyítványt is kiállít a két rendvédelmi szervről.
Azt, hogy a magyar rendőrség – egyebek mellett – erkölcsi válságban van, mi sem mutatja jobban, minthogy a társadalom habozás nélkül elhiszi E. Zsanett vádjait – egy még nyomozati, bírói szempontból korántsem lefutott ügy kapcsán belügyminiszter, országos kapitány és még (fene sem emlékszik miféle) főrendőrök buknak. Tudom, nemcsak a Rebiszes erőszak miatt, meg különben is megérdemlik, de azért józanul belegondolva, az ártatlanság vélelmének alapvető pofánverése az ügy. Hacsak nem abból az erkölcsi alapvetésből indulunk ki, hogy már a gyanú felmerülése is megengedhetetlen – ez meg ugye nem magyar tempó.
Ezzel szemben a mi erőszakunk esetében legfinomabb kifejezéssel élve is szkeptikus a társadalom – inkább hisznek a rendőröknek, akik magát a szexuális kapcsolatot nem tagadják, csak épp állítják, erőszak helyett közös beleegyezéssel történt.
Egyik ügy sem zárult le, egyik esetében sem került még nyilvánosságrag megdönthetetlen bizonyíték, felelős bíróság nem hozott még jogerős ítéletet. Könnyen lehet, hogy E. Zsanett nem mond igazat, ezzel szemben a kiwi rendőrök valóban megerőszakolták Louise Nicholas-t.
Mégis, a többség meg van győződve, hogy a magyar lány igazat mondott; míg Új Zélandon inkább hisznek a rendőröknek: mindkét esetben kognitív disszonanciát okozna az ellenkezője.
És ez az igazán szörnyű a magyar állapotokban – persze az is, ha kiderül, hogy volt öt ilyen állat –, hogy bármi rosszat, habozás nélkül elhiszünk egy olyan szervezetről, amelynek alapvető létét kellene jelentenie, hogy bízzunk benne, hogy higgyünk neki és hozzá fordulunk bajunkban.

8 Comments

  1. Füles

    tulajdonképpen igazad van – de amásik oldalán a történetnek nekem az nem fér a fejembe, hogy ha nem erőszakolták meg, akkor miért talál ki ilyet, hacsak nem súlyosan zavarodott? rászállt a sajtó, nem hagyják békén, mindennek elmondják (“ezek a megerőszakolt nők csak rohadt kurvák, akik hagyták magukat, aztán mégsem tetszett nekik a dolog”), címlapon boncolgatják, valószínűleg évekre elvágták az életét ezzel. olyan stigma az erőszak még mindig, hogy ezt miért vállalná fel valaki ok nélkül?

  2. Füles: persze, jogosak a kérdéseid, és válaszolni sem tudok rá. Azt gondolom ugyanakkor, hogy bármelyik fél hazudik is, fennáll a súlyos butaságnak, zavarodottságnak az esete. Ha E.Zsanett hazudik, esetleg nem mérte fel előre, hogy mivel jár egy ilyen feljelentés, vagy titokzatos bosszúról, esetleg tényleg orvosi megítélés alá eső zavarodottságról van szó. Ha a rendőrök hazudnak – és tényleg megtörtént az erőszak – legalább olyan baromi hülyeségről, ostoba előre nem látsáról tesznek tanubizonyságot (már rohadék erkölcstelenségen kívül), hiszen nem gondolhatták komolyan, hogy csont nélkül meg lehet úszni egy ilyen erőszakot. Az ötből egynek nem jutott eszébe, hogy az mondja, gyerekek ne csináljuk, mert ha véletlenül lebukunk, többet ülünk, mint veréb a fán? Egy gyors numera meg szopatás semmiképp sem ér meg ennyit.
    Tehát a szereplőktől elvonatkoztatva azt hiszem, mindkét oldalról legalább annyi kérdést, értetlenséget vet fel az ügy.
    Csak éppen a magyar rendőrről – mert Tóta W. szavaival utóítéletesek vagyunk – simán el tudjuk képzelni, hogy nemcsak aljas erőszaktevő, de hülye is, mint a segg, aki nem gondolkodik és nem lát az orránál előrébb. És inkább ezt hisszük, mint bármi egyebet – kollektíve: a társadalom, a média, és a politikai elit is.
    És ez állít ki igazán szörnyű bizonyítványt a magyar rendőrségről.
    Hogy nem állhat ki senki, és mondhatja hitelesen, hogy: – Ácsi, várjuk meg a nyomozás végét. Nem hiszem, hogy a rendőreim ilyet tennének, mert jóravaló, becsületes legények, akik a légynek sem tudnának ártani, ezzel szemben a törvény felkent őrei.
    Amikor ilyet próbált mondani valaki, rögtön letámadták, hogy héla, nem elég, hogy erőszaktevők a rendőreink, de még mosdatják is a szerecsent, némá’ el akarják kenni az ügyet.

    Azért lássuk tisztán: ha E. Zsanettről kiderült volna, hogy töbszörösen büntetett előéletű, roma prostituált, akkor korántsem volna egyértelmű a közmegegyezés; arra pedig mérget veszek, hogy a nyomozás végéig (legkevesebb) egyetlen főrendőrt vagy minisztert sem rúgtak volna ki.
    És gyanítom akkor sem ennyire egyértelmű az eset megítélése, ha az öt erőszakkal gyanusított nem rendőr, hanem mondjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szeminaristái.
    A magyar rendőrség stigmatizált: ha rendőr vagy az már önmagában elég, hogy bármi rosszat feltételezzenek rólad.

    Új Zélandon egyébként pont fordított a helyzet: pusztán azért, mert a rendőrséggel kapcsolatban főleg az elégedettség, az elfogadottság jellemző, inkább hisznek a rendőröknek, mint a feljelentő nőnek – nyugodtan hivatkoznak arra, hogy ez azért nem jellemző rájuk, úgyhogy várjuk meg a végét, és ezen senki nem háborodik fel, senki nem érzi az ügy elmismásolásának.

  3. a magyar mentalitásra jellemző a hamar fabrikált leszólító szöveg:
    “Szia, szívesen hazakísérlek mert sok erre a rendőr.”

  4. draco draconis

    Szerintem Csanád nem véletlenül voltál kicsiny hazánkban katalizátor a szerepjátékok és fantasy műfajának meghonosításában. Szerintem jól látod a dolgokat, meglepően objektívan. Érdekes, hogy mi akik itt élünk, mi nem látjuk megfelelő informáltság mellett kellően objektívan ezeket a “dolgokat”. Vagy lehet hogy épp’ ezért nem…?

  5. Draco: melyik részével nem értesz egyet? Azzal, hogy a magyar rendőrség válságban van?; azzal, hogy a magyar emberek minden rosszat elhisznek a rendőrségről? vagy azzal, hogy mindez nincs így Új Zélandon?

  6. draco draconis

    Épphogy mindegyik részével egyetértek, legalábbis ezt akartam írni. (?)

    A magyar társadalomban – ha a fizikából lopott hasonlattal élnék – nagy a turbulencia. Káosz van.Nagyon szélsőséges helyzetek, jelenségek alakulnak ki folyamatosan. Nem tudni miért, talán azért mert mi magyarok vagyunk, vagy azért mert ez tényleg Európa (egyik) közepe és itt minden (rossz)lecsapódik.

    Új-zélandot nem ismerem, de Németországot valamelyest már igen. Ott is megvannak az emberek hétköznapi gondjai-bajai kicsiben és nagyban is, de azért ilyen események mint amelyek nálunk történnek, náluk valahogyan máshogyan kezelődnek, máshogyan csapódnak és emésztődnek meg. Nálunk az egyik bajból már érlelődik a következő baj.

    És aki az örvény közepén van, az nem biztos hogy kellően fel tudja mérni, hogy vajon mi lehet a megoldása ezeknek a bajoknak.

    És innen a véleményem: a magyar társadalom van mély válságban. Az hogy ilyen rendőrsége lesz, az már csak az egyik következmény. Ugyanilyenek a politikusaink, ügyvédeink, orvosaink, tanáraink és az egész szellemi elitünk. Biztosan vannak személytől függő kivételek. De nagyon kevesen. És egyre kevesebben.

  7. Draco: ne haragudj, azt hiszem kissé paranoid módra reagáltam.

  8. draco draconis

    Semmi gond. Egyébként mondom, sokan “csak” olvassuk a blogodat, mert jól és olvashatót írsz – ebben minden benne van, bármi is legyen az. Minket az sem zavar, ha politizálsz. 😉

    És lassan már szerepelni fogsz a wikipédiában is.

    http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nov%C3%A1k_Csan%C3%A1d&action=edit

Leave a Comment

3 × 4 =