Könyvtár

Hét éve már, hogy eladván az Alsóhegy utcai lakást dobozokba került minden könyvem (mint most számolgatva kiderült), valamivel több, mint kétezer darab.
Hiányoztak.
Nekem a könyveim biztonságérzetet, megnyugvást jelentenek, az otthon érzetét. Könyvek között nőttem fel – egy átlagos Szabó Ervin könyvtár több tízezer kötetére tessék gondolni, csak épp izgalmasabb, minőségibb kötetekkel –, és az életemet később is a könyvek határozták meg.
Mióta dobozba kerültek nem éreztem magam otthon sehol sem. Nem volt tehát kérdés, hogy és amint végleg megtelepszem Új-Zélandon és saját házam lesz – kerül, amibe kerül – a könyvekkel jönnek. Ahogyan az sem volt kérdés, amikor kiválasztottam a házat a dzsungel szélén, patak partján, hogy a legnagyobb hálószoba avanzsál majd könyvtárrá.
A beköltözésem óta több, mint tizennégy hónapnak kellett eltelnie, hogy valóra váljon, amire hét éve várok: megint körbevegyenek a könyveim.
Már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a polcrendszer megépíttetése kihívás lesz, mind szervezés, mind anyagi szempontból. Sokáig ragaszkodtam az eredeti elképzelésemhez: a könyvespolc pedig igazi fából készül. Végül mégsem így lett, s ennek kétszeresen is anyagiak az okai – a méretre készült rendszer így MDF-ből is tizenegyezer dollárra rúgott, ha fából készül több, mint a duplája lett volna. Talán ennek ellenére is nekirugaszkodom a valódi fának, ha nem tudnám, 5-7 éven belül költözni kell majd nagyobb házba, s oda nem vihetem az ide tervezett polcokat, ráadásnak a ház eladásakor sem fogom tudni érvényesíteni ezt a költséget: nincs az a kiwi, aki még fizetne is azért, hogy a legjobb adottságú hálószoba padlótól plafonig könyvespolccal van borítva.
Miután Franz, a német asztalos elkészült, majd egy hónapig tartott, amíg napi két-három dobozzal végezve, minden a helyére került. A rend még nem tökéletes persze, nyilván évekig elszüttyögök még vele, amíg minden olyan sorrendbe kerül, ahogy lennie kell, de végre itt vannak körülöttem.

Otthonom van megint. Az univerzum a helyére zökkent.

Panorama fotó: íme a végeredmény

Még januárban is üresen, pőrén a szoba

Ilyen volt

Elkészült a polcrendszer, de a könyvek még dobozban

Még a reluxát sem szereltem fel

Kész vagyok… Minden tekintetben :)

Épp hogy csak elfértek a könyvek

Ilyen lett…

14 Comments

  1. Anonymous

    Fantasztikus! Nagyon szep. Z.

  2. Anonymous

    Szép. Otthonos. Grat. Lali

  3. Nem semmi!
    Szép gyűjtemény. :)

  4. Anonymous

    Tényleg fantasztikusan néz ki 😉
    Püfi

  5. Totasz

    Ott is van IKEA, vagy utazott a szék?

  6. Gyönyörű!!! Maximálisan megértelek könyvek tekintetében, és örülök, hogy meg tudtad ezt valósítani.

  7. Sandman

    Szia Csanád,
    Itt már csak a portörléssel is elleszel legalább 5-7 évig! (Remélem, Franz jó munkát végzett és nincs veszélyben az iMaced :-) … És láthatóan megbeszült helyre került a születésnapi írógép is. Szép lett, de a következőt már tölgyből kérjük, hogy menjen az íróasztalodhoz is.
    Üdv.

    (Ágy, van a hálóban?)

  8. Anonymous

    Tenyleg jol sikerult, gratula.

  9. Igen. Ez az. Egy dolgozószobának minimum emígyen kell mutatnia. Otthonos. És a fény, ami betör az ablakon… Lakájos no!

  10. Nagyon mutatós. A gondolatokat a könyvmentességről, vagyis arról, hogy otthon hagytad őket: megértem, érzem én is.
    Mikor mehetünk kölcsönözni? :)

  11. Anonymous

    Gyönyörű! Irigyellek. Nekem egyelőre csak néhány, többnyire angol nyelvű könyv akad az új otthonomban. De a Halál Havában (1991, Unikornis Kiadó) ott van köztük…
    (Igaz, még mindig ott a Project Gutenberg, a rengeteg klasszikussal.)
    Örülök, hogy jól alakul a sorsod.
    Ha kedved támad szerkesztői ténykedésre, a vázlatom még mindig a véleményedre vár az iwiw fiókodban.
    Kiara

  12. Anonymous

    gratula, de jól olvasom, hogy 11ezerbe került? ez nem elírás?

  13. kai

    Én még csak reménybeli kiwi vagyok, de nemrég jutott nekem is eszembe, hogy ha tényleg rászánjuk magunkat és sikerül is akkor mi lesz velem a könyveim nélkül, mindenki kinevetett mikor közöltem, hogy én majd bizony kiviszem őket magammal… És lám ez nem is lehetetlen!!! Kivitetni nagyon drága volt? Hogy lehetett? Költöztető szállító céggel vagy hogyan?

  14. Névtelen: nem, sajnos nem elírás. 11 ezer dollár lett a vége (ÁFÁval meg számlával persze.)

    Kai: Saját magunk szerveztük, Imma segítségével. Egy 20 lábas konténert töltöttünk meg, ebben négy családnak jöttek a holmijai. Immáék és Pukkéék ketten összesen foglalták el a negyedét, Attiláék kb. a 20%-át, a többi az én cuccom volt, jelentős részben a könyvek.
    Mindenestül, tokkal-vonóval (bedobozolás, raktározás, hajózás, itteni költségek, stb.) nagyjából 10 ezer dollárból érkezett ide a holmi.

Leave a Comment

14 − 14 =