Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Category: Internet Page 1 of 5

Üvegszál

Amikor a National Párt 2008-ban megígérte, hogy az egész országot beüvegszálazzák,  hogy legyen végre tisztességes internet, majd kiugrottam a gatyámból. Akkoriban jó ha a 10/5Mbps sebesség jött a korhadó ADSL-en, igencsak lehetett érezni, hogy egy provincián élünk, egy távoli zátonyon. Először persze a Nationalnak meg kellett nyernie azt a választást (meg persze betartani a választási ígéretet, de ebben azért itt elég jók a pártok), aztán beindult a gépezet és jöttek a várakozás évei. Mi elköltöztünk, az új helyen (ami már a múlté ugye) lett ADSL+2 a maga majd 20Mbps sebességgével, én meg pár havonta megnéztem, hogy mit mondanak, mikor lesz nálunk üvegszál. Nagyon sokáig még dátum sem volt, majd valamikor 2013-14 tájékán láttam először az igéretet: “Fibre broadband is coming to your place late 2016”.

2015-ben aztán felköltöztünk a Hibiscous Coastra és fejlesztési térkép szerint megint visszazuhantam a Nirvánába, nem volt még a dátuma sem, hogy mikor lesz üvegszálas net. Lett viszont VDSL, ami már a használható 50/20Mbps-t tudta, korlátlan adatforgalommal meg vonalas telefonnal 100 dollárt kértek érte egy hónapra.

Másfél évvel később, amikor beköltöztünk az új házba – ez volt (nem is olyan) late 2016, az AskForBetter már mondott dátumot: 2018 decemberét ígérték. A költözés 2 év csúszást is jelentett egyben – így jár az ember, ha a suburbiába vágyik.

Az építkezés közben kifejezettem ügyeltem, hogy eleve úgy tervezzem és vitelezzék ki a telekommunikációs kábelezést már az utcától kezdve, hogy az kész legyen az üvegszállra, mert az évek során számtalan horror storyt hallottam, hogy milyen barbár módokon húzták be a fel nem készített házakba a zöld fényt: felört kocsibeállók, földfelszínen tekergőző deszkakerítéshez kábelkötözött üvegszálak szegélyezték a sok Patel meg Anad útját. ( – És akkor majd befúrúnk itt a konyhaajtó mellett, jó? A konyha falán pont jó lesz a modem, meg ott már úgy is vannak konnektorok.)

További szórakoztató epizód a témában: Pappito – Még zöldebb a fény

Ahogy egyre közeledett a kitűzött cél, úgy lettem egyre izgatottabb, nemcsak azért mert istenverte geek vagyok, hanem mert végre lehet teljes értékű home office, nem kell csak azért irodába menni, mert valamit nem bír el az itthoni hálózat.

Idén télen aztán (asszem július körül), megjelentek a Chorus (ez az infrastruktúra szolgáltató) legényei és szorgosan túrtak vagy két hétig az utcában, mondjuk sokkal kisebb hercehurcával jártak, mint amire számítottam. Szerintük már szeptemberrel elkészülnek a mindennel is, volt is bennem reménykedés, hogy nem kell decemberig várnom, ám az AskForBetter továbbra is decembert írt, hiába néztem meg minden nap.

Aztán múlt hét szerdán egyszer csak egy ízléses levelezőlapon tudatták velem, hogy megjött a 21. század és megrendelhetem az UltraFast szélessávomat. Nosza, azonnal felhívtam a telkómat (2degrees), hogy én most azonnal megrendelem, és láss csodát, nem hajtottak el, hogy várjak még decemberig, hanem tényleg van, állnak a szolgálatomra. Meg is egyeztünk, hogy küldik a Chorus legényeit, ezek majd kijönnek felmérni a terepet pénteken (a múlt hét péntekéről beszélünk) aztán ha minden klappol, akkor majd ma kijönnek és behúzzák az üvegszálat a házba a következő héten.

Péntek délelőtt nem jöttek, de Bhavin Patel küldött egy SMS-t, hogy majd kettőkor. Nyilván ezzel el lett b*va a napom, de hát kicsire nem adunk, az üvegszálért mindent; nem basztam le, és milyen jól is tettem. Mondjuk mióta tudtam, hogy jönnek, számtalan vészforgatókönyvet lejátszottam a fejemben, hogy miképpen akadályozzam meg, hogy szétromboljanak mindent az új házban, ha időközben kiderül, hogy mégsem a megfelelő módon kábelezztük be az udvart meg az épületet. 

Kettő után kicsivel nem is egy, hanem két Bhavin Patel érkezett, szimatoltak egy darabig az utcán, én előzékenyen megmutattam nekik, hogy hol van az üvegszálház elhelyezve az utcában, hol van az én telekom dobozom a kertben és hol van a garázsban a modem helye (persze nem modem, ne kössetek belém, Optical Network Terminal a becsületes neve, az esetemben ez Nokia Model 200).
Legnagyobb meglepetésemre nem köszönték szépen, hogy akkor jövő szerdán jönnek szerelni, hanem rögtön neki is áltak. Három órányit szöszmötöltek, viszonylag kevés károkozás mellett – mint kiderült, minden, amit az építkezéskor csináltunk az fasza volt –, ebből a három órából nagyjából egyet vitt el az, hogy még nálam is tömpébb és ügyetlenebb ujjai voltak a két Bhavin Patelnek, ami megnehezítette, hogy az üvegszál két végét hegmentesen egymáshoz forrasszák a varázsmasinájukkal, de végül felvillant az optikai kapcsolatot jelentő naracsszínű led, már csak a modemem felprogramozása maradt. Erre megint elment egy óra, mert nem engedték, hogy én csináljam, ők viszont nem értettek a Fritz!Boxhoz. Végül aztán felhívták a szolgáltatómat, és végigcsinálták ugyanazokat a lépéseket, amik végicsinálására már egy órája megpróbáltam rávenni őket és lőn nagysebességű internet. Tiszta 21. század.

A gyors reagálás és a viszonylagos kicsi károkozás (a kertben egy pici tuját azért ki kellett taposniuk a telekom aknám mellett) ellenére sem tudtam 10 pontosra értékelni a gyakorlatot, mert én bizony az internetek Rolls Royce-át rendeltem meg: 900Mbps letöltés, 400 Mbps feltöltés, mindezt 110 rénes dollárokért havonta (figyeloda, havi tíz dollárral kerül többe, mint amit eddig fizettem a DSL-ért), ezzel szemben mindösszesen 100 Mbps jött le, miközben azért a 400 körül Mbps feltöltés megvolt.

Egészen máig halogattam, hogy a szolgáltatómat felhívjam – picit reménykedtem, hátha maguktól észreveszik, vagy megjavul magától –, mert hát ha eddig kibírtam 50 Mbps-el, akkor a duplájával nem ég a ház, de ma délelőtt nekiduráltam magam, és a technikai asszisztenciával történt két perces telefonbeszélgetés után helyreállt a világ rendje. Helló, 21. század.

Utóirat: most olvasom csak magamnál, hogy 2007-ben még arra jutottam, hogy nem kell nekem az ADSL+2 24 Mbps letöltési sebessége, hiszen úgysem tudnám kihasználni. Muhahha.

Új fórum – magyarok.co.nz

Létrehoztam egy új fórumot a magyarok.co.nz (ÚJ-ZÉLANDI MAGYAROK | KÖZÖSSÉGI PORTÁL) számára, mert úgy tűnik, hogy a leggyakrabban használt uj-zeland.net többször is technikai nehézséggel kűzdött az elmúlt időkben, és különben is, vannak mindenféle terveim, hogy mit és hogyan lehetne egy jobb és rugalmasabb fórum motorral csinálni. 

Van már pár bejegyzés, nézzétek meg ti is.

Végre vége

Nem is emlékezem, hogy utoljára mikor dolgoztam ilyen sokat, ilyen kevés pénzért. Az ügyfél és projekt, ami eleinte könnyűnek és gyorsnak tűnt, a végére gyűlöletes lett, kimerítő és végetérni nem akaró. Hírértékű tehát, hogy befejeztem, most jó nekem, persze azon a módon, ahogy a régi viccben, amikor Móricka odacsukja a macska farkát, mert milyen jó lesz neki, amikor majd elengedi.

Egy csomó tanulságot érdemes ugyanakkor levonni az ügyből.

A saját vállalkozásomat még a Hyundai előtt alapítottam, ez itt úgy megy, hogy egy szombat reggel felébredsz arra, hogy szeretnél egy saját Ltd.-t és miközben megiszod a kávédat létre is hozhatod az interneten, hogy a délután bevásárlás előtt a kezedbe legyen a hivatalos cégbejegyzés a cégbíróságtól meg az adószámod. A bankszámlára egészen hétfőig várni kellett. (Amúgy, amikor vállalkozó barát környezetről beszéltek, akkor én mindig ilyesmiről álmodoztam.)

Eredetileg azt képzeltem, hogy majd konzultációs munkákat vállalok, mert a konzultánsok semmi kis munkával rettenetesen sok pénzt keresnek, kód ellenőrzést, rendszer biztonsági auditok, ilyesmi. Ezzel ellentétben nyilván főleg különböző fejlesztésekre kaptam megbízást – de változatos volt, fizetett, és akkoriban jól is jött ez az extra pénz. Aztán elkezdődött a cégszamuráj korszakom, ami az anyagi aspektusát a különmunkának zárójelbe tette ugyan, viszont az új ügyfelek továbbra is ösztönöztek, hogy napra kész maradjak és kövessem az új technológiákat (a corporate IT egyik legnagyobb veszélye, hogy beragadsz a használt technológiákba). Viszonylag könnyen ment a work-life balance megtartása is: munka után minden este tudtam még pár órát dolgozni mialatt Mei tanult, aztán nagyjából este nyolckor befejeztem: volt magánéletem, jutott idő szocializálni, és azzal a tudattal éltem, hogy van egy olyan hátország, amire majd lehet építeni a jövőben.

Régóta foglalkoztat, hogy mi lesz majd. Van egy kor ugyanis, amikortól már nem könnyű programozóként állást találni, a szakma nincs tele 50 fölötti kóderekkel. Valahol 40 és 50 között a szakmabéliek managerek vagy konzultánsok lesznek, esetleg saját vállalkozást alapítanak. Én ugyan élvezem, hogy fix munkahelyem van, havi fizetésem, de nyilvánvaló, hogy idővel majd kell kezdeni magammal valamit – már a nálam tíz évvel fiatalabbaknak is tud lenni annyi szakmai tapasztalata, ami bőven elég bármilyen senior pozícióhoz, és hát más az ember teherbírása 30 évesen, mint 40 fölött. A versenyt még lehet bírni, a nehézséget az okozza, hogy nehezen vesz fel egy 35 éves manager valakit, akinek 15 évvel több tapasztalata van: a seggféltés nemzetközi.

Ilyen és hasonló megfontolásokból futtattam a saját vállalkozást, hogy, ha majd oda kerül a sor, akkor ne a nulláról kelljen indulni, hanem csak a súlypontot áthelyezni.

Aztán Mei terhes lett, ráadásul a nyűgösebb fajtából, akinek a reggeli rosszullétek az egész nap jelentkeznek, én pedig leállítottam a különmunkákat, úgy döntöttem csak a feleségemre, a terhességére fogok koncentrálni és nem vállaltam több ügyfelet. Életem legbékésebb és legboldogabb 6 hónapját töltöttem így – nem is emlékszem, mikor volt rá precedens, hogy a heti negyven óra munka mellett csak a magánéletemre tudtam koncentrálni.

A végzetes hibát a terhesség utolsó másfél hónapjában követtem el, amikor megérkezett az anyósom. Úgy gondoltam, hogy most már van segítsége Meinek, beesett egy könnyűnek tűnő, jól fizető projekt (mert a vállalkozás túlélte a féléves tetszhalált), és hát a külön pénznek is lett hirtelen helye: hogy mennyit lehet költeni egy még meg sem született gyerekre, azt majd egy külön posztban fejtem ki.

A munka első része nagyjából gond nélkül és gyorsan el is készült, bár voltak intő jelek. Ekkor kellett volna egyébként elköszönni, de aki fejlesztett már, tudja, hogy a további fázisokat nem szívesen adja ki az ember a kezéből, általában az első a legnyűgösebb, a többi már csak igazgatás, és abban van a több pénz. Amikor az ügyfél előállt tehát, hogy szeretne további funkcionalitást, akkor jeleztem, hogy szívesen vállalom ha ráér, de nekem most lányom születik, úgyhogy március végétől tudok csak foglalkozni a munkával. Úgy kalkuláltam, hogy az első három hónap után már könnyebb lesz, beáll valamiféle rutin. Elképzelésem szerint munka után babázom és családozom, majd este 8 és 9 között Lilynek úgyis aludni kell mennie, tehát éjfélig egy csomó időm van, amikor tudok dolgozni. Naivitás.

Nem számoltam bele, hogy Lily nem szeret majd aludni, és gyakran tíz óra is van, mikorra elcsendesedik, hogy milyen – ha nem is túl nehéz –, de állandó és egyenletes megterhelés a napi 3-4-5 óra babázás, és hogy a hétvégékből sem lophatok, hiszen Mei alig várja, hogy valaki segítsen neki, és egy picit pihenhessen. És azt sem számoltam bele, hogy negyvenhárom évesen már nem ugyanakkora a teherbírásom, mint 30 évesen. Pokoli, stresszes és kimerítő fél év következett, állandóan változó és bővülő specifikációkkal, néha úgy éreztem, sosem lesz vége: közben megszűnt a szociális életem, és Mei szerint öregedtem tíz évet.

Tegnap elkészültem és elküldtem az elbocsátó szép üzenetet az ügyfélnek; és szentül megfogadtam, hogy vége a külön munkának, nincs tovább. Babázni fogok, családozni és megint lesz szociális életem, feltéve, ha a barátaim még nem felejtették el a nevem. És persze írok majd blogot is, mert lesz megint miről.

Blog költözés

Közel hat évet töltött ez a blog Subdimension néven a Bloggeren, és bár a neve már régen nem volt releváns, sokáig eszembe se jutott elmozdítani onnan: a blogspot.com alapvetően tökéletesen kiszolgált, ha nem is volt olyan rugalmas, mint néha szerettem volna, de azért a tartalomgyártásra megfelelt. Csak éppen persze az elmúlt években egyre kevesebb tartalom született, ahogy előbb a motivációm, majd később az időm fogyott.
Valószínűleg semmi nem változott volna, ha a feleségem történetesen nem kínai. A kínaiság – sok egyéb egzotikum mellett – azzal is jár, hogy a mindennapok szintjén kell szembesülnünk a Kínai Nagy Tűzfal nevű cenzúrával, amely blokkol minden olyan internetes tartalmat, ami gyanús és kontrollálhatatlan. Így azután Mei családja nem tudja elérni sem a Facebook-ot, sem a Youtube-ot, mindennek a tetejében a Bloggert sem.
Ez egyébként az átlagos kínai polgárt csak mérsékelten bosszantja, hiszen megvan minden nagy online szolgáltatásnak a kínai fejlesztésű verziója. A mi esetünkben azonban rettenetesen bosszantónak bizonyultak a restrikciók: a Lily-ről készült képek legkézenfekvőbb megosztása sem a Facebookon, sem a Bloggeren nem működött, így mindenféle kőkorszaki módszerekhez kellett folyamodnunk – e-mailen meg Skypeon keresztül küldözgettük a képeket.
Írtam hát először egy saját kis képmegosztó szolgáltatást, ami a saját domainről működik, de közben folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy ha már amúgy is saját szerveren kell a családi jelenlétet megoldanom, akkor ahelyett, hogy két különböző rendszert működtetnék és frissítenék, inkább a blogot költöztetem Kínából is látható helyre és kibővítem egy fotógalériával.

Most tehát, mert mindent csinálnék, ahelyett a munka helyett, amit rég be kellett volna fejeznem, hogy találtam némi időt, végrehajtottam a tervet, és a szép új blogruha még némi motivációt is adott, hogy többet írjak a jövőben.

Sziasztok.

No, ki akar a Hyundai New Zealand munkatársa lenni?

Front End Developer
Our company is growing – we have gained market share when our competitors are shrinking. Hyundai is now a dominant force in the automotive market, both globally and locally. Hyundai New Zealand is a star player in the overall Hyundai Global distributor network with significant and consistent year on year growth. Our sales in the passenger vehicle market have grown dramatically over the last four years – we’re the fifth biggest car manufacturer in the world! We will be bringing new world-class products into New Zealand that will shape the market for years to come. As a finalist in the 2010 “JRA best workplaces in New Zealand”, our focus on attracting and developing the best people is vital to our success. The search is on to find an exceptional player to fulfil the role of Front End Developer in our IT Team – and what a team it is! This company is one which looks to continuous improvement and which thrives on automation and system development. As a well-established company, we offer a great working environment where you will be encouraged to develop, both personally and professionally, with regular training courses to help you excel in your role. Hours are regular, corporate clothing is available and hard work is rewarded. You will be based at Hyundai NZ’s Head Office in Mt Wellington, your salary will be dependent on experience and there are excellent career opportunities and a challenge each and every day!
This is an important role requiring an experienced Front End developer for a 12 month project. Your experience over the last 4-5 years will include Front End development, including work on large scale web application development. Your role will include involvement / responsibility in:
  • Assisting in the ongoing development of our Extranet and communication with external sites
  • Further development of HMNZ Extranet Sales/Service/Parts features
  • Assisting in the development of the MyHyundai website
  • Assisting in the development of the Extranet
  • Further improving the usability of the Extranet
  • Various company reporting as required from time to time
  • Ensuring that reports are completed on a timely and accurate basis
Essential skills include but are not limited to:
  • 4-5 years commercial Front End web development experience
  • Excellent HTML and CSS skills
  • Cross Browser HTML/CSS debugging and development skills
  • Solid Javascript including jQuery and AJAX
  • Willingness to contribute to UI design
  • Ability to convert a graphic design into well structed code
  • Experience with version control (svn)
Experience with the following skills would be an advantage:
  • Graphical design/web design
  • Experience using PHP
  • UX experience (user testing, interaction design)
  • Scripted UI testing
  • Experience with HTML 5
  • Mobile UI development
We will need to view actual examples of your work. Please list some of the sites you have worked on (or provide a portfolio) when sending us your CV.
The successful candidate will be incredibly well organised, focussed, innovative, up to date in their thinking and will contribute to outcomes. They will be quality focused, a self-starter, with great communications skills, have good attention to detail and work well in team environments.
If you are organised, affable, effective and capable, and want to be part of an upbeat, energetic and winning team, then please send your CV with a covering letter, telling us why you are the ideal candidate to [email protected]. Applications must be in before close of business 18 June 2011. No agencies please.

Google Új-Zéland

A múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben Új-Zélandot előszeretettel használták kisérleti nyúlként: új, bevezetésre váró techonlógiák kipróbálására. A világon először itt működött EFTPOS (Electronic Funds Transfer at Point of Sale) rendszer (igen, az, hogy a boltokban elektronikus kártyaleolvasóknál lehetett bankártyával fizetni), de az internet bevezetésekor is az élen jártak a kiwik: hogy mást ne mondjak először Wellingtonban működtek linux alapú routerek kereskedelmi szolgáltatónál.
Ez tesztlabor jelleg a legnagyobb sajnálatomra alábbhagyott

Telekommunikáció

Írtam már a témáról, de jó régen volt: azóta történt a Zátonyon infrastrukturális fejlesztés, meg én is tovább léptem.
Jelenleg (továbbra is) az Orcon nevű internetszolgáltató ügyfelei vagyunk. A fő változás, hogy a telekom liberalizáció után megnyitott központoknak köszönhetően az Orcon ADSL+2 szolgáltatást kínál, amit saját telefon előfizetéssel fejel meg. Osztottam-szoroztam, végül a teljes telekommunikációnkat az Orconra bíztam, és nem bántam meg. Havonta $120 fizetek, ezért a következőket kapom:

Internet:

12-13 Megabit letöltés
800-900 kilobit feltöltés
10 Gigabyte adatforgalom (minden további Giga 1 dollár)
Fix IP cím

Telefon:

Új-Zéland összes vonalas telefonjának ingyenes hívása
Havi száz perc tetszőleges mobil hívása
Központi üzenetrögzítő


Mindezeken túl beszereztem egy Skype telefont is. A Linksys CIT400-at a routerre kell kötni, így nem függ az éppen bekapcsolt számítógépektől vagy az éppen futó operációs rendszerek milyenségétől. A készülék ráadásul hagyományos telefonként is működik, a hívás kezdésekor egyszerűen ki lehet választani, hogy a hagyományos vonalon vagy Skype-on keresztül szeretnénk a hívást indítani. A Skype akkor vált az elsődleges tengerentúli kommunikációs csatornánkká, amikor megjelent az Unlimited World nevű előfizetési csomagja. Ez havi 9 Euro-ba kerül (több hónap egyszerre kifizetése esetén kedvezményt adnak), ezért cserébe havi tízezer percet hívhatjuk 36 ország tetszőleges vonalas telefonját, köztük Magyarországét is. Ráadásul, az Unlimited World díja tartalmaz 3 szabadon választott un. Skype-in számot is, így jutottunk egy 21-es körzetszámú, magyar vonalas tarifával hívható, magyar telefonszámhoz, ami azért zseniális, mert a magyarországi rokonok, barátok éppen annyiért és úgy hívhatnak bennünket, mintha nem költöztünk volna a világ túlfelére. Külön előny, hogy a Skype-in számunk hívása is a Linksys-en csörög, így a napi használatban ez az egy készülék bonyolít le minden beszélgetést.
A Skype végül eljutott odáig, hogy mind szolgáltatásban, mind minőségben megkerülhetetlen lett: a Skypeos hívások minősége (akár minket hívnak rajta, akár mi hívjuk Magyarországot) semmiben sem különbözik a hagyományos vonalas hívásokétól: a felhasználói élmény mondhatni tökéletes.

Az Orcon új generációs, ADSL+2 szolgáltatására egy ideig folyamatosan panaszkodtam, nemcsak az elvárt sebességet nem nyújtotta, de állandóan megszakadt az összeköttetés, olykor a használhatatlanság szintjére degradálva az internetünket. Dühöngtem, és bántam, mint a kutya, hogy váltottam – s már azon voltam, hogy minden frissen érkezőt lebeszéljek az Orconról. Azután persze kiderült, hogy az akasztják a hóhért tipikus esete forgott fent: a problémákat egy hibás modem, illetve az okozta, hogy a Sky dobozának kialakított telefonaljzatba nem dugtam ADSL filtert. Mióta korrigáltam ezeket, azóta tökéletessé vált a net, és ismét csak ajánlani tudom az Orcont.

Page 1 of 5

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: