Európai Idő – WTF?

Ni, mit találtam. Tessék a lap (pdf*) aljáig szkrollozni. Igen a Szex és Új Zéland c. szösszenetre gondolok.
Egy friss Google** kereséssel bukkantam teljesen véletlenül az inkriminált oldalra, és meglehetősen ambivalensek az érzéseim. Egyfelől persze érezhetném magam megtisztelve: lám nyomtatásban jelent meg írásom; ennek az euforisztikus érzését némiképp csökkenti, hogy 22 éve túl vagyok rajta, ha azt nézem, hogy a nevem szerzőként 1987-ben jelent meg először, igaz, még magyar eredetijében, és nem csakhogy a határozott beleegyezésemmel, de kifejezett vágyakozásomnak megfelelően.
Lehet, hogy, ha soha nem érintett volna nyomdafesték, el lennék ájulva – esetleg még hangosabban kárálnék –, mégis, most picit kifosztva érzem magam.
Egy nyilvánvalóan üzleti vállalkozás, a megkérdezésem és engedélyem nélkül közölte egy írásomat – nem mintha ezzel tényleges kárt okozott volna (ahogyan mondjuk Magyarországon ez nem szempont), csak éppen nem értem miért.
Nyilván nem kérek pénzt érte (és még csak perelni sem fogok, hogy egyből rövidre zárjam a kérdést), csak épp nehéz felfognom, mi akadályozta meg a szerzőt/szerkesztőt, hogy írjon egy emailt, hogy szeretné felhasználni, engedném-e. Természetesen megengedtem volna, ingyen bérmentve is, és roppant megtisztelve éreztem volna magam, hogy lám, a messzi Romániában is olvasnak és publikálásnak érdemesnek tartanak.
Tisztelt Európai Idő – cseppet sem vagytok európaiak, az önkényesen adományozott címeteket leszámítva –, legszívesebben arra kötelezném az elkövetőt, hogy betűről-betűre olvassa végig a blogomat. Tudniillik, azt gondolom, számtalan más bejegyzésem sokkal inkább megérdemelte volna, hogy eltulajdonítsák és nyomdafestéket lásson (kötve-fűzve: 1,5 új lej, 15000 régi lej, vagy 50 eurocent).

* Felesleges eltávolítani a netről, lementettem.
** Az új Google képességeiről (csak kiwiknek), egy külön postban számolok be.

11 Comments

  1. -CS-

    Egy tipográfust is nehéz lett volna felfogadni, hogy kinézzen valahogy. Még csak képzett tördelő se látta soha ezt az újságot.

    A lopás a magyar médiában tök természetes. Főleg ugye blogokból lopkodnak ötleteket, néha komplett szövegeket.

  2. ehhe…nekem a gasztrobllogomról lopjak szo nelkul a kepeket rendszeresen.

  3. Csanad, tegyél ki egy legal disclaimert vagy ilyesmit.
    Tényleg nem az a legdühitőbb, hogy viszik, ami nincs lebetonozva, hanem az, hogy egy rohadt emailt nem volt képes irni a lopó, hogy szevasz, felhasználhatom a munkádat?

  4. Kedves Csanád, tökéletesen egyetértek gondolataiddal, és mint erdélyi olvasó(d) szégyellem a történteket. Valóban nem európai magatartás. Ha netalán mégis valamiben segíthetnék az ügyön, megtisztelő lenne számomra.

  5. Ne haragudj, de még meg vagy lepve?

  6. Nem kell legal disclaimer… csak egy levél a szerkesztőségnek.
    Az Európai Idő egy nagyon gyenge lap… és tele van nackó-konzervativ írásokkal…
    Szerintem megér egy próbát ha levelet kükdesz…

  7. detto nzer!

    es baranykaa is! Az Europai Ido tenyleg zug-bulvar-ujsag, ha latnad milyen papirra nyomjak, rogton vilagos lenne…

    Es a tobbi hozzaszolo felreerteseinek elejet veve, ez nem magyarorszagi ujsag, hanem erdelyi :) ettol fuggetlenul nyilvan nalatok is lopjak az infot a toketlen szerkesztok :)

  8. Anonymous

    Sztem nem az újságot hanem a szerzőt kellene szidni!!!
    Úgy tesztek mintha nem ezt tenné bármelyik szerkesztő, író, vagy egyetemista diák!!!
    Aki már írt, vagy javított szakdolgozatot az tudja mire gondolok.
    Csanád, úgy gondolom ,hogy jelen esetben a cikk íróját terheli a felelősség és nem a kiadót!

  9. “Szerzői jog, (szabad felhasználás) 37. § Egyes művek az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára – a cél által indokolt terjedelemben – szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást – a szerző nevével együtt – fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul.”
    És ez még csak a magyar jog, a románt nem ismerem. Ráadásul szó sincs róla, hogy előzetes engedély kéne. Még az sem kikötés, hogy vagyonszerzési céllal ne lehessen lenyúlni! Elég gáz, és akkor még nem szóltam a magyar kiadói jogok lehetetlen helyzetéről! :)

  10. Pappa: Gondolod, hogy bármiféle felszólítás visszatartó erőt jelenthet? Ha kiírom, hogy ne lopj, akkor ez visszatart valakit?

    Nagyon köszönöm a sokat felajánlott segítséget, de mint írtam, nem akarok ügyet csinálni a dologból, egyszerűen csak nem értem, mi akadályozta meg az orgánum prominenseit, hogy írjanak egy emailt.

    Egyébként meg a “Ne birkózz disznóval, mert mindketten sárosak lesztek, és a disznó még élvezi is!” közmondást érzem irányadónak a jelen helyzetre.

    Névtelen: én a szerző mellett a felelős szerkesztőt/kiadót is ippeg annyira felelősnek tartom – az ő feladatuk biztosítani a megjelenő anyag minőségét, minden (tehát jogi/erkölcsi vonatkozásban is) tekintetben. Ezt tízéves kiadói pályafutásom során a saját bőrömön tanulhattam meg.

    Krystohans: arra persze kíváncsi lennék, hogy egy 2007 októberi blogbejegyzés 2009 tavaszán milyen eséllyel minősülne a “időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára” kategóriába tartozónak. Költői a kérdés, mert a magyar szerzői jognál csak a végrehajtási gyakorlata felháborítóbb. A román igazságszolgáltatásról pedig mit sem tudok.
    Ezzel szemben itt Új-Zélandon egy efféle húzásért az elkövető igencsak megütné a bokáját, és nemcsak teoretikusan, de a gyakorlatban is.

Leave a Comment

seven + two =