Igény volna rá

Többen is reklamáltak a blog tetszhalálba süllyedése miatt, ami kellemesen meglepett. A blog írását és nem írását alapvetően több dolog is befolyásolja, amit még úgy is el kell ismernem, hogy könnyű lenne az apaszereppel együtt járó időhiányra kenni. Például az útkeresésről: mennyire szóljon ez itt rólam és a magánéletemről – illetve nyilván és főleg Lilyről – és mennyire Új-Zélandról és külföldre településről. Ez utóbbi azért nehéz téma, mert olyan rég (bizony a kilencedik éve; még akkor, amikor ez nem volt divat) emigráltam, hogy nemcsak a kivándorlás technikai részletei iránt tanúsított érdeklődésem múlt el, de már régóta nem is úgy élünk, mint bevándorlók – kulturális beágyazottság tekintetében sokkal inkább a limbón: nem vagyok igazi kiwi még (ámbár talán nevezhetjük a kiwiség egyik attribútumának az első generációs bevándoroltságot, hiszen a Új-Zéland lakóinak negyede külföldön született), de már nem találok túl sok kapcsolódási pontot a magyar múltammal a családomon kívül. Annak idején azért kezdtem el írni, mert (megszoktam, hogy mindig írok valamit) meg akartam mutatni, hogy milyen külföldre települni – akkor még ez nem volt ennyire közkeletű – és meg akartam mutatni milyen Új-Zéland, ami még talán most is egzotikus a legtöbbek számára.

Azóta kitántorgott félmillió hazámfia, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden családban van legalább egy valaki, aki kivándorolt – így az ezzel kapcsolatos élmények nyilván nem számítanak sem újdonságnak, sem érdekességnek, a technikai részletekben – amelyek esetleg érdekelhetnének ide készülődőket – meg már rég nem vagyok naprakész. A blog ezen aspektusa tehát okafogyottá vált.
Új-Zélandra sem tudok már úgy rácsodálkozni, mint 4-5 éve, arról nem is beszélve, hogy Pappito már sok éve jobban csinálja ezt nálam – ez pedig a maradék gőzt is leereszti a szelepeken. Szóval a kérdést leginkább úgy kell feltennem magamnak, hogy akarok-e énblogot írni, és érdekel-e, hogy kit érdekel.

A tavalyi évben leginkább arra hajlottam, hogy nem.

Ám néhány hete mintegy véletlenül ( – Nincsenek véletlenek – mondaná Oogway*) több különböző helyről kaptam megerősítésnek számító szemrehányást, és mindeközben arra is gondolok, hogy talán egyszer a bizonytalan jövőben jó lesz majd visszaolvasni, hogy mi érdekelt. Talán Lily örülni fog neki.

Meglátjuk, hogy mindezek adnak e elég muníciót, és motiválnak-e eléggé. Addig is kedves olvasó:

Boldog Új Évet kívánok, bárki légy is.

 

* Oogway (乌龟) – a teknős kungfu mester a Kung Fu Panda című rajzfilmben. Tekintettel arra, hogy Lily egyik kedvenc mozija, nagyjából fél-ezerszer láttam.

12 Comments

  1. Manka

    BUEK! A dilemmat nagyon is megertem, de egyben hianyzik is, hogy irj. Neha ide-idekukkantottam, hatha van valami es csak az RSS feed csap be, hogy nincs frissites.

  2. Szia Manka :) Örülök, hogy itt vagy. Te azért egész jól megoldottad, bár azért nálad is csökken a postok száma…

  3. cua

    Egy darabig nyitva volt egy böngészőfülön (a többi 35 mellett) aztán inkább rss-be raktam 😉
    Engem az informatikai része is érdekel, ha jól látom pár dolog ezen a területen is másképp működik.. A hétköznapi élet szintén, egyre közeledik amikor remélhetően nekem is valóság lesz.

  4. cua

    ..bár az agyam tudja, mégis mindig fura a dátumra nézni. 6:48pm-kor írok hozzászólást, amikor még nem is reggeliztem 😀

  5. Adi

    Még egy szavazat amellett, hogy folytasd. :) Majdnem azóta követem váltakozó RSS-olvasókban a blogodat, amióta kimentél. Azóta már én magam is a családdal együtt külföldön, igaz, még Európában.

  6. safi

    végre:-)
    pappito is egy szemszög és te is, a kettő között nem kell párhuzamot vonni, főleg mert mindekettő jó olvasmány
    amúgy mint a talán legrégebbi új-zélandi blogot is érdemes életben tartani, eddig legalábbis sikerült
    egyébként bármiről írsz, úgyis lesz olvasóközönség hozzá

  7. Manka

    Most en is szeretnem osszekapni magam blog-ugyileg. Sok ok kozrejatszott a posztok szamanak csokkeneseben, koltoztem tobbek kozott, csak hogy a publikusabbat emlitsem. :-)
    Irhatnal majd Lily beszedfejlodeserol, csak hogy tippeket adjak… 😉

  8. Végre egy új poszt! Remélem lesz folytatás. És nemcsak azért mert ez volt az első blog amit olvasni kezdtem. :)

    Rakkenrollban gazdag új évet!

  9. Köszönöm szépen. Így, hogy látom, hogy mennyien megmaradtatok, még több inspiráció kerül.

  10. Szerintem is irjal. :)
    Ha nem szeretnel Lilyrol nagyon publikusan irni, meg mindig csinalhatsz egy zart blogot. Mivel sok kepet toltok fel Lexierol, ezert en csinaltam egy kulon baba-blogot, ami meghivos. :) A masik blogot meg majd folytatom a blogspoton, miutan sikerul feltoltenem a regi freeblogos tartalmat.
    Anyway, most jol elnyujtottam, lenyeg hogy irjal. :)

  11. zsuzsi thy

    Sziasztok,
    én is szinte a kezdetektől olvaslak. Nagyon örülök, hogy végre jelentkeztél!
    Remélem mindannyian jól vagytok!!!

  12. Joel

    Kicsit megkesve, de en is kivanok Boldog Uj Evet! -innen a kornyekrol.
    Feltetelezve a folyamatos fejlodes elmelet letezeset en is azt mondom, hogy irj meg sokat es sokaig:mar a 90’es evekben olvastam toled szarmazo irasokat (Miracle Adeptia Guns Urrus Sorrate), es mar akkor fuggoseget okozott 😉 …ez tehat azt jelenti, hogy azota meg tobb ertekes gondolattal kell hogy rendelkezz! :)
    Gondolatok, amik masokat talan meg tobb gondolkodasra kesztetnek…es ez mar onmagaban veve egy teremto ereju dolog.

Leave a Comment

6 + one =