Archive for February, 2007

Avocadó

A nyár lassan agóniájába fordul: reggel már sötét van, amikor munkábainduláshoz kelek, de napközben szikrázó, kemény napsütés – ez az, ami lehetetlenné teszi az okos öltözködést. Ha sortban és pólóban indulok el fázom a kocsiban, de méginkább az cégnél, ahol az öreg légkondícionáló nincs tekintettel a külvilágra: ontja magából a hideget, jégvermet varázsolva az irodámból. Napközben persze javul a helyzet, a papírból, fából és aluminiumból tákolt épület gyorsan átveszi a kinti hőmérsékletet, ekkora a vén klíma alig tud lépést tartani az ózonlyuk táplálta hőséggel. Éjszakára érezhetően lehűl az idő, s amíg hazafelé menet az autópályán fulladozom a hosszú nadrágban és hosszúujjú ingben, magamat szidva, amiért nem töltöttem fel a Bighorn klímáját, addigra este már azt fontolom, esetleg vissza kellene tenni huzatába a paplant és úgy aludni.
És ez így marad március legvégéig, noha minden nappal kicsit később sújt le majd a forróság, de a nyarat – ahogyan egy európai érti – én a húsvét beköszöntéig számítom.
Estére a villanyradiátort is csak április elején kapcsoljuk be.

Leszoktam a kávéról. Régóta – túl régóta – ittam már literszámra a feketelevest; múlt pénteken azután kattant bennem valami, egyszerre úgy éreztem, nem kell, nem jó nekem. Nem volt semmi különösebb kiváltó ok, úgy tűnik egyszerűen a szervezetem megelégelte – azóta zöld teát iszom reggel az ébredéshez. Bár a cigarettával lenne ennyire egyszerű a helyzet.
Ha már az egészséges(ebb) életmódnál tartunk, had meséljek az avocadóról. Gondolom sokatoknak nem ismeretlen, azért mégis értelme lehet róla beszélni, hisz én egész Kiwilandre érkezésemig meg voltam győződve: az avocadó gyümölcs. Hívják aligátor-körtének is, nyilván a formája miatt. Emlékszem, amikor először láttam valamelyik hipermarketben, gyanakodva forgattam a méregdrága jószágot, de végül a kíváncsiság erősebbnek bizonyult: hazavittem és megkóstoltam. Már a hámozása utáni állaga sem tetszett, aztán beleharaptam és kiköptem. Pfujj… Semmi gyümölcsre hasonlítót nem leltem benne, és mert édeset vagy legalább savanykás ízt vártam, teljes csalódást hozott a kísérlet. Soha többé nem próbáltam meg.

Új Zélandon kellett rádöbbennem, hogy az avocadó zöldség, és mint zöldség roppant finom. A kiwi étrend egyik oszlopa amúgy, mindig lehet kapni. 90 cent és két dollár között mozog az ára darabonként, attól függően, hogy épp szezonja van-e. Észak felé autózva hatalmas avocadó-ültetvények vannak, sok helyen a kiwi becsületkasszás módon: az avocadó kirakva az út szélére nagy halmokban, mellette egy tábla, hogy mennyi az ára, meg egy persely, ahová a pénzt lehet bedobni. Így persze sokkal olcsóbb, mint a boltokban; ha épp arra járunk, sosem mulasztunk hozni. (Igen, ez is jó példája a kiwi mentalitásnak.)
Avocadóból olyat kell választani, aminek már jó barna a héjja (lásd a képen), és tapintásra kicsit puhának mutatkozik. Ha nagyon zöld az sem baj, de akkor várni kell vele (a többi gyümölcs és zöldség között elvan), amíg a mondott állagot el nem éri.
Akkor aztán hosszában félbevágjuk, a termetes diónyi magot kivesszük belőle és egy kanállal könnyedén kiszedhető zöldes-sárgás belseje a vékony, de azért kemény, bőrszerű héjjából. Ha nincs idő piszmogásra, egyszerűen piritóskenyérre kell kenni (egy fél avocadóból kijön négy toast szeletre való, azért egyetlen darab is ideális reggeli egy párnak), én kicsi sóval és borssal szoktam ízesíteni. A kedvencem ugyanakkor az avocadókrém. Egy avocadóhoz – amit az előbb említett módon kiszedek a bőréből – főzök egy tojást, mérsékelten keményre, aztán egy mélytányérban péppé keverem a kettőt, adok hozzá sót és borsot, sőt, aki szereti, az tehet bele egy gerezd fokhagymát is (én ugye irtózom tőle).
Túl azon, hogy roppant finom, kifejezetten egészséges is: B1, B2, B3, B5, B6, és B9 vitaminokon kívül C vitamint kalciumot, vasat, magnéziumot, foszfort, cinket és káliumot tartalmaz.

Trade Me – Kereskedj velem!

Egyszer már megemlékeztem a Trade Me-ről röviden, hogy most ismét előrángatom, annak az kiwik életében betöltött szerepe az oka.
A Trade Me egy internetes aukciós ház – valójában az E-bay némiképp javított és az új-zélandi körülményekhez igazított változata.
Azok számára, akiknek nem lenne világos, miképp is működik egy ilyen weboldal: hatalmas, internetes piacot kell elképzelni, ahol a kiwik minden létező portékát hirdetnek. A hirdető közzéteszi eladandó holmijának ismertetését, főbb paramétereit, fényképét – szóval a lehető legtöbb információt. A Trade Me rendszere segít a kategorizálásban, és a legkülönbözőbb formájú hirdetésben. A hirdető/eladó ugyancsak meghatározza az induló-kikiáltási árat, aztán azt a minimális összeget, amennyiért már eladja (és persze van lehetőség egy un. Buy Now – azaz liciten kívüli, azonnali megvásárlást lehetővé tévő ár meghatározásának is), valamint az aukció időtartamát. Ettől kezdve reménykedik, hogy a Trade Me-t látogató tömegből majd csak lesznek, akiket érdekel a áruja, és ezek az érdeklődők egymásra licitálva a lehető legmagasabbra tornázzák az árat. Ha az aukció sikerrel zárult, a vásárló és az eladó is kap egymás adatairől egy értesítő e-mailt, aminek segítségével felveszik a kapcsolatot és immáron IRL (In Real Life – a való életben) lebonyolítják az adás-vételt. Mesélhetnék még azokról a szokásos vagy újszerű megoldásokról, amelyek a biztonságot szolgálják, de mert ezt itt nem techblog, eltekintek ettől.
Ami viszont igenis szót érdemel, az a Trade Me sikere, és hogy mennyire része a mindennapoknak.
Amikor azt írtam, hogy mindenki Trade Me-zik, még nem is láttam a statisztikákat – egyszerűen a saját tapasztalataimból, benyomásaimból indultam ki.
A kiwi aukciós oldalnak aktuálisan 1.487.000 aktív felhasználója van, ami a 4.1 milliónyi teljes populáció viszonylatában kell értelmezni. Átlagosan 35-40.000 felhasználó van online, ám a napi csúcs gyakran meghaladja a 60.000, míg jelenleg 757.470 élő aukció van a Trade Me-n.
Sokaknak egyébként a fő megélhetési forrása is a portál: cégek és magánszemélyek rendezkedtek be, hogy csak a Trade Me-n keresztül forgalmazzák árujukat; némelyik eladó 10.000-nél több sikeresen lebonyolított ügylettel büszkélkedhet.
A rendszer nemcsak műkődik, hanem kifejezetten jól működik.
Mi, amikor megérkeztünk, gyakorlatilag a Trade Me-ről rendezkedtünk be, a Trade Me-n találtuk a házat, amit bérelünk, a Trade Me-ről vettük az első bútorainkat, hűtőnket és Annamari a Trade Me álláshirdetés rovatában talált magának munkát.
Ha vételről vagy eladásról van szó, nagyjából a Trade Me, ami először a kiwik eszébe jut. A portál azonban nemcsak piactér: bérelhető lakást és házat éppúgy hirdet, mint állásokat, sőt a Trade Me tulajdona és társodala (bár szeparált oldal) a Find Someone – Új Zéland legnagyobb, legnépszerűbb és abszolút piacvezető társkereső webhelye.

Hosszan és régóta gondolkodom már, hogy mi lehet a titok, miért lett ennyire népszerű? Egyfelől nyilván szerepet játszik benne Új Zéland viszonylagos izoláltsága, és az, hogy a Trade Me-t szolgáltatásaiban, kezelőfelületében kifejezetten Kiwilandre szabták. Ez nyilván megmagyarázza, hogy az E-bay – bár nyelvi problémái nincsenek, ám képtelen volt elszakadni néhány bosszantó amerikai jellemzőtől, így például az irányítószámok megkövetelésétől, vagy az USA dollár használatától – miért nem tudott betörni és versenytárssá válni.
Ezek a valóban objektív szempontok nyilván sokat számítanak, én mégis a kiwik mentalitásában látom a siker fő forrását. Az új-zélandi alapvetően egyenes, szavatartó fajta: a Trade Me-t böngészve gyorsan kitűnik, hogy egész kevés a negatív visszajelzés, az emberek döntő többsége elégedett, mind vevőként, mind eladóként. A Trade Me-n sokkal nagyobb a bizalom, mint teszem fel az E-bay-en, ahol számtalan esetben elvárják az előre fizetést, míg a kiwi aukciós oldalon ilyet még nem is láttam.

Néhány alapvető tudnivaló a Trade Me használatáról (a wannabe kiwik számára, mert ők nem kerülhetik el, a használatát):
Regisztrálni csak új-zélandi vagy ausztrál címmel lehetséges, és csak 18 éven felülieknek.
A regisztráció ingyenes, ám ahhoz, hogy eladni vagy vásárolni tudj, fel kell tölteni egy minimális összeggel az egyenlegedet – ez mindenképpen ajánlatos (hitelkártyával pillanatok alatt megoldható).
Ha venni akartok, a licitálással érdemes az utolsó pillanatig várni – úgyértem az aukció lezárulta előtte utolsó percig.
Persze még egymillió apró trükkje van a sikeres trademezésnek, úgyannyira, hogy már külön kötet is foglalkozik vele: Trade Me, Your Ultimate Guide to New Zealand’s Biggest Auction Site.

A disznó éve

Gyönyörű szombatunk volt, kívánni sem lehetett volna szebb nyári hétvégét.
Kora délután Jocóék telefonáltak, lenne-e kedvünk fürdeni menni, mi persze igent mondtunk. Long Bay Beach-re mentünk, tőlünk nem egészen 20 perc autóval: szerintem Auckland északi részének legszebb és legélvezetesebb beache.
A Csendes óceán elképesztően tisztának és melegnek bizonyult – úgy gondolom 25-26 fokos lehetett – noha lassan indult be a nyár, most tombol tiszta erőből.
Pancsoltunk, úsztunk, aztán japán és holland sörökkel felszerelkezve kifeküdtünk egy hatalmas majomkenyérfa árnyékába: körülöttünk nyüzsgött a tömeg, de így is jó volt.
Texas holden és Omaha pókert játszottunk később, szerencsére nem pénzbe, mert a gatyámat is elvesztettem volna különben.
Ma van a kínai újjév, holnaptól már a Disznó évét írjuk: Auckland ázsiai közössége megáradt, a belvárosban mozdulni sem lehet: tüzijáték és nyüzsgő-ünneplő tömeg hömpölyög.
A Chiefs ugyan kikapott a Stormerstől Cape Townban, de most folyik a Hurricanes vs. Blues küzdelem Wellingtonban. Remélem a Hurricanes győz…
Holnap reggel Birkenhead kikötőjébe megyünk horgászni – jó lenne frissen fogott halat ebédelni -, azután Réka születésnapját ünnepeljük, végül estére igazi, magyaros szalonnasütést terveztünk.
A hétvégén két érdekes, kommentálásra késztető blogbejegyzést is olvastam: Verától egyet és Marcitól. Ezekről később majd bővebben írok.
Most búcsúzom: élünk; így élünk nyáron, egy szép hétvégén.

Háp-háp

Long Beach, Auckland, New Zealand
Köszönet Annamarinak és Áginak a képért

Update: A Tánczos Nándorról szóló bejegyzésemet frissítettem, és csatoltam egy rövid videót, hátha valakit érdekel.

Vulkánkitörés


Úgy néz ki, Új Zéland legaktívabb vulkánja ismét kitörésre készül. A Bay of Plenty (A sokaság öble) régióban található – Csendes Óceán -, a parttól (Whakatane felett keressétek, ha valakit érdekelne) nagyjából 50 kilométerre fekvő White Island (Fehér Sziget) egyetlen hatalmas kráter gyakorlatilag.
A geológusok által mért rekord vízhőmérséklet a kráter tavában 74 C fokos, és a vízszint is csökkent 6 méterrel – a szakemberek ebből újabb kitörésre következtetnek; legutóbb 2000-ben történt ilyesmi.
A tó víze tavaly agusztusban még csak 45 fokos volt, aztán idén januárra 60 fokosra melegedett, hogy az elmúlt két hétben drámaian tovább emelkedjen a hőmérséklete.
Jelezném, aggodalomra semmi ok, a távolság túl nagy ahhoz, hogy Kiwilandben bármi kár tehessen.
Azért egy vulkán kitörés mindig esemény, amennyire olvasom a híreket, bekövetkezte esetén azonnal elindul a katasztrófa turizmus, és azon gondolkodom, mi sem maradhatunk ki belőle: működő vulkánt amúgy sem láttunk még sosem.
Ezen a linken pedig napi frissítésban lehet követni a White Island-i állapotokat.

Mentegetőzés

Kedves ismerőseim, és ismeretlen ismerőseim.
Tisztázzunk valamit. Kapok egy nap legkevesebb 6-8 emailt és kommentet, a céges leveleken és a legszűkebb baráti társaságom meg családom kommunikációs kísérletein kívül.
Miután lelkiismeretes jószág vagyok, mindegyikre (vagy majd mindegyikre) szeretnék válaszolni. Ámde a munkám, és a blog írása napi 9-10 órát a számítógép elé kényszerít, így ha egyszerre zúdul rám a sok válaszolni való, inkább neki sem kezdek: valahogy úgy képzelem, vagy válaszolok mindenkinek, vagy senkinek sem (főképp az értelmetlen sértődések elkerülése végett).
Bocsássátok meg tehát nekem: nem ignorancia, nem is feledékenység, egyszerű időhiány, ami miatt esetleg csak napokkal később reagálok.
Most is tizenhat megválaszolásra váró üzenet van a Gmail fiókomban (becsülettel csillagozom őket), és bevallom őszintén nyomaszt – nem tudom, más bloggertársaim, hogy vannak ezzel – a restancia, ezért is írom ezt a postot.
Szóval maradjunk így egymás között annyiban, hogy mindig reagálok majd, ti pedig legalább egy hétig türelemmel vagytok: jelen esetben a szombati napot választottam ki, amikor rendezem az elmaradásaimat.

Ha már amúgy is írok, megosztom veletek (csak így egymást közt csevegve), hogy épp vacsorázom. Az egyik helyi kedvencemet, strucchúst eszem (a Foodtownban a húsos pult jobb szélén található, Ostrich néven, áttetsző műanyag tasakban).
Ajánlgatom, mert tudom, hogy Magyarországon is beszerezhető: talán nem annyira egyszerűen, mint nálunk, de emlékeim szerint az Alföldön komoly struccfarmok léteznek, ahol strucctojás és strucchús is kapható.
Otthon sosem próbáltam ki, ámde új hazámban rákaptam – egyike a kedvenc eledeleimnek.
Talán a leggyorsabban elkészíthető vörös hús: 7-8 perc alatt megsül. Ámbár inkább marhahúsnak imponál, az íze valahol a szárnyas és a marha között mozog, elkészítésének gyorsasága pedig minden általam ismert húsféleséget leköröz. Én kevés borssal és sóval ízesítem, esetleg pici Vegetát vagy Sült csirke fűszersót szórok rá, és bedobom a grillsütőbe. Úgy a finom, ha nem sül át teljesen, hanem egy egész csepp zaftot ereszt, amikor villával megbökjük.
Próbáljátok ki.

101 kötelező dolog Új Zélandon

No, ezért a postért előre elnézést kérek minden magyarországi olvasómtól. Azoknak számára viszont, akik itt élnek, esetleg ide készülnek, vitális lehet.
Az AA (új-zélandi autóklub) egy öt hónapos felmérés után közzétette 101 must do things in New Zealand for kiwi’s (101 kötelező dolog Új Zélandon, egy kiwi számára) listát.
A lista neve egyébként önmagáért beszél: azt sorolja fel, hogy mi az a tennivaló, látványosság, amit egy új-zélandinak mindenképpen érdemes megtenni, meglátogatni élete folytán.
A fordítás során bajban voltam: mit magyarítsak, mit ne; végül inkább az erőteljesebb magyarítás mellett döntöttem, hátha így érdekesebb. Akik az eredeti listára kíváncsiak, megtekinthetik a fenti linkre bökve, ahol ráadásul minden egyes pontra kattintva kis információhoz és egy fényképhez is juthatnak.
Kövérrel szedtem, amit mi már megcsináltunk.

1. Mitre Peak és Milford Szoros
2. Doubtful Szoros
3. A szigetek öble
4. Fiordland Nemzeti Park
5. Abel Tasman Nemzeti Park
6. Aoraki Mt. Cook
7. Kaikoura partvidéke
8. Hanmer forrás
9. Sátrazás
10. Tutukaka/The Poor Knights
11. Marlborough Szoros
12. Fox és Ferenc József gleccserek
13. Ruapehu, Ngauruhoe és Tongariro
14 .Waitomo barlangjai
15. Utazás a Nagy Déli Úton
16 .Otagoi vonatozás
17. White Island (tengeri vulkánok)
18. Stewart Sziget
19. Arthurs Pass Nemzeti Park
20. Átkelés Tongariron
21. A Haast Ösvény Kék medencéi
22. Dél Nyugatfölde
23. Waipoua erdő
24. Mt. Taranaki
25. Tekapo-tó obszervatórium és a Jó Pásztor Temploma
26. Ulva sziget (Stewart sziget madár menedéke)
27. Otago félsziget
28. Canterbury síkság
29. Punakaiki (Pancake rocks – Palacsinta sziklák)
30. Cape Reinga
31. Auckland öböl szigetei – Waiheke, Great Barrier, Rangitoto és Tiritiri Matangi
32. Őszi levelekben gázolás (Outlet ösvényen, a Clutha folyónál, Wanaka)
33. Akaroa és a Banks félsziget
34. Glenorchy és a Dart folyó
35. Farewell zátony
36. Queenstown (kalandozás)
37. Hokianga (Északfölde nyugati partja)
38. Whanganui Nemzeti Park
39. Cape Kidnappers
40. Waikaremoana tó, Te Urewera Nemzeti Park
41. Jó borok és híres ételek(???)
42. A Queen Charlotte ösvény
43. Matheson tó (Fox gleccser)
44. Arrowtown
45. Orakei Korako (geothermikus látványosság, Taupo mellett)
46. TSS Earnslaw (korhű gőzhajó)
47. Rotorua
48. Éjszakai sízés a Coronet Peak-en
49. Dunedin – a város (az épitészet megtekintése)
50. Mt. Maunganui
51. Karangahake szurdok
52. Keletfölde SH35 (partvidéki utazás)
53. Összebarátkozni a tengerrel és a vadvilággal
54. Hollyford völgye (és a Hollyford ösvény, Fiordland)
55. Hot Water Beach
56. Auckland nyugati partja
57. Rotorua Luge, ejtőernyőzés
58. Kapiti sziget
59. Marlborough borvidék
60. New Chums Beach, Coromandel
61. Christchurch, a város
62. Mt. Tarawera
63. Te Papa Tongarewa múzeum
64. A semmiben vezető híd (Whanganui Nemzeti Park)
65. Coromandel – a város
66. Taupo vízi atrakciói és a Tongariro folyó
67. A Pinnacles
68. Te Mata Csúcs (Hawkes Bay)
69. Raftingolás Rotoruán
70. Az elfelejtett világ országútja (Taumarunui és Stratford között)
71. A Wanaka tó labirintusa
72. Moeraki sziklái
73. New Plymouth parti sétányai
74. A tengeri herkentyűk városa (Auckland)
75. Castlepoint (a tengerparti óváros)
76. Wainui tengerpartja (Gisborne)
77. Ahipara és Shipwreck Bay
78. Buller szurdok
79. Taranaki kertjei
80. Cape Palliser (az Északi Sziget legdélibb pontja)
81. Auckland War Memorial Múzeum
82. Raglan
83. Takaka Hill: Rameka Track Mountain (Abel Tasman Nemzeti Park)
84. Whakarewarewa, tradícionális Maori falu, Rotorua
85. Waitangi Szövetség színhelye
86. Rere Rock Slide, Gisborne
87. Spa és pihenés Nelsonban
88. Az aucklandi Sky Tower és a kiugrás onnan
89. Devonport és North Head
90. Az Interislander komp
91. Auckland vulkánjai
92. Otago közepe
93. Waikato kikötője
94. Golfozni az Alpesi Amfiteátrumban (Queenstown Golf Klub)
95. Pottyantós vécé (távol Északföldén)
96. Wellingtoni Írók sétánya
97. Átsízni az országot (Wanaka tó)
98. Stonehenge Aotearoa (ott tölteni a téli napfordulót)
99. Rugby Múzeum (Palmerston North)
100. A Parlament (Wellington)
101=. Részt venni egy kötelező eseményen az Északi Szigeten
101=. Részt venni egy kötelező eseményen az Déli Szigeten

Ez eddig húsz százalékot teljesítettünk, ahogyan gyorsan összeszámoltam. Tekintve, hogy még messze a nyár vége, remélem eljutunk további helyekre is, hogy mire megkapjuk az állampolgárságot, elmondhassuk magunkról: ismerjük annyira Új Zéland nevezetességeit, mint bármelyik helyben született kiwi.