Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Az ostobaságom diszkrét bája

Régóta adós vagyok már ezzel az bocsánatkéréssel, s nem azért nem írtam meg eddig, mert ne érezném helyénvalónak vagy szükségesnek, hanem a magyarázkodások iránt érzett alapvető ellenszenvem miatt húztam-halasztottam.
Bocsánatkéréssel tartozom elsősorban Szin vonal nevű kommentelőmnek, mert egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi a problémája, és persze bocsánatkéréssel tartozom minden olvasómnak, akit – az általam észre sem vett – rasszistának tűnő szövegem – teljes joggal – felháborított.
És most következzék a magyarázkodás – amit persze alapvetően nem szeretek és legtöbbször értelmetlennek is tartok, ám most bármennyire nincs is az ínyemre, úgy érzem nem kerülhetem el.
Had szögezzem le, amint megértettem, hogy a sárga jószág kifejezésemet könnyen rasszista, lekezelő megnyilvánulásnak lehet értelmezni, roppantul elszégyelltem magam. Elszégyelltem magam, amiért én nem vettem észre a bántó élét és elszégyelltem magam, amiért ezek után úgy ledorongoltam az erre engem figyelmeztetni próbálót.
Ez persze azért eshetett meg, mert a rasszizmus annyira távol áll tőlem, amennyire egy embertől csak távol állhat: nemcsak nem vagyok hajlandó az embereket bőrszínűk, születésük, faji-vallási hovatartozásuk alapján megítélni, de egyenes undorodom is ezektől a distinkcióktól. Miután számomra elfogadhatatlanok az akár nyílt, akár burkolt rasszista megnyilvánulások, értelemszerűen saját magamra vonatkoztatva az értelmezési tartományomon kívül esnek – ezért nem értettem (illetve értettem gyökeresen félre) egy jó darabig, hogy mi a probléma az ominózus bejegyzéssel.
Hogy tovább tapicskoljak az utólagos magyarázkodás mocsarában, mindjárt fel is bontom a sárga jószág kifejezést: a jószágot (amit, mint helyesen az orrom alá dörgölték) valóban nem szokás emberekre alkalmazni, ám be kell vallanom, a saját (és nyilván sajátos) verbális mikrokörnyezetemben bizony rendszeresen használom nemcsak idegen emberekre, de ismerőseimre vagy akár a legszűkebb baráti körömre is – minden pejoratív értelem nélkül, egyszerűen vicces felhanggal. Itt persze hibát követtem el, hisz gondolhattam volna rá, hogy a Subdimension olvasóinak nagy része nem ismer személyesen, nem része ennek a verbalitásnak, így akár szándékaim ellenére is értelmezheti.
A sárga jelző már fogósabb kérdés: amíg készséggel belátom, hogy a súlyos rasszizmussal terhelt magyar valóságban miért számít a színnel hivatkozás elfogadhatatlannak, addig próbáljátok figyelembe venni, hogy Új-Zéland nyílt és a végletekig nyitott, multikulturális társadalmában nincs így. Olvasóim nagy része valószínűleg nem áll napi kapcsolatban ázsiaiakkal, így persze nem tudhatja, hogy egy kínai számára a sárga megjelölés cseppet sem sértő, vagy becsmérlő – és noha nemigen hallottam, hogy valamelyikük magát többször lesárgázná, mint ahányszor mi lefehéreznénk magunkat, ám a percepció szintjén nincs differencia a kettő között. Ámbár gyűlölöm, amikor valaki arra való hivatkozással kéri ki magának a rasszizmus bélyegét, hogy: “…nekem vannak néger/cigány/zsidó barátaim is, de azért…”, most mégis megteszem, mert túlságosan is adja magát – az egyik legjobb barátom itt a Zátonyon éppen kínai származású, így talán hivatkozhatom rá. See Wong vezetékneve már önmagában is sárgát jelent, de a magyar tanulásának egyik első lépcsőfoka is az volt, hogy megtanulta mondani: “én sárga vagyok”, ez közvetlenül az “igen, szívem” után, de – csak, hogy lássuk a nyelvi illetve párkapcsolati fejlődésének ívét – a “talán, szívem” előtt történt.

Mindent összevéve, zárszóként inkább ismételten elnézést kérek – mert minden fenti magyarázkodásom sem menti buta tapintatlanságomat ás verbális ostobaságomat.

Previous

Szeptember 24.

Next

Nyaralunk

15 Comments

  1. Örömmel konstatálom, hogy újra írsz, Csanád!
    Már azt hitem megcsömörlöttél a sok verinegatív hozzáállású kommentelőtől.

  2. Jajj. Polkorrekció.

  3. draconis

    Nem tartom magam én sem rasszistának, de nekem fel sem tűnt ez a megjegyzés… No de mindegy. Nekem abból a bejegyzésből pont nem az jött le, engem egészen más tartalma érdekelt, persze könnyen lehet velem van a baj. Egyébként meg minden ember rasszista, szexista, agresszív stb. Nem ez a probléma, hanem az hogy hogyan kezeljük ezeket a bennünk lévő rossz (állati) tulajdonságokat, hogyan viselkedünk embertársainkkal szemben. Civilizált módon avagy sem?

  4. Az ún. feketék is kifejezetten azt szeretik, ha feketéknek hívjuk őket.

  5. Semmi okod nincs bocsánatot kérni. Inkább az gondolkodjon el saját magán, aki egy semmi kis megjegyzést így felnagyított, mintha ő mentes lenne minden előítélettől.

    Rassztól függetlenül, bizony mindenki rasszista, mindenki tart egy kicsit az idegentől, prejudikál, mindenkinek volt már hasonlóan ártalmatlan vagy rosszabb megjegyzése más ország lakójára, más rassza tartozóra. Ezt kár tagadni.

    Csanád, szerintem kicsit túlreagáltad a dolgot ezzel a bejegyzéssel. Nincs miért szégyellned magad.

  6. Nahát, csatlakozom a sárkányoshoz – én sem vettem észre.
    És általában rám sem szokták azt mondani, hogy rasszista:)

  7. A gyerekeknek otthon Magyarorszagon csak feher osztalytarsaik voltak. Sot, az egesz iskolaba csak feher tanulok voltak. Amikor itt ÚZ-on bekerultek egy “tark-barka” osztalyba, akkor talalkoztak eloszor elo sarga, barna, fekete gyerekekkel, akikkel egy padban ultek, egyutt jatszottak stb. Erdekes volt szamomra, hogy a fekete borszin volt az, amit kicsit “artatlan idegenkedessel” fogadtak az elejen.

  8. n…

  9. Totasz

    A helyzetet talán az a vicc írja le legjobban, ami így szól…

    X ország és Y ország képviselői eszmét cserélnek. X ország képviselői elmondják, hogy náluk az etnikai dolgok rendban vannak, mert az értelmiségnek nevezett réteg 20%a ilyen kisebbség, 30%-a olyan kisebbség, 28%-a x származású, 22%a pedig “z” vallású.

    Y ország képviselői nem tudnak ilyen adtokkal szolgálni: náluk senki nem foglalkozik azzal, hogy egy “értelmiségi” milyen származású, vagy vallású…

  10. Bevallom, vissza kellett olvasnom, hogy megtudjam, miről is van szó itt – fel sem tűnt ez a kis “kiszólás”. Egyébként pont ma olvastam vhol és ideillik, hogy minket minősít, hogy milyennek látunk másokat. Ahogy te minden hátsó szándék nélkül saját, bejáratott szavaidat használtad, ugyanúgy legtöbben mi is ártatlanul és minden rasszista felhang nélkül olvastuk azt a bekezdést szerintem. Aki rasszizmust látott bele, …

  11. Ezt en sem vettem eszre, bar azt hiszem igy par evnyi mashol eles utan is mondhatom, hogy mi nehany szempontbol meg mindig ugyanabban a “verbalis meikrokornyezetben” vagyunk. Vagy legalabbis ezt a joszag szot epp elegszer mondogattuk egymasra is.
    Az pedig itt Irorszagban is igaz, hogy a sarga bizony sarga a fekete meg fekete. Ebben semmi rossz sincs. Ez itt nem szamit rasszizmusnak. Van egy afrikai szuletesu haverom, aki 25 evet elt Londonban es 8 eve van Dublinban, megis buszke fekete, buszke a szarmazasara. Szerinte pl. csak az amcsik miatt kellett kitalalni az afro-amerikai szot. Ok itt sokkal jobban szeretik a black people kifejezest, mint az afro-zast.

    Ugy egyebkent meg orulok, hogy ujra van post, remelem nem lesz ujabb leallas.

  12. Szin Vonal

    Őszintén örülök, hogy az általam kifogásolt kifejezést nem bántó szándék szülte, hanem egy félreérthető szóhasználat eredménye volt. Én soha nem hallottam a jószág kifejezést a környezetemben használni, és errefelé az emberek kerülik a bőrszín alapján való azonosítást. Tehát az én olvasatomban ez így nagyon durván hangzott, és tényleg alig hittem a szememnek.

    Én is bocsánatot szeretnék kérni amiatt, hogy elég hamar eldöntöttem, hogy színtiszta rasszizmussal állok szemben. Nekem is tanulságos volt ez az incidens, máskor sokkal jobban óvatosabban kell a másikra figyelnem, mert ugyanaz a szó teljesen mást jelenthet a világ világ másik végén leírva.

    Az írott szövegben való kommunikációnk sajnos ebben az esetben elég rosszul sikerült, mert többszörös próbálkozás után sem értettük meg egymást. Szemtől szemben valószínűleg 30 másodpercen belül tisztáztuk volna a félreértést.

  13. draconis

    Respect.

  14. Totasz

    Mutinacionális és emiatt multikultúrális cégeknél vannak ilyen interkultúrális adatbázisok, tréningek…
    Pl egyes kultúrákban az IDŐ, IDŐPONT egy “nem kezelt” paraméter. Ha valakivel megbeszéled hogy reggel kilenckor találkoztok, akkor az a jó eset, ha délelőtt odamegy a megbeszélt helyre. És ha szólsz, hogy nem ez volt megbeszélve, akkor nem érti, hogy miről beszélsz.
    Kézjelek, biccentések, gesztusok teljesen mást kelentenek különböző kultúrákban. És így van ez a bőrszínnel is. Ha meglátsz egy jólöltözött”cigányt”, akkor könnyen lehet, hogy egy spanyollal, egy észak-olasszsl, esetleg egy dél-svájcival futottál össze.
    Egy dolog van ami jellemzően magyar tulajdonság: mindenben egyből megkeresni a rosszat és a gyűlölködést.

  15. „Egy dolog van ami jellemzően magyar tulajdonság: mindenben egyből megkeresni a rosszat és a gyűlölködést.”

    De ne felejtsük el, hogy ez sem véletlen, hosszú évtizedek kemény munkája fekszik benne…

Leave a Reply

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: