All posts in “Állatok”

Új Zéland szörnyei

Noha a szúnyogok nem ismeretlenek Új Zélandon, jószerével alig okoznak problémát. Nyaranta persze nem árt némi elővigyázatosság, mi minden szobában elhelyezünk egy-egy elektronikus riasztót és azzal le is van tudva a dolog. Én például a legyeket sokkal jobban utálom, gyakorlatilag örökös háborúban állok velük, s noha a technika minden szóbajöhető fegyverzetét bevetem, csak rövid ideig tartó, álságos győzelmeket tudok aratni felettük. A legújabb szerzeményem egyébként egy elektromos légycsapó, amivel elég a levegőben elkaszálni a nyomorultakat – ha jó időben nyomom le az aktíváló gombot némi sercegés és enyhe dögszag kíséretében már hullik is le az áldozat.
A szúnyogokra visszatérve: a kiwi egészségügy különösen óvatos és rendszeresen írtja őket permetezéssel. Új Zéland éppenhogy kívül esik a maláriával fertőzött területeken, és ennek az állapotnak a megőrzésére meglehetősen odafigyelnek.
Kiwiország egyetlen valóban veszedelmes vadállatát sandfly-nak (homoki légynek) hívják. Megtalálható az Északi Szigeten is, de főként a Déli Szigeten elterjedt. A nagyobbfajta muslincára hajazó, hivatalos nevén Simuliidae blackfly, maoriul Namu szörnyű kis szerzet. 13 fajtájából csak kettő táplálkozik emberrel, a többiek jobban kedvelik a pingvineket, fókákat vagy denevéreket. A sandfly nem szúnyogfajta, bár kétségtelenül sok közöttük a hasonlóság: csak a nőstény szív vért, és a nyála alvadásgátlót tartalmaz ennek is – ez okozza egyébként a viszkető érzést.


Minket jószerével megérkezésünk napjától fogva riogattak a sandfly-al, mondván a szúnyog kifejezetten hálás háziállat hozzáképest. Aucklandre jellemző, hogy jó darabig fogalmunk sem volt róla, hogy is néz ki egy efféle kis vadállat, mindenféle szárnyas rovar láttán eliszonyodtunk, hogy: – Sandfly, sandfly..!
A déli-szigeti túránkon egy kedves magyar párral találkoztunk Nelsonban – még innen Aucklandből ismertük őket, csak időközben leköltöztek –, és ők meséltek sandfly-os történeteket. Ehhez képest a söröző teraszán csak rendes szúnyogok röpködtek, úgyhogy a sandfly maradt továbbra is: arctalan, mítikus szörny.

Egy nappal később a Pancake Rocks felé tartva egy gyönyörű kilátással kecsegtető útszakaszon kiszáltunk a kocsiból. Némi szájtátás és fényképezkedés után, valahogy a saját lábszáramra tévedt a tekintetem. Hirtelen felrémlettek az előzőnapi sandfly-os történetek, mert bokától térdig – akárha pamutzokni lenne – eleven, tömött fekete tömeg takarta a lábam. A sandfly csípése ugyanis nem fáj, vagyis nem rögtön fáj… Észre sem veszi az ember, hanem aztán egy-két nap múltán kezdődik a kis pokol: szúr, éget és viszket, de legalább nem múlik el gyorsan: a nyomai még két hét után is megvannak. Sandfly-t azóta láttam már Aucklandben is, de csupa magányos példányt. Valódi előfordulási helyük a Déli Sziget nyugati partja és a fjordok vidéke. Persze főleg vízparton botolhat beléjük az ember – igaz, ez Új Zéland esetében nem jelent túl nagy könnyebbséget. Tengerpart vagy gyors hegyifolyó, nagyjából mindegy a nyavajásoknak: utazásunk során többször is fejvesztve menekültünk, amikor a folyóparti gazosból, vagy az óceánparti buxusból fekete füst gyanán előrajzottak.
Érdekes és megnyugtató ugyanakkor: sem a városokban, sem a kempingekben nem kell tőlük szenvedni – az a fajta kényelmetlenség, ami mondjuk egy balatonparti nyaraló lakóit nyár folyamán a szúnyogok miatt kínozza, teljességgel ismeretlen jelenség.

Néhány jótanács védekezésül:

– B vitamin fogyasztása. A sandfly-ok nem szeretik a B vitamin ízét.
A B vitamin bevitelét meg lehet oldani Vegemite vagy Marmite evésével: ezek azonban borzasztóan gyanús, takonyállagú és kinézetű anyagok, én sosem kenném a piritósomra. Kriszti ezzel szemben szereti, úgyhogy akár másnak is bejöhet.

– A sandfly-ok a sötét színt kedvelik, világos színű ruhák viselése csökkenti a támadás valószínűségét.

– Végül a reklám helye: ClickthatItch

Kutya, macska

Valamelyik nap, az egyik esti hírműsorban – talán a TV3 Campbell Live – megütötte a fülem egy tudósítás felkonferálása. A inkriminált mondat szerint Új Zéland világelső az egy főre jutó macskák tekintetében. Felkaptam a fejem a hírre, mert eddig fel sem merült bennem, hogy efféle előfordulhat. Persze macskák vannak – minket is megszelidített egy, pár hónapra, hogy ideköltöztünk. Valószínűleg a legrandább jószág – foltos, formátlan, kövér – de megkapó felemás pofájának, és egészen kutyaszerű habitusának nem tudtunk ellenállni. Oriza Triznyák névre kereszteltük mielőtt feltűnt volna, hogy nőstény, miután pedig megtanult magyarul és hallgat az Oriza névre, más késő volt a hibát korrigálni.
Szóval macskák vannak, ahogyan kutyák is; mégis, ezt olyan észrevétlenül teszik, hogy komolyan meglepődtem Campbell felkonferálásán. Kicsit nyomoztam hát, és ráleltem egy újságcikkre, amiben a kiwi állattartási szokásokat – különösen az állatorvosi viszonylatban taglalják. Nem is a felsorolt eszelős összegek döbbentettek meg (Aucklandben akár 10-15 ezer dollárt is kifizetnek a gazdik egy-egy műtétért), hanem a mellékesen odavetett statisztika: Új Zélandon 1 millió 200 ezer regisztrált macskát és 800 ezer regisztrált kutyát tartanak számon. Ez azt jelenti, hogy minden második háztartásban van macska, és minden harmadikban van kutya.
A dolog annál is inkább meglepőbb, mert a háztartási kedvencek olyan észrevétlenül népesítik be Kiwilandet, ami már-már elképesztő. Soha jelét nem vettem észre a házijószágok eddig elkerülhetetlennek vélt kellemetlenségeinek: nemhogy kutyaszarba nem léptem az utcán, de még csak látni sem láttam; éjszakánta nem veri fel a csendet kutyaugatás; nincsenek a forgalmasabb utakon feltrancsírozott, elgázolt macska vagy kutyatetemek; és tavasszal a macskabagzás síró barcogása sem borzolja a kedélyeket.
Andrea felvetése csak alátámasztja meglepetésemet – neki is szemet szúrt mindez, mikor néhány hónapot felénk töltött. Feltalálták volna a néma kutyákat? Nem tudom. Mindenesetre a kiwi szabályozás és habitus újabb diadalát vélem felfedezni: lehet úgy is állatot tartani, hogy annak csak az örömteli részét tapasztalja meg az emberfia.

Oriza nem kifejezett informatikus, azoban szeret a notebookon heverészni.