Munkahely és effélék

A múlt héten megvolt a negyedéves teljesítményértékelésem, csupa dicséretet kaptam ezekbe most nem is mennék bele, mert annak tudom be, hogy az eddig megszokott munkatempóm és a multi munkakultúra között akkora szakadék tátong, amit meghatározni is nehézkes. Valaki szólhatott volna előbb is, hogy ne negyven éves fejjel kelljen rádöbbennem :) Egyetlen elemét emelném csak ki, azt is azért, hogy demonstráljam, miféle különbségek vannak az önpercepció és a környezetem által látott valóság között. Az írásos értékelésem egyik bekezdése így szól:

Csanad is still a little self conscious about his Hungarian accent, even though his command of the English language is better than most native English speakers. In time he will over come this.

Igazándiból természetesen továbbra sem vagyok elégedett az angol kifejezőkészségemmel, azzal viszont szembe kell néznem: külön hozott, hatalmas erőfeszítések nélkül nemigen fogok innen fejlődni és lassan meg kell barátkoznom a gondolattal angolul így és ennyire beszélek. Pont.
Ez a felismerés odáig vezetett, hogy lelkiismeret furdalás nélkül (ti.:, nem az angol fejlődésem rovására) láttam neki a mandarin tanulásnak, ami a beszéd szintjén (az írás-olvasást ne számítsuk), sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint hittem volna.

Időközben szegény Terrano automata váltója végleg feladta a küzdelmet, kisebb vagyont kellett volna rákölteni a cserélésére. Céges autó ugyanakkor csak januártól járt volna, de én meg gondoltam egy merészet, és előadtam a kialakult helyzetet a főnökömnek, aki végül kijárta, hogy a vállalati szabályoktól eltérően már most megkaphassam. Így esett, hogy tegnap óta permanens új autó tulajdonos lettem: ugyanis amint a most megkapott példány eléri a tízezer kilométer, kapok egy vadonatújat.

Mindehhez a ráadás: a marketing osztályunk áldásos tevékenysége folytán egy autentikus maori főember céges Hakát írt nekünk, ami a vállalati értékeinket hivatott megszólaltatni. Amennyire falsul hangozhat ez így elsőre, annyira vicces és szórakoztató tanulni. A november 5-én esedékes, éves Dealer konferencián fogjuk előadni a márkakereskedőinknek, beszállítóinknak és egyéb üzleti partnereinknek. Addig sajnos nem publikálhatom, de utána ígérem, nemcsak a szövegét teszem közzé, hanem megpróbálok videóval is szolgálni.
Mégiscsak sokkal jobb és eredetibb, mint ha vállalati himnuszunk lenne (ahogyan az anyacégünknek Koreában egész biztosan van).

Mondtam már, hogy szeretek itt dolgozni?

15 Comments

  1. Well done! (Az “overcome” egy szo, tudtommal… 😉

  2. Lehet tudni, hogy Kia v Hyundai?

  3. Anonymous

    Gratulálok! (Ugye, hogy nem vagyok elfogult?) És irigykedem, de csak pozitív előjellel! Hányszor kértem már, hogy adj egy-két tanácsot, hogyan érted ezt el? Mit nem adnék, ha én tudnék így angolul! Ezt, hogy szebben beszélek angolul, mint sok eredeti angol, már mondták nekem is, de nem hivatalos helyen, és bizonyára udvariasságból.
    Vigyázz magadra!

  4. És milyen újautó?

  5. Inkább legyen magyar akcentusod, mint kiwi, az kevésbé vaskos!

    Az én akcentusomon sem röhögnek az amerikaiak, kifejezetten cool-nak találják.

  6. Racs: Én is úgy tudtam, de inkább szöveghűen idéztem. Az IT departmenten nem a nyelvhelyesség volt az elsődleges szempont, és nem ez az egyetlen megnyilvánulása ennek.

    Vera: Hyundai

    Robi: Hyundai i30, az 1.6 CRDi Elite

    Ottó: Nem tudom, hogy coolnak találják-e, de engem még mostanában is idegesít, hogy nem tudom pont úgy, pont olyan módon kifejezni magam, ahogyan szeretném. Csak úgy tűnik, ezt rajtam kívül senki sem veszi észre.

  7. Az önkifejezés más mint az akcentus, engem az első 1-2 évben idegesített, hogy angolul nem tudtam szóvicceket elsütni, vagy ironikusat mondani.

    Az akcentusban az a baj, rengetegféle van, hiába sajátítanám el tökéletesen a kaliforniait, Írországban akkor is kilógnék a többiek közül. Az a helyzet, hogy a legtöbb angol anyanyelvű ott húzza meg a mércét, hogy megérti-e amit a másik mondani akar, az akcentus nem zavarja őket.

    Sajnos legjobb cimboráimat sem tudtam arra rábeszélni, hogy az általam állandóan rosszul használt kifejezéseket a tizedik alkalom után legyenek már szívesek kijavítani, hogy így esetleg megtanuljam a helyes verziót…

    Ennyire nem érdekli őket. Én persze kijavítgatom más külföldi kollégáimat, akik meg is szokták ezt köszönni!

  8. Ottó, én őszintén szólva egész eddig azt hittem, hogy ez az azért sem javítalak ki, kiwi mánia, és talán azért alakult ki, mert annyi a bénán beszélő bevándorló, hogy megelégszenek azzal, ha értik amit mondasz. Én négy évig könyörögtem kollégáknak, hogy javítsanak ki, de nemcsak, hogy nem tették, de azt se értették sokszor, hogy mit akarok. Örömmel hallom, hogy ez az Államokban sincs másképp.

  9. @Csanad

    Tudom, hogy tudtad, ezert batorkodtam poenkodni rajta. 😉

  10. Anonymous

    Most akkor mit csináljon az, aki Magyarországon dolgozik egy IT multinál a felsővezetésben, nagyobb céges autója van évek óta, több adót fizet arányaiban is, meg nominálértéken is, mint a blog hőse, nem csak őt értékelik, hanem ő is készít éves értékelést az embereiről… csak éppen nem disszidált… nem lesz ebből valami baja?
    És bármilyen cég/párt/mozgalom akar neki vállalati-mozgalmi dalokat betanítani, akkor egészségesen viszolyog…

    Nem baj, ha valaki a könnyebb utat választja, és kimegy a tutiba – de miért kell belátható időn belül agymosott hülyévé válni?

  11. Névtelen: Nagyon sajnálom. Akarsz beszélni róla?

  12. Anonymous

    Mit sajnálsz?
    Én bolgogulok Magyarországon is.

    Neked ez miért nem ment?

  13. Anonymous

    Névtelen!
    Te egy hős vagy barátom!
    Denyvl

  14. Sajnálom, hogy dacára annak, hogy sikeres ember vagy – mármint, ha igaz amit írtál, és miért ne lenne igaz -, mégis a frusztráltság, a keserűség és rosszindulat árad a szavaidból. Pedig elégedettnek, boldognak meg büszkének kéne lenned.
    Szar lehet úgy élni, hogy semmi sem jó, és hogy partikuláris blogokon kell keresned az önigazolást – hát ezt sajnálom.
    Mellesleg figyelmetlen vagy/és ignoráns is vagy: ha olvastad volna ezeket a blogokat, akkor tudnád, a szerzők nem azért vándoroltak ki, mert ne boldogultak volna Magyarországon (képzeld, még én is kiválóan boldogultam), mint ahogy azt is tudnád, hogy ez a könnyebb út csak azok számára járható, akik képesek voltak már boldogulni, sikeresnek lenni a szülőföldjükön is.
    Arra még nemigen akadt példa, hogy lúzer, életképtelen szerencsétlen megkapta volna a letelepedés lehetőségét Új-Zélandon; olyat viszont már láttam, hogy amúgy jó kvalitásokkal rendelkező, Magyarországon sikeres életet élőnek nem sikerült.

  15. Anonymous

    “Szar lehet úgy élni, hogy semmi sem jó, és hogy partikuláris blogokon kell keresned az önigazolást – hát ezt sajnálom.”

    Volt egy bácsi: Sigmund Freud…

    “Arra még nemigen akadt példa, hogy lúzer, életképtelen szerencsétlen megkapta volna a letelepedés lehetőségét Új-Zélandon; olyat viszont már láttam, hogy amúgy jó kvalitásokkal rendelkező, Magyarországon sikeres életet élőnek nem sikerült.”

    Akkor most ki kaphat letelepdést, ha se a lúzer, se a zseni nem kap?
    :-)

Leave a Comment

1 × 5 =