Kiwi konyha

A kiwi nemzeti eledelek felsorolása meglehetősen viccesnek tűnhet egy európai, különösen egy magyar számára: fish&chips, hamburger és steak. Magyarázatot talán csak a fish&chips érdemel: ami tradícionálisan újságpapírba csomagolt, szigorúan szálkamentes, rántott (panírozott) tengeri halfilét és nagyobb mennyiségű sült szalmakrumplit jelent. Ez az az étek, amit jószerével mindenütt meg lehet találni, és ez a legolcsóbb is: akár öt dollárért is termetes adaghoz juthat az ember.
A hamburger kéremszépen nemcsak a Moszkva tér csalamádés, pufi-bucis talponálló verzióját, vagy a McDonalds – ízlés dolga –, Burger King ipari termékét jelenti. A hamburger az angolszász országokban legalább annyira a házikonyha része, mint Magyarországon a pörkölt vagy paprikáskrumpli – világhódító útját egyszerű, sztenderizálható és nagyon gyors elkészíthetőségének köszönheti (akárcsak az pizza), de globalizációs diadalútja nem jelenti azt, hogy kiveszett volna az otthoni konyhák mindennapi kínálatából: a hamburgert vacsoráztam kijelentés korántsem egyenlő a gyorsétteremben jártam deklarációval.
A hamburger minden kelléke kapható külön-külön az élelmiszeráruházakban – hamburgerhús: csinos, előreformázott, hatos kiszerelésben akciósan 7 dollár (mióta Új Zélandon vagyunk akciós és 7 dollár a hat husi); hamburgerzsemle, tucatnyi egy zacskóban, 2 dolláért; saláta, uborka és tetszés szerinti hozzávalók. Az emberfia idővel kialakítja a saját verzióját, amit ehelyütt csak azért nem teszek közzé, mert Magyarországon egyszerűen hiányzik hozzá a support (ha nagyon bíztattok, akkor persze mégis).
Ehelyütt jegyezném meg, hogy két olyan gyorsétterem lánc is létezik Új Zélandon, amelyik párját ritkítóan jó hamburgerrel szolgál. A Burger Fuel kifejezetten kiwi találmány (épp a napokban mentek tőzsdére): véleményem szerint a legfinomabb (és ezt nem gyorséttermi kategóriára értem csupán) hamburgert ők csinálják, igaz a legdrágább versenyzők is egyben. Míg a McDonaldsban egy BigMac menü kijön 7 dollár körül; a Wendy’s-ben $8.70 egy Big Bacon Classic menü, addig a Burger Fuel-ben 8 dollár az átlagára egyetlen burgernek, krumpli és üdítő nélkül. A Burger Fuel burgere viszont akkora, hogy egy termetes férfiember is csak némi elszántsággal birkózik meg vele: ár érték-arányban mindenképpen nyerő.
Az Oporto nevű franchise ausztrál, amelyik portugál alapítóra eredezteti magát. Csak és kizárólag csirkehússal dolgoznak – de személyes véleményem szerint csirkeburger tekintetében abszolút győztesek; nemcsak ÚJ Zéland viszonylatában, de soha életemben nem ettem még olyan finom csirkehúsos burgert, mint náluk. Az Oporto szépséghibája viszonylagos ritkasága: én összesen három üzletüket ismerem (Mission Bay, Queen Street, Silvia Park), ameddig nem terjednek el jobban, én is csak alkalmi vásárlójuk leszek, pedig szívesebben ebédelnék náluk, mint a Wendy’s-ben.
Steak tekintetében ugyebár a marha különböző darabjairól beszélünk. Életem eddigi legjobb steak-jét (azt hiszem egyszerű hátszín volt) Queenstownban, a Captains nevű étteremben ettem, de Pali újabb meglepetéssel szolgált.
Az Angus Steak House valószínűleg nemzetközi franchise – muszáj erre következtetnem, bár még sosem hallottam róla. Pali Dél-Afrikában talákozott a rendszerrel, de elmondása szerint az aucklandi étterem sem különbözik sokban. A steakek nemcsak finomak, de értelmetlenül nagyok is, alapvetően két méretből válogathat a tisztelt vendég: a bélszín negyven dekás, az összes többi 1 kilós.
Igen. Odamész a pulthoz, ahol csinosan, étvágygerjesztően, ki vannak állítva a nyers marhahúsdarabok: vesepecsenyék, hát- és bélszínek és oldalasok… (A falon előzékeny grafika, amely a megmutatja, a marha melyik darabja, honnan való.) A kiválasztott húsdarabot már a látvány (ízvány) konyha szakácsának kell átadni, hogy cirka negyedóra múlva, a kívánt mértékben átsütve tálalják. Kellemes meglepetés egyébként az ára is: a tetszőlegesen választott hús mellé korlátlan saláta fogyasztással is csak 29 dollárt kérnek.

Angus Steak House: 35 Albert Street, CBD, Auckland.
Phone:
(09) 379-7815
Albert Street-Swanson Street corner

13 Comments

  1. totasz

    hmmmm…..
    Moszkva téri, buciból készült hamburger…
    Régi szép idők…
    .
    .
    (enyhe nyálcsorgás)

  2. Na, én azért kíváncsi vagyok arra a hamburgerre, mi az ami itthon nincs, Gondolom nem kiwi madár kell bele 😀

  3. Varpi

    1 kiló húshoz vajon mennyi ingyensalátát lehet megenni ???

  4. lave

    Egyszerűen nem bírom elképzelni, ahogy valaki leül, és együltő helyében betol 1 kg húst, függetlenül attól, hogy honnan származik az adott állatból, és hogy mennyire van átsütve.
    Az általam eddig látott legnagyobb “óriás” sztékek 250 grammosak voltak; emberes adag, de nem mission impossible.

    Nem lehet, hogy a hely amúgy a world class rögbijátékosok törzshelye???!

  5. Én ugyanezen a helyen ezt megettem márciusban… Másnap estig nem voltam éhes, és a végén már elég szar volt, de csak azért is… :-)

  6. Pali is állítja, hogy Dél-Afrikában sikerült felfalnia az adagot és meginnia hozzá egy liter sört.

    Egyébként trükkös, mert amikor ki van téve a nyers hús, akkor nem tűnik teljesen lehetetlennek. Az ember persze tudja, hogy 1 kiló hús az baromi sok, de a szemem mohó volt. A nagy húsok mellett a 40 dekás bélszín eltörpült, vissza is raktam, hogy biztos kevés lesz…

    Pali most is megbirkózott úgy szemre 70 dekával, Kriszti okosabb volt és csak bélszínt kért, ő a végén fuldokolva ugyan, de megette a magáét. Én kb. a felénél feladtam.

  7. Tibor

    Nem hamburger, meg nem is steak, hanem az uj zelandi konyha: az en kedvencem a birkalab sult MENTA(!!) szosszal, szar-sotlan tepsis krumplival, parolt brokkolival es karfiollal szigoruan so es fuszer nelkul. Na ezt edd meg! Nekem az anyos mindig ezt fozi es ugye az anyosnak nem mondunk nemet…
    Foleg a mentaszosz jon be, olyan mint a folyekony ragogumi.

  8. Tibor

    A burgerfuelra jellemzoen a quarter poundert ok ugyhivjak, hogy Mini Burger.

  9. Én GingerBeer-t ittam mellé, de salátát és mi egyebet nem nagyon….:-)
    És csak utána kérdeztem meg a pincér csajtól, hogy mennyi is volt a súlya….
    Ráadásul utána állandóan azt néztem a Foodtownban, hogy mennyi is az egy kiló hús, és magam sem nagyon hittem, hogy sikerült mind meg ennem…. (Igaz kb. másfél óráig tartott…:-) ) És igaz, hogy nyersen kirakva abszolút ehető mennyiségnek tűnik.:-)

    http://azoperenciantul.blogspot.com/2007/03/angus-steak-house-auckland.html

  10. Naaa, jöjjön az a recept…. Plíz.

  11. Mikor cirka 10 éve Sydney-ben éltem, nekem is az Oporto volt a kedvenc csirkésem. Azóta is eszembe jut párszor, hogy azt igazán elhozhatnák ide Európába is.
    Egyébként meg ezzel a “nálatok hagymafalván úgyse lehet beszerezni a hozzávalókat” jellegű mondattal tényleg felcsigáztál. Mostmár aztán ide azt a tuti hambi receptet! :)

  12. Anonymous

    en ki nem allhatom az oportot, pedig eskuszom, hogy kiprobaltam. itt sydneyben minden sarkon van belole.
    a steak es a hambi isteni (amugy aussie modra, ceklaval), de ha valasztanom kellene, hogy mi hianyozna a deli feltekerol, en elsosorban a fish ‘n’ chipset es a gyomber sort emlitenem.

  13. Anonymous

    Angus Steak House.
    Nem egy üzletlánc. Az Angus marha egy marhafajta, mint pl. a magyar szürkemarha.

Leave a Comment

twelve + 9 =