Mi a rosseb?

Anyám – dr. Puskás Ildikó – január elején halt meg szegény. Az ELTE ókortörténeti tanszékének vezetője volt, indológus (India vallástörténete volt a szakterülete). Könyvtára, egy élet elkötelezett, kompromisszumot nem ismerő (és erről tudnék mesélni) gyűjteménye – felbecsülhetetlen értékű szakkönyvek tízezrei.

Húgommal együtt úgy döntöttünk, hogy a könyveit alapítványoknak, könyvtáraknak adományozzuk – a tudományos munkát, a hagyatékát ápolandó.

Ma kaptam a hírt, hogy a hagyatékot képező könyvek a Központi Antikváriumban kaphatók.

Mi a rosseb folyik abban az országban?
Nem térek magamhoz, és nem fogom ennyiben hagyni.

14 Comments

  1. Ez hihetetlen, egy németországból jövő ismerős Google Reader megosztásában értesülök róla, hogy a kölyökkorom meghatározó Wayne Chapmanje, akinek 15 évesen még levelet is fogalmaztam h ne hagyja abba a M*-t (soha nem mertem elküldeni), a fia Puskás Ildikó tanárnőnek, aki engem több féléven keresztül is okított az Ókor tanszéken, Isten nyugosztalja szegényt… Ennyire kicsi a világ?

  2. Hát igen, ez az. És mennyi ilyen dimenziója van ennek az országnak. A sci-fi rajongók és írók biztosan örülnének neki.

    Igen, ez az ország néha kataszrófális. Főleg ahogyan viselkedik az szellemi tőkéjével illetve az azt létrehozókkal. Csoda hogy egyenesen nem üldözi őket…

  3. O'Seamus:) Ennyire. Meg persze a jövőben élünk – Németországból értesülsz, hogy mi történik Új-Zélandon. Én pedig napi élő videókapcsolatban vagyok a 18 ezer kilométerre élő családommal, ha belegondolok ebbe, ez egészen lenyűgöz.

    Zoltán: örülök neki, hogy neked úgy tűnik, csak “néha” katasztrofális az ország helyzete. Én sajnos azt tapasztalom, hogy mindig: ez az eset csak a legfelháborítóbb, de korántsem egyedülálló a tapasztalatom szerint.

  4. Kicsit ironikus voltam és félreérthető, mert már nekem is tele a mindenem. Szóval abszolút egyetértek.

    Nekem sajna nincs komoly összehasonlítási alapom – ugyan faterom németben dolgozott 20 évig -, de én mindig is itt éltem. alapjában véve optimista vagyok. És ennek ellenére egyre inkább úgy látom ez egy hanyatló ország, amely mindig a múltjából akar megélni, de egyébként semmit nem tesz ennek érdekében.

    Ha megújul is valaha annak semmi köze nem lesz szinte már ahhoz hogy Magyarország.

  5. Totasz

    Gondolom papád már tett valamit, de ha esetleg be kell hozzájuk ugrani az antikváriumba ordítani kicsit, csak szólj.

  6. no comment….:-(

  7. Anonymous

    Szia Csanád,

    ez tényleg szánalmas… Magyarország már soha nem fog kilábalni ebből a félbalkáni-félszibériai mentalitásból?

    Nem szívóskodásból kérdem, de mi volt a baj a Széchenyi könyvtárral vagy a Központi Szabó Ervin könyvtárral? Miért nem nekik ajánlottátok fel? Ott legalább értő kezekben lettek volna a gyűjtemény…

    Hangyasav

  8. Ez tényleg legalja.hu

    Nem kicsit vágna fejbe, ha ilyen történne velem. Meg persze miattad is.

    De mint ahogy tökéletesen fogalmaztál nálam, ez egy következmények nélküli ország.
    Sajnosi igen kevés kivétellel csak a lehúzás és a gyors lóvé számít.

  9. Névtelen: számos oka van, hogy nem pont a Széchenyihez vagy a Szabó Ervin könyvtárhoz fordultunk, a legfontosabb ezek közül anyám végakarata, akinek egész pontos elképzelései voltak arról, hogy mit szeretett volna, hová kerüljenek a könyvei.
    Ezek igazán szakkönyvek: hasznukat indológusok, vallástörténészek, ókorászok látnák – most persze úgy tűnik, megette a fene az egészet. Amíg meg nem tartják a hagyatéki eljárást, addig tehetetlenek vagyunk.

    Az egész egyébként olyan, mint egy szörnyű brazil szappanopera: tehetetlen, korrupt jogszolgáltatással; értelmetlenül gonosz, buta és kapzsi negatív főszereplőkkel. Csak a saját helyemet nem találom ebben.
    És nem értem, hogy mindennek miért kell így történnie, miért nem alakulhat egyszer úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

  10. Totasz

    Ja, hogy nem az alapítványok recyclálták a könyvtárat.

    Ebben az esetben sajnos nem sok mindent tudsz tenni az önbíráskodáson kívül.
    Made in Hungary.

  11. Gondolom papád már tett valamit, de ha esetleg be kell hozzájuk ugrani az antikváriumba ordítani kicsit, csak szólj.

  12. Az ország 'nem létezik'. Mert lelkében sem létezik.

    Így sajnos mit várunk? Ilyenek történnek és fognak is, amíg ilyen állapotok uralkodnak.

  13. Hát ez azért tényleg durva, még nekem is rosszul esett, pedig nem vagyok személyesen érintett.

    Tehát akkor az van, hogy a könyveket lenyúlták a volt kollégák, vagy valaki a tanszékről, aki hozzáfért? Vagy maga a tanszék?

    Az ezazországozást kivételesen nem értem, szemét emberek meg bűnözők mindenhol vannak, korrupt és buta hivatalnokok is (azért hivatalnokok), meg hanyag és lelkiismeretes rendőrök is, csak szimpatikus jogász, az nincs sehol se.

  14. Jancsó Gábor

    Kedves Csanád!
    Édesanyádat nagyon tiszteltem, jól ismertem a Magyar Indiai Baráti Társaság elnökeként is. Felháborított a hír, hogy igen értékes könyvtára (amit volt szerencsém lakásában is látni) nem megfelelő kezekbe került. Ezért ma elmentem a Központi Antikváriumba, ahol csak néhány kis értékű könyvet találtam, némelyikbe (Simon Róbert/Puskás Ildikó volt bejegyezve). Megkérdeztem az egyik eladót, hogy hol találom az üzletben Puskás Ildikó hagyatékát képező könyveket. A válasz az volt, hogy nem hoztak be ilyen könyveket az üzletbe. Ezek után feltételezem, hogy a könyvek változatlanul a lakásban találhatók és arra várnak, hogy a hagyatéki tárgylás után méltó helyükre kerüljenek.

Leave a Comment

1 × 5 =