Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Category: Bevándorlás

Fejjellefelé

Hamarost értelmezhető információs tartalmú bejegyzéssel is jelentkezem. Addig szíves figyelmetekbe ajánlom Gábor blogját: Upside Down.
Ők január legelején érkeztek: azóta a közös szabadidőnk nagyrészét együtt töltöttük, a blog viszont olyasmit nyújt, amit eddig még egyik sem: a frissen érkezett bevándorló jelöltek kalandjai, mindjárt a kezdetektől, napról-napra. Első benyomások, kezdeti tennivalók, meg effélék.
Ja, igen: visszatértem a blogoszférába, köszönhetően az olvasói nyomásnak, hogy ezzel a nagyképűséggel búcsúzzam immár csak egy rövid időre.

Álláskeresés

Volt már róla szó, de nem árt ismételnem: Új Zéland folyamatos szakember hiánnyal küzd: gyakorlatilag szinte minden ismertebb és fontosabb szakmában állandó a hiány. Megingathatatlan hitem, hogy Kiwiföldön csak az nem dolgozik, aki igazán nem akar. Az új-zélandi munkakeresés némely alapvető, igazán kezdőknek szóló részét gondoltam ma átvenni, mert azt tapasztalom, még mindig sok érdeklődőnek nem világos, hogyan is kezdjen hozzá.

1. Állások

Elég a Google-be beírni, hogy “jobs nz”, máris 872 ezer találatot kapunk, az első oldalon mindjárt a legfontosabb és legjobb websiteokkal. Ezek közül a seek.co.nz a legismertebb, de a search4jobs.co.nz is kiváló. Nem sorolom fel mindet – én annak idején csak ezt a kettőt próbáltam, és nem kellett túlságosan mélyre nyúlnom, mindjárt az első négy elküldött önéletrajzomra válaszoltak; szerdán kezdtem a munkakeresésnek, péntekre már három interjúidőpontom volt, hétfőre befutott a negyedik is. Van a Trademe-nek is álláshirdetés része, imponálóan sok ajánlattal. Noha sosem vettem a fáradtságot, hogy elmélyedjek bennük, de azt például tudom, hogy Annamari a Trademe-n keresztül kapott munkát.
Érdekes egyébiránt, hogy az Immigration sok esetben megköveteli, hogy az állásajánlatot adó cég (aki alkalmazni kívánja az egyszeri bevándorlót) munkavállalási engedély kérelmének benyújtásakor igazolja, hogy hirdetett valamelyik országos médiában. Ennek következtében az New Zeland Herald dugig van álláshirdetésekkel, esetleg érdemes ott is körülnézni (az NZ Herald online álláskeresője egyébként a search4jobs.co.nz), de nekem az az érzésem (könnyen lehet persze, hogy nincs igazam), hogy a papírkiadásban már főleg olyanok hirdetnek, akik eleget kívánnak tenni az Immigration elvárásainak, ezért mire megjelenik a hirdetés, addigra meg is van a jelölt, akinek a munkavállalási kérelméhez csatolni lehet a kivágott hirdetést.

2. Követelmények

A kezdeti idők legnagyobb sokkja, amikor a frissen érkezett álláskereső azzal szembesül, gyakorlatilag az összes hirdetés úgy zárul: Csak legális munkavállalási lehetőséggel bírók jelentkezését várják. Ilyesmivel nem rendelkezik az érkezők zöme, a friss turistavízum birtokában, tudván, hogy job offer (állásajánlat) nélkül nincs munkavállalási vízum, feloldhatatlan ellentétnek, ördögi körnek tűnik a helyzet. Nem kell pánikba esni: az önéletrajzokat nyugodtan szét lehet küldeni, csak az első kontaktus során, rögtön vázolni kell a helyzetet: mi bizony job offert szeretnénk, ám ha megkapjuk, pár héten belül legálisan munkába állhatunk. Előfordulhat, hogy erre egy hirdető megköszöni szépen, de én nemcsak nem találkoztam ilyennel, de bizony még hallani sem hallottam effélét.

Az kommunikatív angol nyelvtudás életbevágóan fontos. Nem kell még középfokú nyelvtudás sem feltétlenül, de annyi mindenképpen, amennyivel az adott szakmájában elboldogul az ember, és persze muszáj valahogy meggyőzni a főnököt, HR-est, hogy a cégnek éppen a frissen érkezett delikvensre van szüksége. Értelemszerűen más – és kevesebb – nyelvtudás kell autószereléshez, szobafestéshez vagy villanyszereléshez, mint egy informatikusnak, esetleg személyi asszisztensnek. Ugyanakkor nem kell félni, ha kerékbetörve, magyar kiejtéssel, rossz nyelvtannal de megérteti magát valaki, az már elégnek szokott bizonyulni.
Mielőtt Hajnalka nyakonvágna a durva egyszerűsítés miatt, gyorsan megjegyzem: minél jobb frissen érkező angolja, annál könnyebben boldogul.

A munkavállalói engedély feltételei között szerepel, hogy csak dolgozásra jogosít, tanulni nem lehet vele. Ez persze főállású tanulmányok folytatására vonatkozik, a munkaidő utáni angol nyelvtanfolyamot semmi sem tiltja. Érdemes ugyanakkor az un. Community Education formában keresni tanulási lehetőséget – összehasonlíthatatlanabbul olcsóbb, mint az általánosságban hirdetett nyelviskolák. [Google: english community education nz]. Az xtend.co.nz rendelkezik egy takaros gyűjteménnyel, de ha valaki Auckland North Shore részén keresne, melegen tudom ajánlani a North Shore College tanfolyamait, a két hónapos, heti kétszer két órás esti foglalkozások mindössze 180 dollárba kerülnek.

A jól megírt önéletrajz alapkövetelmény. Érdemes ezenkívül a releváns szakmai végzettséget igazoló bizonyítványt és a szakmai gyakorlatot igazoló Ajánlást is készenlétben tartani, mindkettő segíthet az álláskeresésben, de az Immigration kifejezetten elvárja, ezek hitelesített fordítását majdan csatolni kell a munkavállalói vízum kérvényéhez. Ezek közül talán csak a másodikat magyaráznám pár szóval: az előző munkahelyekről származó, lehetőleg a főnökkel aláíratott féloldalas-oldalas cégpapíros levélke, ami tartalmazza, hogy mettől-meddig, milyen munkakörben, milyen feladatokat ellátva dolgoztunk, lehetőleg pár soros, az erényeinket felsoroló, új-zélandi életünkhöz, munkakeresésünkhöz sok szerencsét kívánó kiegészítéssel.

Figyelmeztetés: ha turistaként érkezünk Új Zélandra, ne legyen a poggyászban bizonyítvány vagy efféle Ajánlás. Ha véletlenül észreveszik, már fordítanak is vissza a határról – nem valószínű ugyan, hogy széttúrnák az ember csomagját, de esetleg belenézhetnek, és a dokumentumköteg azonnal szemet szúr. [Tipp: készítsük össze, tegyük borítékba és hagyjuk otthon az egész paksamétát, majd amint tudunk kiwi címet mondani, küldessük magunk után.]
Hamis bizonyítvánnyal – tudom, az olvasóim közül soha senki sem próbálkozna ilyesmivel – hamis szakmai gyakorlatot igazoló Ajánlással nem érdemes próbálkozni, szúrópróbaszerűen ellenőrzik, és olyan is előfordul, hogy felhívják az adott céget, szóban is megérdeklődni, valóban helytállóak az Ajánlásban foglaltak. (Két éves vagy annál hosszabb munkavállalási engedélyhez három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány is kell.)

Kitartás. Ez meglehetősen fontos követelmény: szakmája, időpontja és a vakszerencse válogatja, hogy mennyire gyorsan sikerül munkát kapni. Nem célszerű az én esetemet alapul venni, ismerőseim közül volt olyan, aki 270-nél is több cégnél pályázott (napi nyolc órában, egy hónapon keresztül), mire megfelelő ajánlatot kapott – na ezt hívom én attitűdnek 🙂

3. Időpont

Személyes tapasztalatom szerint augusztus közepétől november végéig van a legnagyobb kereslet új munkavállalókra. Decembertől február végéig (az itteni nyáron) a cégek lazulnak, szabadságolnak, ilyenkor a legnehezebb állást találni. Ez alól persze a mezőgazdasági idénymunka és a vendéglátóipar kivétel. Ennek ellenére – hacsak valaki nem kifejezetten gyümölcsöt szedni jön – mindenkinek azt javaslom, próbáljon még nyár előtt nekilátni a munkakeresésnek.

Végezetül nem árt tudni, hogy a munkavállalási engedély megszerzése pénzbe kerül: jelenleg azt hiszem 280 dollár, plusz 310 dollár a teljes orvosi kivizsgálásért.

Érdekesség képpen, a minap találtam: a Geekzone (a legfontosabb kifejezetten IT és Geek online magazin Kiwilanden) elindította álláskereső fórumát, tele zaftos informatikusoknak való munkával.

Ilap

Welcome bro…
Pali megjött, nemcsak tervezgette. Nézzétek sorstársak, és olvassátok őt: frissebb, talán kevésbé elfogult, némiképp gyakorlatiasabb beszámolót kaphattok tőle. Mindenesetre olyan ötletei vannak, amelyek nekem eszembe sem jutottak annak idején.

Más-világ

Néha azon gondolkodom, mennyire érthető-megélhető honfitárs ismerőseink, vagy ismeretlen-ismerőseink számára az, hogy milyen külföldön letelepedni, és ilyenkor milyen ellentmondásos viszonya alakul ki az embernek szülőhazája viszonylatában.
Néha pedig azon töprengek, más hozzánk hasonló cipőben járók miképp élik ezt meg – és ilyenkor nagyon örülök, hogy a 21. században, a blogoszférában létezhetem.

Verának a napokban született egy fontos bejegyzése e tárgyból. Olvassátok el: érdemes, sok olyasmit ír, ami – azt hiszem –, a legtöbbünket jellemezhet. Engem (minket) biztosan.

Bevándorlás

Jó régóta tervezem már, hogy összeszedem és megírom a bevándorlási törvényeket, tudnivalókat. Rohadt egy melónak ígérkezett, tekintve sokrétűségét, ráadásul sehogy sem tudtam megfogni, hogy igazán könnyen érthető, feldolgozható olvasmány legyen.
Szóval húztam halasztottam a dolgot, és a jegyzeteim szépen sorban gyűltek a befejezetlen postjaimat tartalmazó mappában, mígnem a minap véletlenül rábukkantam, hogy Ilap már megtette ezt helyettem.
Szóval, amit mindig is tudni akartatok a bevándorlási törvényekről és szabályokról: ide kattintva olvasható.

Ha elolvassátok, láthatjátok, miért írtóztam nekiülni: nemcsak olvasva látszik roppant bonyolultnak, megírni még undokabb mókának tűnik.

A dologhoz két megjegyzést fűznék:
1. Ilap rövid összefoglalója után talán jobban érthető, hogy én miért ajánlottam a bevándorlási ügynököt.

2. Ennyire azért nem súlyos a helyzet mégsem. Nagyon leegyszerűsítve – és a ló túloldalára átesve – azt is mondhatnám, hogy össze kell pakolni, jönni, és aki valóban nagyon-nagyon akar, az tényleg le tud telepedni Kiwilanden. (Kivétel: képzetlen, tapasztalatlan, tartósan beteg vagy büntetett múlttal rendelkezők.)

Bevándorlási ügynök

Többször is felmerült már a kérdés: kell-e, szükséges-e bevándorlási ügynökhöz fordulni bevándorláskor?
Bontsuk fel a kérdést – szükséges vagy érdemes?
Kötelezőnek egyáltalán nem kötelező, sőt, még azt sem mondhatnám, hogy ne lehetne ügynök nélkül boldogulni. Ismerőseim, barátaim jókora hányada sikerrel járt már ügynök nélkül is.
Új Zélandon a bürokrácia csak töredéke a Magyarországon megszokottnak – Kiwiland döbbenetes módon próbálja egyszerűsíteni polgárai ügyintézni valóit. Negatív kivételként azonban pont a Bevándorlási Hivatalt szokták példaként felhozni. Tényleg, ha az ember megszokja, hogy az autó átírása 9 dollár hatvanért minden postán elintézhető egyetlen A4-es oldal öt kérdésének kitöltésével, hogy a tetszőlegesen választott helyi elektromos szolgáltatóval az interneten keresztül nem egészen tíz perc alatt élő szerződést lehet kötni, vagy végigcsinálta már a cégalapítás majdnem negyedórás procedúráját – ugyancsak az interneten keresztül -, amelynek a végén élő, működő, használható céget kap, akkor az Immigration ehhez képest valóban maga a kis pokol.
A bevándorlási szabályok és törvények szerteágazóak és sokrétűek, ráadásul a szabályozás gyakran változik – ugyanakkor persze nem rocket science, józan paraszti ésszel, kellő alapossággal és odafigyeléssel egyedül is emészthetőek. Mondom, sok ismerősöm mindenféle ügynök nélkül is kivállóan letelepedett, állampolgár lett.
Én mégis amondó vagyok: egy jó bevándorlási ügynök megér minden rá költött centet; eszembe sem jutna pont ezen spórolni.
Mit is csinál egy ilyen ügynök? Alapvetően két dolgot: egyfelől tanácsot ad, felméri a bevándorló esélyeit, lehetőségeit, ennek alapján javasol a rendelkezésre álló lehetőségek közül valamit, vagy éppen eltanácsol a letelepedéstől. Másodjára végigsegíti az Immigartionnal való ügyintézést – összeírja milyen papírokat, igazolásokat és milyen formában kell beszerezni, aztán kitölti a jelentkezési lapokat, beküldi, észben tartja a határidőket, és ha odakerül a sor, tárgyal a Bevándorlási Hivatal ügyintézőivel.
Semmi varázslat, semmi olyan trükk, amit az ember maga ne tudna megcsinálni – mégis, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Azt hiszem, a tengeren túli letelepedés az ember életének egy szignifikáns döntése, speciális lelkiállapotban van az ember, ha már elszánta magát. Megérkezni és munkát keresni/vállalni egy dolog, aztán amikor megszületik az elhatározás a maradásról, az stresszel, bizonytalansággal is jár – és ekkor jelent óriási pszichikai segítséget az ügynök. Ugyanakkor befektetésnek sem utolsó, egy jó ügynök felgyorsítja a folyamatot, nem kell attól tartani, hogy egy hiányosan kitöltött jelentlezési lap, egy elhibázott határidő miatt hónapokkal elhúzódik az áhított munkavállalási vagy letelepedési engedély megkapása, ami bizony súlyos dollárezrek kiesését jelenthetik.
Lehet szülni is egyedül, szakember segítsége nélkül – százezer éves gyakorlata van benne a homo sapiensnek, sőt a harmadik világban ma is sokan kénytelenek elnélkülözni -, azért az mégiscsak szülészhez fordulunk a biztonság kedvéért. Valahogy hasonlóképpen vagyok én a bevándorlással is.
Új Zélandon virágzik az üzlet: számtalan bevándorlási ügynök közül lehet választani. Noha legtöbbségük megbízható, jó szakember, nem árt odafigyelni a választáskor néhány dologra.
1. Óvakodjunk az olyantól, aki bizonyos összegért cserébe munkát/munkahelyet is ígér. Nagy valószínűséggel csalásról, törvénytelenségről van szó, jobb esetben is eszelős kiszolgáltatottságban lesz részünk.
2. Lehetőleg régóta működő céget válasszunk.
3. Csak az Immigartion Office által hivatlosan elismert és engedélyezett ügynökhöz, ügynökséghez forduljunk.

Én Peter Beinert, és az Instant Immigration Services Ltd.-t tudom ajánlani. (Tudom, hogy van egy magyar bevándorlási ügynök, hallottam hírét. Róla azonban – a létezésén kívül – semmit sem tudok. Nem azért nem őt ajánlom, mert bármi kifogásom lenne: lehet éppen olyan jó, mint akárki, sőt lehet jobb is. Egyszerűen csak nem ismerem. Fehér folt.) Peter német származású, 10 éve ügynök. Lenyűgöző eredményekkel rendelkezik: a működése során 100%-os sikerrel képviselte ügyfeleit, soha egyetlen ügyét sem utasították el. Meglehetősen büszke is erre az eredményére, őrzi teljes erejéből, ami az ő esetében azt jelenti, csak akkor hajlandó valakit ügyfelének fogadni, ha teljesen biztos abban, hogy a kívánt célt (értsd: munkavállalási engedély, letelepedési engedély) eléri. Emiatt talán kicsit aggódosabb is – inkább százszorosan túlbiztosítja magát (és ezzel persze ügyfelét) a beszerzendő igazolások tekintetében; én azonban ezért egy cseppet sem tudom kárhoztatni – nekem inkább a biztonságérzetem növelte. Krisztit meg idegesítette a szőrözése – az igazsághoz ez is hozzátartozik. Árai valahol az alsó középkategóriába tartoznak – szándékosan nem írok az árlistájáról, mert ügytől és ügyféltől változik; nekünk 2000 dollár volt a letelepedési engedély -, lehet, hogy van nála olcsóbb is, az biztos azonban, hogy az általam látott tetszőleges ügynökségek sokkal drágábbak. Én roppantul kedvelem, nemcsak ügynökként, de barátként viszonyult hozzánk – ha valaki komolyan gondolkodik új élet kezdésén Kiwilanden, csak őt ajánlom. Ez esetben valóban igaz az elcsépelt szófordulat: forduljatok hozzá bizalommal.

Page 4 of 4

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: