Szolgálati közlemény

Jobban szerettem volna vidámabb hírekkel jelentkezni, de ez most nem tűr halasztást.

A világgazdasági recesszió elérte Új-Zélandot is. Mi ugyan különösebben nem érezzük, hacsak azt nem számítom, hogy a főnököm dörmögve jegyezte meg, hogy tavaly fél év intenzív hirdetéssel sem tudott tisztességes programozót találni, és engem is csak úgy tudott elcsábítani, hogy Sába kincseit ígérte fizetés gyanánt, most meg hirdetés nélkül is jön egy nap 2-3 CV, s a fizetésem feléért is elszegődnének. Ezzel szemben ő sem vesz fel új alkalmazottat, pedig a munkáink mennyiségét tekintve igazán ránk férne. Ugyanakkor a véleménye az, hogy az egész válság (legalábbis itt a Zátonyon) inkább pszichológiai eredetű: amíg erről beszél a világsajtó, addig mindenki visszafogja a kiadásait, leépít, racionalizál – ha kell, ha nem. Egy idő után beleunnak majd, mondogatja, és akkor egyszerre vége lesz az egésznek.
Tény, hogy az ingatlanpiac megzuhant, szubjektív értékelésem szerint odalett az elmúlt 4 év őrült emelkedéséből fakadó eszelős túlárazás – most megint nagyjából azon az áron lehet házakat kapni, mint 2005-ben, ráadásul a hitelkamatok is jelentőset csökkentek. Ez nyilván rossz azoknak, akik az elmúlt pár évben vásároltak ingatlant (és vettek fel a morgácsot* mondjuk 9.75%-on 5 éves fix kamatperiódusra), ezzel szemben nekünk ippeg kapóra jön. Volt közben a recesszióra való tekintettel adócsökkentés is (nagyjából havi száz dollárral marad több a zsebemben), mindent összevetve egy szavam sem lehet.
Ugyanakkor nyilván védett mikorvilágban létezem – erre már régebben is gyanakodtam –, mert azért a munkanélküliség a történelmi 4.6%-ra emelkedett, és ezt már a kormány sem nézheti tétlenül. Tulajdonképpen épp ennek okán ragadtam billentyűzetet.
A megfogalmazandó üzenetem egyszerűen zanzásítható:

További értesítésig mindenki tegyen le az Új-Zélandra emigrálás tervéről.

A nagyobbnál is nagyobb ugyanis a valószínűsége, hogy hiába találna munkát esetleg (nyilván jóval nehezebben, mint akár csak egy évvel ezelőtt is), az Immigration nem adja meg a munkavégzéshez elengedhetetlen munkavállalási engedélyt (work-permit).
Szállongó mendemondákat hallottunk már az év eleje óta, miszerint évek óta itt élő-dolgozó népeknek nem hosszabbították meg a work permitet, aztán másfél hónapja cirkusz is volt, amiért két külhoni hegesztő-szakmunkásnak kiadták a munkavállalási engedélyt, amikor biztos lehetne találni helyi erőt is a célra – maga John Key, a miniszterelnökünk emelte fel a szavát, és reményét fejezte ki, hogy az illetékes hatóság figyelembe veszi, hogy munka tekintetében a kiwik élveznek prioritást. Hát figyelembe vette:

Plan to slash permits worries migrants

Kiemelném:

Immigration Minister Jonathan Coleman had said last month that he expected the Labour Department, which oversees immigration, to ensure that fewer migrants entered New Zealand on temporary permits during the recession. Mr Coleman said there would not be new temporary migrants coming in as no new permits would be issued, and temporary permit holders would not have their permits renewed.

Engedjétek meg, hogy ne fordítsam most le szó szerint az egészet. A lényege: amíg a recesszió tart és a kiwik munkanélküliséggel kénytelenek szembenézni, addig nem adnak ki új munkavállalási engedélyeket és nem hosszabbítják meg a lejárókat.

Persze minden bizonnyal vannak kivételek, de én azért azt javasolnám, amíg a recesszió véget nem ér, és a dolgok nem térnek vissza a megszokott kerékvágásba, addig senki se vágjon neki az új kiwi élet reményében.

*morgács: mortgage, jelzáloghitel ingatlanvásárlásra. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

16 Comments

  1. Hat ez sajnos igy van:-(
    Nehany apro megjegyzes: az ingatlanarak nem mentek le(?) a 4 evvel ezelotti szintre. A mi 2006-ban vett hazunkat most egy kicsivel tobbert lehetne eladni ket nagy ugynokseg szerint is. (ez persze lehet, hogy a jo alkunknak tudhato be..)
    A mortgage-dzsel figyeljel oda, ha terveztek valamit! Van ismerosom, aki megcsinalta az altalad irt 5 evre fixalt 9.xx szazalekot. Nem ertem miert..
    Szoval a hosszu tavu mortgage-ek kamatai mar par hete elkezdtek felfele indulni: http://www.interest.co.nz/charts/gallery7-40.asp
    A 2 vagy annal hosszab ideju lekotesre kell kattintani. 2 het alatt 0.8%-ot ugrottak a kamatok, ami szazezres tetelnel komoly osszeg lehet.

  2. Eh, lakasvasarlas helyett anno 2005-ben meg kellett volna indulunk. 😛

  3. Hobe: hangsúlyozottan szubjektív az ítéletem az ingatlanárak ügyében. Ugyanakkor tény, hogy tavaly október óta folyamatosan csökkennek az árak, és ennek a csökkenésnek a folytatódását jósolják az év további részére is.
    Valamelyik Heraldban volt egy cikk, ami épp azt taglalta, hogy a piacra rakott ingatlanok árai nem tükrözik a valóságos kereslet fizetési hajlandóságát, ezért rekord alacsonyra estek vissza az eladások. Az elmúlt egy-két hónapban megélénkült a piac, mert az eladók hajlandóak voltak racionálisabb árakat szabni.
    Egy ingatlanközvetítő ismerős szerint nem érdemes a meghirdetett árakból kiindulni, az esetek jelentős részében nagyon komoly árengedményeket lehet elérni. A főnököm két hónapja vett Browns Bay-ben egy gyönyörű házat, ami 550 ezer dollárra volt meghirdetve, és végül odaadták 460 ezerért.

    Mindent összevetve meg azt látom, hogy 2005-ben 350-400 ezer dollárba került egy olyan kategóriájú ház, amit meg szeretnénk venni, ugyanezekért tavaly októberben bőven 500 ezer felett kértek, most meg ismét megszerezhetőnek tűnnek 400 ezer alatt is.

    A ti új építésű házatok nyilván nem veszített az értékéből, különösen úgy, hogy nem vagytok eladási kényszerben.

    A kamatok azért még mindig sokkal szebbek, mint egy fél éve és ha hinni lehet az elemzéseknek, fognak megint lejebb menni.

    Racs: nem a lakásvásárlással volt a baj, hanem a meg nem indulással.
    Egyébként meg azt hiszem, hogy egy év múlva minden visszatér a rendes kerékvágásba: a recesszió megszűntét én a legrosszabb esetben is idén év végére tenném. Gyanítom 2010-ben ugyanúgy lehet majd jönni, mint eddig bármikor – csak ezt az évet kell kibekkelni valahol :)

  4. Csanád posztja további hasznos kiegészítésekkel:

    http://www.pappito.com/2009/04/14/bevandorlasi-kilatasok/

  5. Na végre, előkerült Csanád. Üdv. neki! :)

    Mi is most gondolkoztunk kivándorláson a párommal, elviekben lenne munkahelyünk mindkettőnknek, csakhát lásd fentiek…

    Itthon is egész jók most az ingatlanárak, habár a hitelek meg katasztrófálisak. Ebből is látszik M.o. nem NZ.

  6. @Csanad

    A problema sajnos tobb szintu, mint a ludlab torta (layered cake?):

    Mivel anno vettunk lakast, ezert azt most el kellene adni, kell belole az onresz az indulashoz.

    A kedves svajci frank alapu hitel pillanatnyilag eletveszelyesen megemelte a toketartozast a forint melyrepulese miatt, raadasul naponta mas a helyzet. (Lehet, hogy eladom emberseges aron, de kozben 195 Ft-rol mondjuk 208 Ft-ra ugrik egy nap alatt a frank es meg nekem kell rafizetnem, hogy a hitelt egyaltalan torleszteni tudjam…)

    Vagyis ha nem akarjuk az onresz nagy reszet (egeszet, vagy meg annal is tobbet…) bebukni a mutatvanyon, mintha valami igen draga alberletben laktunk volna eddig (amolyan kacsalabon forgo palotat lehetne ennyiert berelni, nem egy 4. emeleti 42 nm-es tomblakast), akkor joval a veteli ar felett kellene eladnunk.

    Es akkor oda is ertunk a torta kemenyre aszott feneklemezehez: mostanaban meg a veteli arat se valoszinu, hogy megkapnank erte, nemhogy annal sokkal tobbet.

    Az autoval is hasonlo a helyzet, bar azon legalabb hitel nincs, szerencsere. Azt csak siman bagoert veszik meg mostanaban, mert annyi bebukott hitelu ingyenautot lehet kapni. (Ld. ingyen elviheto hitelatvallalassal.)

    Szoval rapillantva a kompasszra, most epp nem del-delkelet fele mutat, sokkal inkabb csak egyhelyben forog, mint egy propeller es nyikorog az olajozas hianya miatt…

    Lehet, hogy at kene szabni a menetet, eloszor Irorszagot vagy Angliat beiktatva. Lakast kiadni, bar a tavolbol menedzseles akkor is problemas.

    Vagy meginkabb lehet, hogy tovabb rothadunk ebben a buzos mocsarban, fizetjuk az ujabb es ujabb adokat, bojokttaljuk az ujabb es ujabb valasztasokat, hallgatjuk az ujabb es ujabb vilagmegvalto reformterveket a szomoruan kemeny arcelu politikusoktol, akik minden kulonosebb lelkiismeretfurdalas nelkul teszik zsebre a penzt havonta, amit mi fel ev alatt keresunk meg ketten. Minusz ado. Minusz tb. Minusz minusz.

    Le vagyok torve, mint a biliful. (potty handler?)

  7. Racs, mélyen együttérzek veled…

  8. Racs: semmiképpen ne adjátok el a lakást azért, hogy kezdőtőkéül szolgáljon. Akkor sem, ha tehermentes.
    Mindig, minden körülmények között benne van a pakliban, (még akkor is, ha minden feltételnek tökéletesen megfeleltek, és minden 100%-osan néz ki), hogy valami miatt nem sikerül a residency megszerzése.
    Ha a lakás árából jöttök, azzal azt kockáztatjátok, hogy esetleg hajléktalannak kell visszamenni.
    Sajnos a kezdőtőkét másképp kell összegyűjteni, de még egy személyi kölcsön felvétele is jobb ötlet, mint az ingatlan eladása.

    Fogok írni erről egy külön posztot, hogy mit nem szabad semmilyen körülmények között elkövetni a külföldre település kapcsán (olyan már úgyis volt, hogy mit kell tenni).

    Angliát, Írországot sem javasolnám ebben az időszakban: Írországban éppen 11%-os a munkanélküliség, nekem néhány barátom épp a múlt hónapban költözött vissza Magyarországra, mert elvesztették az állásaikat és nem találtak újat. Pedig magas képzett, fehér galléros jószágok mindahányan.

    Rosszul hangzik tudom, és együtt érzek, de azt tanácsolnám, hogy várjatok egy évet, és közben szorgosan próbáljatok annyi tőkét felhalmozni, amennyi lehetővé teszi az emigrálást a lakás eladása nélkül is.

  9. @Csanad

    Koszonom a tanacsot, valoszinuleg igazad van, csak azt nem tudom hogyan oldanank meg, hogy mi a vilag masik felen vagyunk, itt meg kiadjuk a lakast. (Mert lakasreszletet nyilvan nem akarjuk fizetni az ures lakasra.)

    Sajnos en is hallottam, hogy Irorszagbol es Angliabol rugdaljak haza a nepeket, viszont oda legalabb minimalis penzbol ki lehet jutni, nem akkora a kockazat. Azt nem tudom, hogy erdemes-e megprobalni, mindenesetre egy ilyen “kozeli” celorszagnal a lakas kiadasa is valoszinuleg egyszerubb lehet.

    Egy olyan kerdes is felmerult bennem, hogy mostanaban mi lehet a megfelelo taktika NZ-ben munkakereseshez? Abban biztos vagyok, hogy csak szemelyes talalkozo utan lehetseges egyaltalan a munkat szerezni, de akkor hogyan jut az emberfia az orszagba? Meg mindig a turista-besunnyogas a megoldas?

  10. Anonymous

    Teljesen igazat kell adjak Csanádnak. SENKI ne próbáljon meg a jelenlegi egzisztenciáját felszámolva, új országba költözni! Ha nincs pénz kimenni, akkor addig kell idehaza “szenvedni”, amíg össze nem tudta szedni a szükséges pénzt (1M/fő nagyjából) és persze a lakás/ház marad.

    Addig is kitartás Racs.

  11. Totasz

    A válság “pszichotikus eredetével” mélyen egyetértek. Ami a realitása a dolognak – nem lehet évtizedeken keresztül előre menekülni. A rivalzációs növekedés a monopóliumok és a kartellek valóságában nem megy minden határon túl, és nem csak a konkurrencia miatt, hanem mert a piac véges, lévén a bolygó méretei adottak.
    És akkor kiderül, hogy pl sok majomnak kell mobiltelefon, de speciel a csimpánzok és az orángutánok nem vesznek…

  12. @ racs

    Bár Írország közelebb van és ha van munkád, akkor jól lehet élni, de azért a közelséget ne téveszd össze a olcsóbbsággal (már ha van ilyen szó). Szerintem én és a feleségem az, akire Csanád az előbbiekben gondolt. Ha azt mondom, hogy jóval átlag feletti munkával és fizetéssel rendelkeztem Dublinban, akkor még nem is mondtam sokat. Amikor volt munka, akkor tényleg nagyon jól éltünk.
    Ámde 1 évvel ezelőtt sem volt könnyű munkát találni, most pedig külföldiként szinte lehetetlen.
    Viszont, ha normális körülmények között szeretnél élni, akkor havi 1000 euró körül kezdődnek a lakbérek. Ha nem 28 nm-en akarsz szorongani, vagy esetleg 2 szobát is szeretnél, akkor inkább 1500 euró körüli árra gondolj.
    Persze az egyéb kiadások is erőteljesebbek, mint itthon. Mondjuk abból a fizetésből ott már símán meg lehet élni, de a munkakeresésre és találásra még akkor is számolj minimum 2-3 (inkább 5-6) hónapot, ha brutálisan jól képzett ember vagy és hiányszakmában próbálsz elhelyezkedni.
    Ha összehúzzátok magatokat, akkor 2 ember kijön 2000-2200 euróból havonta, de ez a munkakeresés alatt elég kemény azért.
    Szóval, míg írország közelebb van, ott sincs kolbászból a kerítés.

  13. Csak alá tudom írni, amit Krisztián írt. Főleg a munkakeresésről írtakat. Írországi kisvállalkozóként a megrendeléseim a felére estek vissza most januártól. Csak a férjem jó fizetésének köszönhető, hogy még a víz felett vagyunk. Nem indulnék most neki, hiába van közel. S mintha a fejvadászok is inkább az íreket létesítenék előnyben, de ezt csak pletyka szinten hallottam. Nemrég egy bolthálózat 150 munkahelyet hirdetett meg, ezren vagy még többen álltak sorba az életrajzukkal a bolt előtt.

  14. Visszakeveredtem ehhez a blog bejegyzeshez tobb, mint egy ev utan.

    Nos, azt kell mondanom, hogy a helyzet nem javult errefele: a svajci frank minden kepzeletet felulmulo arfolyamra dagadt, vele a lakashitel toke mar joval meghaladja a kezdetben felvett hitel merteket. A lakasarak pedig minden kepzeletet alulmulo szintre sullyetdtek, de tobbnyire eladhatatlanok, mert senki nem bir meg hitelt se felvenni.

    Kozben osszegyujtottunk penzt, lett (sajnos) egy masik ingatlan is. Szeptemberben elindulunk akarmi is tortenik. Addig a lakast aruljuk es remenykedunk, hogy “csak” fel milliot kell rafizetnunk. (Tudom, most a legrosszabb eladni, es hasonlo tanacsok. Csak azt nem garantalja senki, hogy a svajci frank nem lesz sokkal magasabb arfolyamu mondjuk egy honap mulva es akkor kampec.)
    Azon is gondolkodunk, hogy ha nem sikerul idoben eladni, akkor kiadjuk es Angliaba megyunk egy evre. Az azert olcsobb (kezdetben) es “kozel” van, talan egyszerubb hazaugrani es elintezni a lakast.

    Remelem a zatony legalabb tultette magat a valsaghullamon.

  15. Anonymous

    Mi a helyzet NZ-n? Javult a bevándorlási/munkavállalási esély? Várjuk a “további Értesítést”, hogy lehet menni. :)

  16. Sajnos csak azt mondhatom, hogy a helyzet nemhogy javult volna érdemben, hanem talán még nehezedett is. Most már megmosolyogtató, hogy három éve a 4.6%-os munkanélküliséget óriásinak éreztük: évek óta tartósan 6% felett van, a legutóbbi statisztikák szerint éppen 6.7%. Tudom, hogy ez még mindig sokkal jobb, mint Európában, de a helyi viszonyok között ez abban a magasságban van, ami már a politikát is lépésekre készteti: jól látszik, hogy a kormányunk most a minél kevesebb bevándorlóban érdekelt.
    Az elmúlt időszakban többször is beszélgettem a bevándorlási ügynökünkkel, Peter Beinerrel, aki szerint azok az esetek, amelyek régebben sima ügynek számítottak, most azok is rettentően nyögvenyelősen mennek, és az ő véleménye szerint, még sosem volt ilyen nehéz bevándorolni.

Leave a Comment

one × 4 =