Meglehetősen ambivalens vagyok a két hete életbe lépett Nincs Pofon Se törvény megítélését illetően. Nem mintha nem ítélném el szívből a családon belüli erőszakot, csak éppen nem értem mivel lett jobb, mivel adott hozzá többet a biztonsághoz a mostani törvény.
De kezdjük az elején: a törvénytervezetet az a Sue Bradford (Zöld képviselő) nyújtotta be a törvényhozáshoz még két éve, aki nemrégiben kezdeményezte a választási korhatár csökkentését is. A pofozós törvény második olvasata idén februárban került a parlament elé, és meglehetősen éles társadalmi vitákat váltott ki. A törvény tudniillik megtiltja a szülőknek, hogy akár nevelői célzattal is, lekenjenek egy-egy pofont a rakoncátlan csemetéknek.
Az eredeti elképzeléshez képest, azért sikerült néhány módosító indítvánnyal valamelyest élhetőbbé tenni: értsd, egyetlen pofon után még nem jár automatikusan börtön.
Ugyanakkor persze nem értem