Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Category: Bevándorlás Page 3 of 4

A Nemzeti Párt és a bevándorlás

A National Party (Nemzeti Párt – a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő; jobbközép, piac orientált, liberális gazdaságpolitikával) a minap közzétette a bevándorlási politikával kapcsolatos terveit.

A nyolc oldalas tervezetből kiviláglik, hogy alapvetően három területre koncentrálna a párt.

1. A magasan képzett munkaerő külföldre vándorlása.

Noha Új-Zéland bevándorlás ösztönzéséről és nagy számú bevándorlójáról híres, az már kevésbé ismert, hogy a hatalmas elvándorlás mekkora problémát okoz. A kiwi statisztikai hivatal becslése szerint közel 800 ezer új-zélandi állampolgár él a határokon kívül, csak az elmúlt egy évben 80 ezren költöztek el. 2005-ben a felsőfokú végzettségű kiwik 24.5% élt más OECD országban, ezzel pedig sikerült a kétes értékű első helyet elcsípni ebben a versenyben. A tendencia sajnos egyre erősödik.
A National egyik prioritása, hogy csökkentse az elvándorlást, illetve hazacsábítsa a külföldön élő kiwiket. (A jelenleg harmadik ciklusát töltő Labour kormány is tett erre kísérletet, leglátványosabb példája ennek, amikor az új-zélandi állampolgárság megszerzését megnehezítették: 2005 áprilisa előtt a letelepedési engedéllyel rendelkezők az első belépéstől számított három év múlva igényelhettek állampolgárságot; 2005 áprilisa után, a letelepedési engedély megkapása után 5 évvel jár csak ez a lehetőség. A szomorú statisztika alapján a próbálkozást nyugodtan minősíthetjük sikertelennek.)
A bevándorlási törvények módosítása – a hazatelepülés bürokráciájának leegyszerűsítése, a külföldi partner könnyített befogadása – persze csak az egyik eleme a probléma kezelésének, a National Party is inkább gazdasági oldalról közelíti meg a kérdést: kisebb adók, magasabb fizetések, csábítóbb karrier lehetőségek kínálásával.
Ugyanakkor, ha a probléma mélyére tekintünk, máris kirajzolódik egy másik kép, amely persze szintén nem ragyogó, de korántsem annyira sötét, mint amennyire statisztika alapján tűnne. Az elvándorlás egyik oka kétségkívül a más országokban megszerezhető többlet jövedelem, anyagilag jobban elismert karrier, ám véleményem szerint a távozók csak kisebb hányada költözik emiatt – ugyanis a nagytöbbség sosem is akart itt maradni. Az új-zélandi bevándorlási törvények köztudottan a világ legliberálisabbjai közé tartoznak, a fejlett angolszász országok közül itt a legkönnyebb letelepedni és állampolgárságot szerezni. A kiwi állampolgárság birtokában viszont kinyílik a világ: Angliától kezdve Ausztrálián át Kanadáig terjed a lehetőségek sora, ahol már nem kell megküzdeni a helyi (általában jóval szigorúbb) törvényekkel. Nagyon sokan épp ezért csupán ugródeszkának használják a Zátonyt. Ugyanez hatványozottan igaz a kiwi felsőoktatásban részt vevőkre is. Az új-zélandi egyetemek közül jó néhány kimagasló teljesítményű, ám hallgatóinak alig egyharmada kiwi illetőségű. Az elsősorban Ázsiából, Dél-Amerikából érkező fiatalok az egyetem elvégzése után csak annyi időt maradnak, amennyit feltétlenül maradniuk kell az áhított útlevél megszerzéséhez, aztán repülnek is tovább.
A bevándorlási törvények további egyszerűsítése valószínűleg nem fogja megoldani a problémát, a jövedelmek emelésére tett kísérletek talán.

A magas adóktól búcsúzz, ne a szeretteidtől.

2. A bevándorlási törvények egyszerűsítése, új vízum típusok, a bürokrácia csökkentése

A National meg van győződve róla, hogy az állam által meghatározott hiánylisták nem követik az ország gazdaságának valós igényeit. Éppen ezért az Akkreditált Munkaadói program kiszélesítésével inkább a gazdaság szereplőire bíznák, hogy a megfelelő képzettségű munkaerő kiválasztását és letelepedésük segítségét. Erre valóban szükség volna, hiszen az egyik legmulatságosabb (és persze bosszantóbb) része a munkavállalási/letelepedési procedúrának, amikor a munkaköri leírást, a munkakör megnevezését az esetleges diploma honosítását a hiányszakma-listákon felsoroltakhoz kell igazítani, hiszen, ha nem betű szerint stimmel a megnevezés, a Bevándorlási Hivatal már dobja is vissza a kérelmet.

Az bevezetni kívánt vízumtípusok:

– Időleges munkavállalói vízum: hat hónapra szóló szezonális engedély, amelyet bármely legálisan Új-Zélandon tartózkodó megkaphat, ha fel tud mutatni egy szezonális munkaajánlatot. Ez a Working Holiday valamiféle kiterjesztése lenne, ideális lesz gyümölcsszedésre vagy más mezőgazdasági munkákra, külön jó hír lehet, hogy minden olyan ország állampolgára jogosult rá, ahonnan vízum mentesen látogatható Új-Zéland, így például a magyar fiatalok előtt is megnyílik a lehetőség.

– Ezüst Páfrány vízum (Silver Fern Visa): felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára tenné lehetővé, hogy eleve álláskeresés céljából jöjjenek Új-Zélandra, emellett megengedné azt is, hogy ameddig a képzettségének megfelelő állást nem talál a bevándorlójelölt, addig bármilyen állást elvállaljon.

– Nyugdíjas vízum: magas nyugdíjjal rendelkezők számára tenné lehetővé a letelepedést (hiszen a Zátony nyugalma, természeti szépségei, és relatíve alacsony megélhetési költségei ideálisak egy nyugdíjas-paradicsom kialakítása számára). Ez a vízumtípus persze külön kitérne arra is, hogy az így letelepült idősek nem részesedhetnek semmiféle szociális juttatásból, így nem kerülnének az adófizetők pénzébe.

3. A Bevándorlási Hivatal hitelének visszaszerzése, a bevándorlási eljárások világszínvonalra fejlesztése

Az utóbbi időben kipattant pár botrány a Bevándorlási Hivatal tekintélyét igencsak megtépázta. A hivatal vezetőjéről kiderült, hogy sosem volt olyan végzettsége, mint amilyet állított, több esetben is a gyanú árnyéka vetődött rá, hogy segített bevándorlási kérdőívek kitöltésében. A botrány kapcsán megindult vizsgálatok számtalan egyéb szabálytalanságot is feltártak (és persze nem bírom ki, hogy meg ne jegyezzem: ezek főképp olyan dolgok voltak, amelyek a magyar valóságban még szemöldökráncolást sem okoznának), amelyek következtében komoly tisztogatások is voltak az elmúlt fél évben.
A National átláthatóbb, jobban ellenőrizhető munkamenetet vezetne be, egyszerre növelné a hatékonyságot és csökkentené a hivatal létszámát – de erről sok konkrétumot nem tudunk meg a tervezetből, egyértelműen ez az anyag leggyengébb, legsemmitmondóbb része.

Mindent összevéve nekem kissé felületes, bár koherens anyagnak tűnik: látszik, hogy van elképzelésük, de igazán markáns különbséget nem tudtam felfedezni a kormány terveihez képest.

Ausztrál bevándorlás

Véletlenül bukkantam egy ausztrál bevándorlással foglalkozó oldalra. (Nem, eszünk ágában sincs áttelepülni; valóban véletlen volt.) Ezen az oldalon találtam egy érdekes kategóriát: AUSTRALIAN SKILLED SPONSORED VISA. Amin megakadt a szemem, az a szponzorok és szponzorációra jogosultak köre:

Szponzor lehet:

– ausztrál állampolgár;
– ausztrál állandó lakos (Australian permanent resident); vagy
Új-Zélandi állampolgár (Woow).

A szponzorációra jogosult lehet:

– nem eltartott gyerek – beleértve a természetes, örökbefogadott, vagy mostoha gyermekeket;
– szülő – beleértve az örökbefogadót, vagy mostoha-szülőt;
– testvér – beleértve az örökbefogadott vagy mostoha-testvért;
– unokatestvér – beleértve az örökbefogadott vagy mostoha-unokatestvért;
– nagybácsi vagy nagynéni – beleértve az örökbefogadott vagy mostoha-nagybácsit/nagynénit;

Ez a vízumkategória (amely jelenleg ebben a formájában nem létezik Új-Zélandon) nekem meglehetősen kecsegtetőnek tűnik.
Minderről pusztán azért írok, mert – figyelembe véve a kiwi szabályozás nehezítését – úgy tűnik, a mítosz, hogy Ausztráliába nehezebb bevándorolni, mint Új-Zélandra, lassan megdőlni látszik.

Forrás: MigrationExpert

Bevándorlási Hírlevél

Hajnalkától (ő a magyar bevándorlási ügynök) kaptam a minap az alábbi bevándorlással kapcsolatos hírlevelet, amely gyönyörűen összefoglalja az elmúlt időszak hivatalos történéseit. Engedélyt kértem és kaptam, így megosztom veletek, gyanítom sokan érdekesnek találják majd.
Az alábbiakban következzék a hírlevél, csonkítatlan formában:

Immár második alkalommal jelentkezik a First Hungarian Hírlevele, amelyben igyekszem tájékoztatást nyújtani az új-zélandi bevándorlási szabályok változásairól, az érvényes új tendenciákról, és mindenről, ami az ide készülődőknek hasznos lehet.

Ennek a számnak a kiadása sajnálatos módon megkésett eredeti terveimhez képest. Családi és szakmai események hátráltattak, de mindegyik megérte a várakozást. Viszont a késedelemnek köszönhetően a hírlevél igencsak telítve van új információkkal.

Amennyiben úgy véled, hogy nincs szükséged a Hírlevél biztosította információkra és nincs olyan ismerősöd sem, aki ezt hasznosíthatná, egy rövid válaszüzenetben leiratkozhatsz a levelezőlistáról.

Nézzük tehát az elmúlt hónapok, illetve a közeljövő legfontosabb történéseit.

I. 2007. július 30.-i hatállyal számos változás következett be az új-zélandi bevándorlási szabályokban…

Az alapelvek nem változnak, de több módosítás nagy jelentőséggel bírhat az ide készülők vagy már itt tartózkodók számára. A fontosabbakat az alábbiakban részletezem.

1. LSSL – ISSL

A két hiányszakma-listán ismét módosításokat hajtottak végre. Az LSSL hét újabb szakmával bővült, és néhány helyen pontosították, illetve módosították az előírt végzettségre vagy szakmai regisztrációra vonatkozó követelményeket. Az újonnan felkerült foglalkozások a következők:
– environmental scientist
– auditor
– civil engineering technician
– urban and regional planners
– clinical respiratory physiologist / scientist
– line mechanic /linesperson (az ISSL-ről került át)
– motor vehicle inspector

Az ISSL-re a következő szakmák kerültek fel (több olyan is, amellyel jelentkezőket korábban nem sok jóval bíztattam!):
– bycicle mechanic
– fire alarm technician
– painter, decorator and / or paperhanger
– plasterer
– primary school teacher
– small engine mechanic
Valamennyi újonnan felkerült szakma országos szintű hiányszakmaként jelent meg.

2. SMC (Skilled Migrant Category)

Az a híres EOI… módosultak a begyűjthető pontszámok, mégpedig alapvetően úgy, hogy még nagyobb hangsúlyt (vagyis több pontot) kapott az új-zélandi munkavégzés, az itt szerzett iskolai végzettség, az abszolút hiányszakma és kicsit többre értékelik a partnert is (bizonyos esetekben).
A főbb pontszámváltozások:
– megnövelték a jövő erősen növekvő szakterületeiként definiált foglalkozásokban szerezhető bónuszpontok számát;
– megszüntették viszont az ún. meghatározott zárványterületek foglalkozásaira kapható plusz pontokat (nagyon kevés jelentkezőt érint csak);
– a partner új-zélandi állására, állásajánlatára, illetve elismert végzettségére a korábbi pontszámnak a dupláját lehet kapni;
– kevesebb évre több pontot adnak az új-zélandi munkavégzés esetében is;
– tovább árnyalták az új-zélandi iskolai végzettségekre kapható pontokat.

3. Románia és Bulgária

is felkerült a vízum mentes országok listájára. Vagyis ezen országok állampolgárai turistaként ugyanúgy előzetes vízumkérelem nélkül léphetnek be az országba és tartózkodhatnak itt 3 hónapot, mint ahogy a magyar állampolgárok. Remélhetőleg örömteli hír pl. az Erdélyből ide látogatóknak.

4. Tanuló-vízum

Ebben a kategóriában több kisebb változás történt:
szigorítás, hogy ezentúl csak azon tanulók partnere kaphat nyílt munkavállalói vízumot, aki az LSSL-en meghatározott végzettség megszerzéséért tanulnak. (Az eddigi megfogalmazás szerint ez a kedvezmény azokra is vonatkozott, akik egy ilyen végzettség megszerzése felé törekedtek. Magyarán, valamilyen egyéb, többnyire alacsonyabb szintű képzésben vettek részt, amelyre rá lehetett fogni, hogy beugróként szolgál az adott kvalifikációhoz.)
ugyancsak nyílt munkavállalói vízumot kaphatnak a posztgraduális képzésben résztvevők partnerei.

5. Talent Vízum (Akkreditált Munkáltatók) Kategória

Az ezen kategória alatt pályázók számára előírt minimális éves kereset mértékét 45.000-ről 50.000 NZD-re emelték.

6. Eljárási díjak

Július 30.-tól szinte az összes vízumkategóriára vonatkozó eljárási díjat megemelte az NZIS.

7. Egyebek

Kisebb változások történtek még a Talent Policy-ban, a Working Holiday Scheme-ben, egyéb Student Visa előírásokban, valamint a menekült státuszban levők családegyesítési programjával kapcsolatban.
Mivel azonban ezek olyan változások, amelyek nem igazán érintik az átlagos magyar jelentkezőt, részletes (és nem mellesleg felettébb unalmas) ismertetésüktől eltekintek.

II. Az NZIS 2007 novemberében, majd idén február elejétől újabb jelentős változtatásokat hajtott végre…

1. Investor category

Átdolgozták a befektetői vízumkategóriát, amely alatt kellő befektetendő tőke ellenében letelepedési engedélyhez lehet jutni. A kellő tőke mennyiségét most három csoportban határozták meg és a pénzösszeg csökkenésével arányosan szigorodnak a feltételek. Erről az alábbi táblázat nyújt összefoglalót.


2. SMC – Skilled Migrant Category ismét

A legtöbb bevándorlót érintő kategória is jelentős módosításokon esett át. A változások alapvetően az ún. skilled employment meghatározásának módszertanát érintik. Az eddigi gyakorlat szerint ugyan néhány irányelv rendelkezésre állt, de nagyon nagy egyéni szabadságot is hagyott a bevándorlási ügyintézőknek annak meghatározásában, ami persze esetenként meglehetősen különös eredményekre vezetett. Ezt most pontosabb és részletesebb szabályokkal igyekeznek kiváltani. Ennek elősegítésére többek között bevezették az foglalkozások egységes ausztrál-új-zélandi jegyzékét.
Ennek első visszhangjai már eljutottak az itt élő, illetve ide készülő magyarokhoz, alapvetően meglehetősen vészterhes és pánikkeltő hanghordozással.
Véleményem szerint a változások sok szempontból inkább enyhítést jelentenek, de egyúttal egyértelművé teszik, hogy csakis az első lépésektől alaposan megtervezett kérelmekkel lehet eredményt elérni. És első lépések alatt már a munkavállalói vízum előkészítését is értem.
A kategóriát érintő további változások az elismert végzettségek körét érintik, de ennek nincs magyar vonatkozása.

3. Mezőgazdasági idénymunka

A megszüntetett Seasonal Work Permit helyett bevezetni kívánt új rendszerrel (RSE) továbbra is komoly nehézségeik támadnak, ezért egyre-másra módosítgatják és lazítják az új szabályozást. Jelen pillanatban az engedélyt az országban tartózkodó turisták maximum négy és fél hónapos időtartamra kérhetik, de mégsem kell hozzá állásajánlat. Bármely, az NZIS jóváhagyásával bíró mezőgazdasági termelőnél dolgozhatnak. Az NZIS szerződött koordinátorai segítik az érdeklődőket az egyes régiókban az engedély megszerzésében és a munkáltatókkal való kapcsolatfelvételben.

Ha erről bővebb információra van szükséged, fordulj hozzám.

III. First Hungarian

A következő két hír a First Hungarian működését érintik.

NZAMI

Örömmel jelenthetem, hogy a szakma szabályainak megfelelően és eddigi ügyfeleim megelégedésére végzett munkámat az új-zélandi bevándorlási ügynökök szakmai kamarája is honorálta és rendes tagként felvételt nyertem körükbe. A szervezet (NZAMI – www.nzami.org.nz) felelős a regisztrált ügynökök szakmai irányelveinek kidolgozásáért, a szakmai standardok felállításáért és betartatásáért. Szakmai felügyeletet gyakorol tagjai felett és vitás esetekben egyeztető eljárást is lefolytat az érintett ügyfelek és ügynökök között. A tagság garanciát jelent az ügyfelek számára, hogy nem dilettánssal, rosszabb esetben szélhámossal, hanem a szakmai továbbfejlődésre is hangsúlyt fektető szakemberrel állnak kapcsolatban.

Személyes találkozó

Ha személyesen is találkozni szeretnél velem, de még Magyarországon tartózkodsz, a Műegyetemi Állásbörzén (http://www.allasborze.bme.hu) erre lehetőség adódik. Szeretettel várok minden érdeklődőt 2008. április 9-10-én a Műegyetemen, az első emelet 163-as standján.

Zárásként egy örömteli jövőképet sugárzó hír:

Births up to highest rate in 35 years New Zealand is experiencing a mini baby boom.
Figures released today show nearly 3,500 more babies were born in the June 2007 year than the previous 12 months, tipping the figures to the highest rate in 35 years. There were 61,610 births and Kiwi women are averaging 2.1 births each. Statistics New Zealand warns the trend may only be a slight fluctuation.
The figures also show the gap between men’s and women’s life expectancy has narrowed to just 4.1 years, with women living to an average age of 81.9 years and men to 77.9 years

Haere ra – azaz, viszontlátásra!

Auckland, 2008. február

Vezsenyi Hajnalka

Expressz hirdetés

Előző bejegyzéseim egyikében, a hozzászólások között Névtelen vetette fel az új-zélandi magyar közösség esetleges rabszolgatartó hajlamára vonatkozó lehetőséget, példával illusztrálva, hogy itt a Zátonyon is kialakulhat az Angliában már gyakorlattá csontosodott sajátos alkalmazás, amely a múlt század húszas éveinek kövérdisznókapitalista kizsákmányolását (tudjátok, amely a korabeli karikatúrákon a rosszindulatú, cilinderes burzsoá megjelenítést inspirálta) egy sajátosan magyaros ízzel – a mi kutyánk kölkének a megnyúzásával – egészíti ki. A kommentben konkrét példával is szolgált Névtelen, Expressz hirdetés formájában.
Miután az előzőekben rákaptam az oknyomozás szépségeire, úgy gondoltam, a konkrét példát figyelembe véve utána járok, mennyire valós a fenyegetés: a Magyarországon hirdető magyar-kiwi vállalkozókat elérte-e már az angliai divat szele?
Szeretném hangsúlyozni, hogy az alább következő információk és az ezzel szembeállított valóság csupán egyetlen esetet dolgoz fel, ahhoz hogy általánosságokra következtethessünk, nyilván több hirdetőt is górcső alá kellene venni. Mindenesetre úgy érzem, hogy a példa egynek jó lesz, ránézésre nem tűnik szélső értéknek, amivel szembesültem.

Módszertan:

Regisztráltam egy freemail-es e-mail címet, és kidolgoztam egy karaktert: az ominózus Expressz hirdetésre jelentkező hősünk 33 éves, sok éves gyakorlattal rendelkező ács, gipszkartonozó és asztalos, akinek sajnálatos módon iskolai bizonyítványa csak az asztalos végzettségéről van, de évek óta könnyűszerkezetes házakat épít, otthon van a festésben, a melegburkolásban és a hőszigetelésben is. Angolul vélelmezhetően az alapfoknál jobban tud, a középfoknál kevésbé járatos a nyelvben: “angolul tudok valamennyire, tanultam is, szóval nem lehetne eladni a piacon.”
Árpádnak neveztem.

Árpád e-mailben jelentkezett a hirdetésre, ebben beszámolt a saját képességeiről, szakmai gyakorlatáról, és az alábbi kérdéseket tette fel:
“Azt kérdezném, hogy mik a feltételek nagyjából. Mennyi a repülőjegy és nekem kell-e fizetni, vagy Ön fizeti? Mennyi a bér? Órabér van, vagy napi bér? Van-e szállás vagy mennyibe kerül egy kis szoba? Mennyi ideig lehetne dolgozni? Hivatalosan megy ez a építkezések? Mibe kerül az élhetés és kb mennyit tudnék félrerakni, monduk egy félév alatt?”

(A magyar nyelv használatát szándékoltan lőttem be a fentebbi szintre: nem mintha azt képzelném, hogy a szakmunkások csak ennyire bírnák édes anyanyelvüket, de az én Árpádon nem a szavak embere, már gyerekkorában sem szeretett olvasni, mindig is a kézzelfogható dolgok érdekelték, ráadásul nem is internetezik túl sokat: ha egy haverja nem hívja fel rá a figyelmét, sose veszi észre a hirdetést.)

Dicséretes gyorsasággal érkezett válasz a hirdetőtől, másnap estére az alábbiak vártak:

“…mi az amit meg tudsz csinalni ,,vagy csak acs es gipsz karton gondolod tudnal festeni is??? es talad ki mikor tudnal jonni ! leghhamarabb! szukseged van 300.000ft ra a repi jegyre !! itt kb $4-5000 kell a kezdesre ! Lakas berlet ,auto ,kaja ,,Biztonsagos ha van nallad ennyi ! $15 – kezdesre ,,3 honap proba ido! elintezem a munkavallaloit ! megadom a szukseges papirokat !harom honap utan ,mikor megvan a papir ! $18 /ora !szerzodes ket evig ,ket ev utan ,,megemelem az oraberedet !normal kiwi oraberre ! vagy ha nem szeretsz velunk dolgozni ! segitunk mas munka adot talalni ! ez mind attol fugg ,hogyan beszeled a nyelvet !

roviden ennyi ! varom valaszod !”

(A választ szó illetve betű szerint – copy-paste segítségével – idéztem.)

A választ sok szempontból – ha nem is túl bőbeszédű –, korrekt tájékoztatásnak kell minősítenem: a legfontosabb témákra kitér, kiderül feketén-fehéren, hogy mit kínál, mire lesz szüksége Árpádnak, szóval arra mindenképpen alkalmas, hogy a lehetőséget immár további komoly megfontolás tárgyává tegye. Az itteni tapasztalataim alapján semmi lehetetlent, semmi valótlanságot nem állít, persze a rövid válasz nem fejti ki a work-permit megszerzésének esetleges buktatóit, és nem is hívja fel a figyelmet az esetleges nehézségekre, amelyek óhatatlan kockázatot rejtenek egy ekkora lépésnél.
Természetesen Árpád további konkrétumokat szeretett volna tudni, újabb levelet írt:

“Köszönöm a válaszát. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen papirokra van szükség, hogy kell valamit vinneme?
Meg azt, hogy ez a pénz, amit mondott akkor az, amit kézbekapok? És hogy mennyiből élek meg, vagy tudok ebből mennyit félrerakni? Szóval ez jó pénz? És akkor ezt értsem úgy, hogy két évig nem lesz fizetésemelés, és hogy ez miért?
Hát tudok még festeni és tapétázni is, de nincs arról se bizonyítványom, de csináltam sokat, az nem gond ha kell. Meg szigetleni is elég jó vagyok termóban és csináltam már melegburkolós melót is.
Hát nem kevés pénz, amit ír a repülőjegyre meg a többi, kell két hónap amíg összejön mert akkor még a kocsit is el kéne adni hozzá. Ott kell kocsi? Mennyi az ? vagy azt ad a cég?”

No, erre a második levélre már nem érkezett válasz az elmúlt öt napban. Hogy az e-mailem szövegezése, vagy a túl sok információ kérése, esetleg a fizetésemelés emlegetése az oka a hallgatásnak, azt már nem fogjuk megtudni sosem.

Ezek után folytattam az oknyomozást: miután nem tudtam, hogy a fent említett képességekért mi számít korrekt fizetségnek, a szomszédban lakó építési vállalkozóhoz (builder) fordultam tanácsért – mondaná meg mennyi órabért lát ő reálisnak. A válasza kicsit tágra sikerült, mindenesetre tanulságos: gyakorlattól függően $22 és $40 közötti órabért adna ő.

Konklúzió:
(aminek a szíves megvitatására hívnám fel az itteni olvasóimat):

Véleményem szerint, ránézésre, nem olyan szörnyű a helyzet, mint amilyenről az angliai híradásokból értesülhettünk. Ha a hirdető tartja magát az ígéreteihez, akkor egy nem túl nagyvonalú, ám megfontolásra érdemes ajánlattal áll szemben Árpádunk.
Az első 3 hónap (a work-permit megérkezésig tartó időszak, ami még reálisnak is tekinthető, némi ráhagyással) $15 órabére kevéske, de tekintve, hogy ez inkább a szürkemunka kategóriába tartozik, nem meglepő, ráadásul az azonnali munkakezdés lehetősége jócskán csökkenti az új élet beindításának költségeit.
A már hivatalos munkaerőnek ajánlott $18 dollár óránként ugyanakkor nem tartozik a rablás kategóriába: kezdő bevándorlónak nemigen ajánlanak ennél többet eleinte, bármit is mondjon a builder ismerős. Más kérdés, hogy a két éves röghözkötést és az ez idő alatt végig stagnáló fizetést kicsit túlzásnak érzem.
A lehetőség mellett szól, hogy már a kezdetektől nyújt valamiféle biztonságot, és ha az érkező angoljára ráfér a fejlődés, akkor a magyarul beszélő főnöknél elkezdett munka mindenképpen előny. Hátránya, a soknak (napi 10-12 óra) tűnő munkaidő, a nem túl nagyvonalú fizetség és a két éves elkötelezettség.
A $18 órabér egyébként – ha a napi 10-12 órát átlagoljuk – évi bruttó 51.480 dolláros jövedelmet jelent (nettó évi 39 ezer dollár), ami már némileg átlag felettinek számít, és viszonylag kényelmes megélhetést (ha nem is túl nagy lábon) eredményez, míg a kezdeti 1 milliós beruházás (300 ezer repülőjegy plusz 4-5000 dollár) nagyjából egy év alatt spórolható vissza ebből.
Ha Árpádnak volnék, és bizonytalan az angol nyelvtudásomban, elfogadnám az ajánlatot bizonyos feltételek mellett: a job offert előre, Magyarországra kérném, és már Magyarországról elintézném a work-permitet. Ez nyilván némi kockázattal jár a hirdetőnek, de talán nem kezelhetetlen. Ha Árpádnak volnék és valóban jó, tárgyalóképes szinten beszélném az angolt, akkor a feltételeimet kiegészíteném azzal, hogy csak egy évre kötelezem el magam a $18 dolláros órabérrel.

Express hirdetés

Előző bejegyzéseim egyikében, a hozzászólások között Névtelen vetette fel az új-zélandi magyar közösség esetleges rabszolgatartó hajlamára vonatkozó lehetőséget, példával illusztrálva, hogy itt a Zátonyon is kialakulhat az Angliában már gyakorlattá csontosodott sajátos alkalmazás, amely a múlt század húszas éveinek kövérdisznókapitalista kizsákmányolását (tudjátok, amely a korabeli karikatúrákon a rosszindulatú, cilinderes burzsoá megjelenítést inspirálta) egy sajátosan magyaros ízzel – a mi kutyánk kölkének a megnyúzásával – egészül ki. A kommentben konkrét példával is szolgált Névtelen, Expressz hirdetés formájában.
Miután az előzőekben rákaptam az oknyomozás szépségeire, úgy gondoltam, a konkrét példát figyelembe véve utána járok, mennyire valós a fenyegetés: a Magyarországon hirdető magyar-kiwi vállalkozókat elérte-e már az angliai divat szele?
Szeretném hangsúlyozni, hogy az alább következő információk és az ezzel szembeállított valóság csupán egyetlen esetet dolgoz fel, ahhoz hogy általánosságokra következtethessünk, nyilván több hirdetőt is górcső alá kellene venni. Mindenesetre úgy érzem, hogy a példa egynek jó lesz, ránézésre nem tűnik szélső értéknek, amivel szembesültem.

Módszertan:

Regisztráltam egy freemail-es e-mail címet, és kidolgoztam egy karaktert: az ominózus Expressz hirdetésre jelentkező hősünk 33 éves, sok éves gyakorlattal rendelkező ács, gipszkartonozó és asztalos, akinek sajnálatos módon iskolai bizonyítványa csak az asztalos végzettségéről van, de évek óta könnyűszerkezetes házakat épít, otthon van a festésben, a melegburkolásban és a hőszigetelésben is. Angolul vélelmezhetően az alapfoknál jobban tud, a középfoknál kevésbé járatos a nyelvben: “angolul tudok valamennyire, tanultam is, szóval nem lehetne eladni a piacon.”
Árpádnak neveztem.

Árpád e-mailben jelentkezett a hirdetésre, ebben beszámolt a saját képességeiről, szakmai gyakorlatáról, és az alábbi kérdéseket tette fel:
“Azt kérdezném, hogy mik a feltételek nagyjából. Mennyi a repülőjegy és nekem kell-e fizetni, vagy Ön fizeti? Mennyi a bér? Órabér van, vagy napi bér? Van-e szállás vagy mennyibe kerül egy kis szoba? Mennyi ideig lehetne dolgozni? Hivatalosan megy ez a építkezések? Mibe kerül az élhetés és kb mennyit tudnék félrerakni, monduk egy félév alatt?”

(A magyar nyelv használatát szándékoltan lőttem be a fentebbi szintre: nem mintha azt képzelném, hogy a szakmunkások csak ennyire bírnák édes anyanyelvüket, de az én Árpádon nem a szavak embere, már gyerekkorában sem szeretett olvasni, mindig is a kézzelfogható dolgok érdekelték, ráadásul nem is internetezik túl sokat: ha egy haverja nem hívja fel rá a figyelmét, sose veszi észre a hirdetést.)

Dicséretes gyorsasággal érkezett válasz a hirdetőtől, másnap estére az alábbiak vártak:

“…mi az amit meg tudsz csinalni ,,vagy csak acs es gipsz karton gondolod tudnal festeni is??? es talad ki mikor tudnal jonni ! leghhamarabb! szukseged van 300.000ft ra a repi jegyre !! itt kb $4-5000 kell a kezdesre ! Lakas berlet ,auto ,kaja ,,Biztonsagos ha van nallad ennyi ! $15 – kezdesre ,,3 honap proba ido! elintezem a munkavallaloit ! megadom a szukseges papirokat !harom honap utan ,mikor megvan a papir ! $18 /ora !szerzodes ket evig ,ket ev utan ,,megemelem az oraberedet !normal kiwi oraberre ! vagy ha nem szeretsz velunk dolgozni ! segitunk mas munka adot talalni ! ez mind attol fugg ,hogyan beszeled a nyelvet !

roviden ennyi ! varom valaszod !”

(A választ szó illetve betű szerint – copy-paste segítségével – idéztem.)

A választ sok szempontból – ha nem is túl bőbeszédű –, korrekt tájékoztatásnak kell minősítenem: a legfontosabb témákra kitér, kiderül feketén-fehéren, hogy mit kínál, mire lesz szüksége Árpádnak, szóval arra mindenképpen alkalmas, hogy a lehetőséget immár további komoly megfontolás tárgyává tegye. Az itteni tapasztalataim alapján semmi lehetetlent, semmi valótlanságot nem állít, persze a rövid válasz nem fejti ki a work-permit megszerzésének esetleges buktatóit, és nem is hívja fel a figyelmet az esetleges nehézségekre, amelyek óhatatlan kockázatot rejtenek egy ekkora lépésnél.
Természetesen Árpád további konkrétumokat szeretett volna tudni, újabb levelet írt:

“Köszönöm a válaszát. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen papirokra van szükség, hogy kell valamit vinneme?
Meg azt, hogy ez a pénz, amit mondott akkor az, amit kézbekapok? És hogy mennyiből élek meg, vagy tudok ebből mennyit félrerakni? Szóval ez jó pénz? És akkor ezt értsem úgy, hogy két évig nem lesz fizetésemelés, és hogy ez miért?
Hát tudok még festeni és tapétázni is, de nincs arról se bizonyítványom, de csináltam sokat, az nem gond ha kell. Meg szigetleni is elég jó vagyok termóban és csináltam már melegburkolós melót is.
Hát nem kevés pénz, amit ír a repülőjegyre meg a többi, kell két hónap amíg összejön mert akkor még a kocsit is el kéne adni hozzá. Ott kell kocsi? Mennyi az ? vagy azt ad a cég?”

No erre a második levélre már nem érkezett válasz az elmúlt öt napban. Hogy az e-mailem szövegezése, vagy a túl sok információ kérése, esetleg a fizetésemelés emlegetése az oka a hallgatásnak, azt már nem fogjuk megtudni sosem.

No ezek után folytattam az oknyomozást: miután nem tudtam, hogy a fent említett képességekért mi számít korrekt fizetségnek, a szomszédban lakó építési vállalkozóhoz (builder) fordultam tanácsért – mondaná meg mennyi órabért lát ő reálisnak. A válasza kicsit tágra sikerült, mindenesetre tanulságos: gyakorlattól függően $22 és $40 közötti órabért adna ő.

Konklúzió:
(aminek a szíves megvitatására hívnám fel az itteni olvasóimat):

Véleményem szerint, ránézésre, nem olyan szörnyű a helyzet, mint amilyenről az angliai híradásokból értesülhettünk. Ha a hirdető tartja magát az ígéreteihez, akkor egy nem túl nagyvonalú, ám megfontolásra érdemes ajánlattal áll szemben Árpádunk.
Az első 3 hónap (a work-permit megérkezésig tartó időszak, ami még reálisnak is tekinthető, némi ráhagyással) $16 órabére kevéske, de tekintve, hogy ez inkább a szürkemunka kategóriába tartozik, nem meglepő, ráadásul az azonnali munkakezdés lehetősége jócskán csökkenti az új élet beindításának költségeit.
A már hivatalos munkaerőnek ajánlott $18 dollár óránként ugyanakkor nem tartozik a rablás kategóriába: kezdő bevándorlónak nemigen ajánlanak ennél többet eleinte, bármit is mondjon a builder ismerős. Más kérdés, hogy a két éves röghözkötést és az ez idő alatt végig stagnáló fizetést kicsit túlzásnak érzem.
A lehetőség mellett szól, hogy már a kezdetektől nyújt valamiféle biztonságot, és ha az érkező angoljára ráfér a fejlődés, akkor a magyarul beszélő főnöknél elkezdett munka mindenképpen előny. Hátránya, a soknak (napi 10-12 óra) tűnő munkaidő, a nem túl nagyvonalú fizetség és a két éves elkötelezettség.
A $18 órabér egyébként – ha a napi 10-12 órát átlagoljuk – évi bruttó 51.480 dolláros jövedelmet jelent (nettó évi 39 ezer dollár), ami már némileg átlag felettinek számít, és viszonylag kényelmes megélhetést (ha nem is túl nagy lábon) eredményez, míg a kezdeti 1 milliós beruházás (300 ezer repülőjegy plusz 4-5000 dollár) nagyjából egy év alatt spórolható vissza ebből.
Ha Árpádnak volnék, és bizonytalan az angol nyelvtudásomban, elfogadnám az ajánlatot bizonyos feltételek mellett: a job offert előre, Magyarországra kérném, és már Magyarországról elintézném a work-permitet. Ez nyilván némi kockázattal jár a hirdetőnek, de talán nem kezelhetetlen. Ha Árpádnak volnék és valóban jó, tárgyalóképes szinten beszélném az angolt, akkor a feltételeimet kiegészíteném azzal, hogy csak egy évre kötelezem el magam a $18 dolláros órabérrel.

A Hivatal állásfoglalása

Az előző bejegyzésem kapcsán felmerült kérdések tisztázása végett felhívtam az Immigration Offic-et (Bevándorlási Hivatal), és nem túlságosan meglepő módon kiderült: Névtelen ajánlotta egyenes út a járható.
A következő információt kaptuk, arra nézvést, hogy mi a teendő, ha valaki munkakeresési céllal, de nem előre intézett work permit/resindency-vel érkezik Új Zélandra:
A határon (valójában már a repülőn) a kis papíroson turist permit-et kell kérni, de a megjegyzés rovatba be kell írni, hogy munkakeresés céllal érkezünk, interjúkra hívtak meg. A Hivatal ügyintézője hangsúlyozta, hogy az őszinteség a legfontosabb. (No, igen, igen… )
Ha feltüntettük, hogy célunk a munkakeresés, akkor a Border Controll (a kuckóban ülő, útlevélbe pecsételő jószág) minden bizonnyal rá is fog kérdezni. Mondjuk el neki a helyzetet, hogy igen, munkakeresési céllal jöttünk, ha vannak előre ígért interjú lehetőségek, azt soroljuk fel. Nyilván kíváncsiak lesznek a szakmánkra, végzetsségünkre is, ezeket is tudassuk a belépéskor.

Peremfeltételek: tárgyalóképes angol-nyelvtudás, hiánylistás szakma, repülőjegy vissza, szállás és megfelelő pénzmennyiség az itt tartózkodásra.

Az ügyintéző külön jelezte, hogy a “jövök és majd csak találok valami állást”, nem akceptálják, de a konkrét tervekkel érkező, tájékozott és felkészült munkakeresőket szívesen látják, nem támasztanak akadályt a határon.

Warning! Bevándorlóknak

Sajnálom, hogy nem kifejezett jó hírekkel jelentkezem újra, de mindazok számára, akik Új Zélandot forgatják a fejükben fontosak lehetnek az alább következők.

Először is: 2008 február 4-től ismét változtak a bevándorlás szabályai. Egyébként is tudni lehet, hogy a szabályozást évente legalább egyszer felülvizsgálják: az elmúlt időszak bevándorlóinak mennyisége és minősége függvényében vagy felülbírálják az addig érvényben lévő rendelkezéséket, vagy hagyják ugyanúgy. Általánosságban inkább felülbírálják. Amolyan húzd meg, ereszd meg módon dolgozik az Immigration. Amikor épp kevés az új kiwi jelölt, akkor könnyítenek, majd amikor egyszerre túl nagynak tűnik az érkezők hordája, olyankor jön a szigorítás.
Tudni érdemes, hogy a bevándorlási szabályok manipulálása nemcsak a bevándorláshoz/letelepedéshez szükséges pontrendszer módosításában merül ki, de a meglévő képzettség, igazolható munkatapasztalat elismerése és osztályzása legalább annyira vitális.
A mostani módosítások a Skilled Migrant (képzett munkaerő) kategóriára vonatkoznak, és röviden az ausztrál osztályozó/minősítő rendszer átvételét jelentik.
Amint megtudtam, hogy jelentős módosítás történt a bevándorlási szabályokban, azonnal felhívtam az ügynökünket: meglehetősen sok frissen érkezett, vagy éppen érkezni készülő barátunkat ismerősünket érinti kérdés, tudni szerettem volna, hogy mire számítsanak. Peter Beiner válasza a legkevésbbé sem volt megnyugtató – elmondása szerint, egész pályafutása legkeményebb szigorításával állunk szemben (és ez a pálya immár több, mint évtizedes). A legalapvetőbb szigorítás a diplomák/bizonyítványok minősítésében (immár sokkal diverzifikáltabban bírálják el, hogy mit fogadnak el, és milyen szintű helyi képzettségnek feleltetik meg) és az igazolható munkatapasztalat befogadásában történt. Ne kérdezzétek, hogy ez pontosan mit jelent: ugyan elolvastam az Immigartion honlapján a változást röviden taglaló három képernyőnyi anyagot, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Peter is azt kérte, hogy adjak neki néhány napot, amíg kifigurázza (kifigurázni vmit: ige a magyar-kiwi szlengben, gyk. kitalálni, kigondolni értelemmel. a figuring out hasonló jelentéstartalmú angol szóhasználat torzítása), hogy pontosan miképpen kell értelmezni az új szabályokat, s amíg tud beszélni a Bevándorlási Hivatal munkatársaival, hogy ők miképpen értelmezik és alkalmazzák ezeket az új szabályokat. Mindenesetre első olvasatában roppant elkeserítőnek minősítette az új helyzetet, több ügyfelének is azt tanácsolta, ne most fussanak neki a procedúrának, sőt volt akit vissza is küldött szülőhezájába, mert a jelenlegi szabályozás melett nem látott esélyt a sikeres munkavállalásra/letelepedésre.
Ugyanakkor persze szóba került, hogy az idén óhatatlanul bekövetkező felülvizsgálat alkalmával nyilván jelentős enyhítés várható, mert olvasatában a mostani szigor miatt olyan kevés új bevándorló érkezik majd, ami – igen, átesés a ló túloldalúra –, tovább növeli az amúgy is tetemes munkaerőhiányt.

A másik aggodalomra okot adó jelenség első jeleit már fél évvel ezelőtt érezni lehetett, de az egyre szaporodó hírek nyilvánvalóvá tették, hogy a fentebbi szigorítással koreláló trenddel van dolgunk. Jelentősen szigorodott a határőrizeti szervek bevándorlással foglalkozó gyakorlata, ami kevésbbé bonyultan megfogalmazva annyit tesz, hogy jóval erősebben és többet kekeckednek a reptéren, amikor az emberfia megpróbál az országba hatolni. Az elmúlt fél évben immár öt olyan esetről hallottam, amikor a frissen érkezett turistákat hosszas faggatásnak vetették alá az érkezésük célját illetően, hogy végül nyilatkoztassák őket: nem fogják kérni a turista vízum meghosszabbítását, vagy nem fognak munkavállalási engedélyért folyamodni. Megtörtént, hogy a nyilatkoztatás után, amikor a delikvens mégiscsak hosszabbításért folyamodott, elutasították, mondván: a belépéskor azt mondta, nem akar három hónapnál tovább maradni, ergo hazudott, és Új Zélandnak nincs szüksége hazug emberekre.
Ez az a gyakorlat azért kellemetlen kifejezetten, mert a legtöbb bevándorlójelölt nem az anyaországból intézi a munkavállalási/letelepedési engedélyt, hanem turistaként lép az országba, itt kezd el állást keresni – hisz sokkal könnyebb munkát találni, ha személyesen interjúztathatnak meg –, és a friss job offer birtokában nekikezdeni a munkavállalási engedély kérvényezésének. Nos ezt a lehetőséget teszi lehetetlenné, illetve kockázatossá a mostani beléptetési gyakorlat.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindig és mindenkivel eljátszák a fentebb vázolt nyilatkoztatást, de a fél év alatt öt eset már trendet rajzol ki, és ez persze csak az az esetszám, amiről én, véletlenül értesültem.

Ez az érkezési kockázat veti fel, az utóbbi időkben oly gyakran felmerülő kérdést: mikor jönni? Mint annyi mindenben, itt sincs konszenzus. Lássuk a lehetőségeket:

1. Az itteni nyáron (decembertől februárig) érkezni, az abszolút turista szenzonban.

Pro: a határon nagy valószínűséggel kisebb esélyben kekeckednek, sokkal hihetőbb, hogy egyszerű turista az emberfia, aminek beállítja magát, jelentősen kevesebb a kockázat, hogy a fentebb említett módon nyilatkoztassák. Új Zéland komoly turista célpont, főszezonban nem piszkáljuk a pénzüket itt elkölteni kívánó külhoniakat.

Kiwiland a legszebb arcát mutatja: napfény, beach, lazaság – így a legkönnyebb aklimatizálódni, és a legjobb önigazolás, miért is vándorlunk olyan nagyon messzire eredeti élőhelyünktől.

A megélhetés is olcsóbb, nyáron nem kell a fűtés brutális áramszámláját fizetni.

Contra: a nyári szezonban igazán nehéz (majdhogynem lehetetlen) munkát/job offert találni, ilyenkor mindenki nyaral, a cégek tartaléküzembe kapcsolnak, február végéig, március elejéig áll a munkaerő piac, hacsak nem a vendéglátóiparban próbál elhelyezkedni az emberfia. Ez a friss bevándorló jelölteknek jelentős anyagi megterhelést jelenthet: az otthonról hozott pénzből kell berendezkedni, felélni azt, és kivárni, amíg munkára lellnek. A replőjegyet nem számítva is kell 4-5000 dollár az életkezdéshez, ehhez még nyugodtan adjunk hozzá havonta 2-2500 dollárt, amibe a szolíd létfenntartás kerül Aucklandben.

2. Az itteni télen (júniustól augusztusig) érkezni

Pro: Zakatoló gazdaság, sok területen jelentős munkaerőhiány – jelentősen megnövekvő esélyek a gyors elhelyezkedésre. Ez nemcsak anyagilag lehet sokkal kedvezőbb, de a friss bevándorló jelölt pszichés állapotára is kifejezetten kedvezően hat, ha gyorsan talál munkát, hamar megkapja az ilyenkor annyira szükséges biztonságérzetet.

Contra: a határon sokkal gyanakvóbbak, nehezebben hiszik el a turizmus iránti ellenállhatatlan vágyunkat, igen könnyen belefuthatunk a már emlegetett nyilatkoztatásba.

Új Zéland ilyenkor mutatja a legkevésbbé vonzó arcát: esők, hűvös; minimum kétszeres villanyszámla. Ha valaki nem komoly eltökéltséggel érkezik, könnyen elbizonytalanodhat, hogy helyes volt-e az eredeti elgondolása.

Konklúzió:

Én az itteni koraőszt tartom a legideálisabb érkezésnek bevándorlási szempontból. Legyen mondjuk a március hónap. Az idő még gyönyörű, a turizmus szempontjából abszolút utószezon van, még hihető, hogy világot látni jöttünk. A cégek az új pénzügyi év legelején vannak, beindul a munkaerő piac – noha ez az állástváltoztatás klasszikus ideje, tehát van konkurencia –, ilyenkor már egyre nagyobb valószínűséggel lehet munkát is találni.
Jó eséllyel fűteni még alig kell, viszont a turisták eltávozását követően sok a jó áron kiadó lakás, olcsóért eladó autó.

Most had hallom, ti mit gondoltok minderről?

Page 3 of 4

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: