Magyarország, 2009

Nyolcadik napja vagyunk Magyarországon – és igen, szándékosan nem írok itthont, mert amikor a “haza” kifejezésre gondolok, akkor Auckland jut eszembe –, és még egyetlen spontán mosolyt sem kaptam a családtagjaimon és barátaimon kívül.
Látom Magyarország és Budapest szépségeit, olykor egy kívülálló szemével tudok rájuk csodálkozni.
Gyönyörű nők sétálnak számolatlanul, pezseg az éjszakai élet. Ittam pálinkát, jó volt. Ettem Turó Rudit, téliszalámit és gyulai kolbászt. A családtagjaim fantasztikusak, a barátaimmal alig van már kapcsolódási pontunk, mégis szuper volt találkozni velük.
Voltam író-olvasó találkozón, nosztalgikus élmény, de rájöttem, nincs ott semmi keresni valóm.
Mindeközben a szívem szorul el: Budapest élhetetlen, minden aspektusában. Maga a kis pokol.
A városszervezés tragikus, a két évvel ezelőtt feltúrt utak ugyanúgy fel vannak túrva. A közlekedés gyalázatos. Új-Zélandon nincsenek autópályák, csak Aucklandben. Emiatt a város egyik végéből a másikba jutni fájdalommentes és kiszámítható. Magyarország cirka tízszer annyi autópályával rendelkezik, ezzel szemben Budapesten megtenni 40 kilométert másfél órás kalandtúra, és remegő gyomorral végződik.
Az emberek rosszkedvűek, ellenségesek és a segítőkészséget hírből sem ismerik. A bizonytalanság, a rosszindulatú, bizarr kivagyiság fojtogató páraként hömpölyög.
Ez egy szegény ország, de már elfelejtettem, hogy mennyi új és drága autó rohangál az utakon. Egy kereszteződésben állva belénk kanyarodott egy piros Renault (a kár inkább esztétikai jellegű, szerencsére), idős vezetője felháborodottan rázta öklét, majd nem állt félre, hanem elhajtott.
Tetszőleges dolog elintézése tízszerese a normálisnak: bankszámla nyitás két és fél óra, adás-vételi szerződés megkötése 3 és fél. Félórákat töltök bankautomata keresésével, a kisebb üzletek nagy-többségében nem fogadják el a kártyát.
Semmi sem megy simán, semmi sem korrekt, viszont lehetetlen a belvárosban eltölteni fél órát anélkül, hogy koldusok hada ne környékezne meg.
És nem, mindez nem normális. Nem kellene normálisnak lennie.
Az árak ijesztőek – nagyjából az új-zélandi árakkal találkozhatunk – csak a kurvák, az ingatlan, a cigi és a kommersz alkohol olcsóbb.
Négy év elég volt, hogy megszokjam, hogy van jobb, négy év elég volt ahhoz, hogy elborzadjak most: nemcsak az aktuális állapotok miatt, hanem amiatt is, hogy EZT képes voltam 35 éven keresztül normálisnak tekinteni.
Semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene, semmi sem olyan, mint lehetne. Pedig a lehetőségek adottak volnának.
Rettenetesen sajnálom.
Pont.

31 Comments

  1. ..meg mondjuk a repjegyek is sokkal olcsóbbak..bárhová Európába. :)
    Ha a szart keresed, csak azt fogsz találni..jó, a feltúrások tényleg szarok. Várjuk a jobbat.
    Think global, mister..or at least across nations :)

  2. Két évvel ezelőtt, 5 év Berlin után ugyanezt a posztot megírhattam volna.

  3. Nem tudom, nekem teljesen masok az otthoni elmenyeim. Majdnem, mintha nem ugyanarrol a Budapestrol lenne szo. Nem mondom, hogy tokeletes hely, de tele van apro szinfolttal a varos, ami mashol egyszeruen nincs, a golyonyomos hazaktol a Godor oriaskavezojaig, a romkocsmaktol az erdekes arcokig. Az egyik epiteszblogon listaztak, hogy hany utcabol lett setaloutca, es meg egy halom dolog. Na mindegy. + Amiota kulfoldon vagyok azota is kotottem otthoni baratsagokat es sok regi barat is megvan, jol van, van eleg kapcsolodasi pont.

    es nem Magyorszag az egyetlen hely ahol a burokracia fojtogat. Olaszorszag, Spanyolorszag jut hirtelen eszembe. Nem tudom, nem hiszem, h BP-nek tokeletesnek kellene lennie ahhoz, h elheto legyen.

  4. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de Csanádnak igaza van! Szeretném azt mondani, hogy majd én küzdök, és megpróbálom jobbá tenni Magyarországot, de nem megy.
    Másfél év alatt semmit sem tudtam elérni a közvetlen környezetemben. Próbáltam a helyi fiatalságnak segíteni és az lett belőle, hogy a helyi önkormányzati képviselőnek 9 napkollektor van a házán és vitorlázó repülővel “figyeli” a városrészt. Ez a normális?

  5. Magyarország biztos tök gáz, de ha például megnézem a Shake hands with the devil c. filmet, akkor könnyű rájönni, hogy mégiscsak a felső 10%-ban van ezen a bolygón…

    Persze koszosabb, mint Németország, rosszabbak a kaják, mint Olaszországban, szegényebbek az emberek, mint Angliában, és így tovább, de ez nézőpont kérdése: lazább, mint Németország, szervezettebb, mint Olaszország, és sokkal jobbak a kaják, mint Angliában.

    Nekem úgy tűnik, hogy azok az emberek, akik sikeresek NZ-on, pont annak a nyitottságnak és rugalmasságnak köszönhetik a sikeres beilleszkedésüket, amit a mo-i viszonyokkal szemben elvesztettek. Ugyanakkor nem szeretnék a távkiértékelés bűnébe esni, ezért kérlek benneteket, Csanád és Pappito és a többiek, hogy reagáljatok, szálljatok vitába velem.

  6. Weid: a szart ott sajnos nem kell keresni, belebotlasz magadtol is:-(

    Ebben a posztban csak egyetlen ujdonsag volt. Mennyibe kerul egy kurva Uj-Zelandon? :-)

  7. Anonymous

    Hobe. :)))))))

    Whatever Zs.

  8. Egyetértek Csanáddal is és Hettievel is, de másfél év Anglia után, hiába hogy a chavtastic Coventry-t koptatom, engem is hasonló érzés fog el amikor hazalátogatok. Az élelmiszerárak nevetségesek, pár hete otthon voltam és beugrottam egy plázába, 23 évesen a szívroham környékezett. A “Mi van???” kérdés kb. 50szer hangzott el a számból. Ugyanakkor az éjszakai élet, a rengeteg “alter” hely, apró különbségek még mindig szerethetővé teszik Bp-t nekem, de élni már nem tudnék otthon. Egyszerű a képlet sajnos: ár érték arány, fizu és korrektebb egyetem.

  9. :-( Remélem, a nyaralás része jobban sikerül.

    Sajnos, elkerülhetetlen a Bp-en landolás, ott a család, de amint lehet, elmegyünk vidékre. Attól kicsit jobb. Néha még mosolyognak is, s lehet finom bort inni :-)

    Aztán hazamegyünk.

  10. Anonymous

    Minden csak nézőpont kérdése. Ha csak a rosszat akarjuk észrevenni, akkor valóban élhetetlen hely ez a Bp.

    A Földön közel 1 milliárd ember éhezik, nem jut megfelelő tisztaságú ivóvízhez, nincs rendes fedél a feje felett. Magyarország és Budapest valóban a felső 10%-ban van. Remek védett helyünk van a Kárpát medencében, mérsékelt időjárással, rengeteg termőfölddel, hatalmas ivóvízkészlettel, termálvizekkel, gyönyörű tájakkal, városokkal, szép régi épületekkel, és még sorolhatnám. Örülhetnénk, hogy ide születtünk és nem mondjuk Bangladesbe, vagy Equadorba. Ehhez képest mi vagyunk az egyik legboldogtalanabb nemzet a világon. Nem mosolyog senki. És a legtöbben menekülnének innen..

  11. Olcsóbbak a prostik?
    Hova jársz? 😉

  12. Anonymous

    Nem csak Budapest élhetetlen, hanem az egész ország, ahogy van. Munkalehetőség 0, közbiztonság 0…politikusaink pedig kiszívják az emberek utolsó csepp vérét is.

  13. Elpuhultál! Ez egy dzsungel pazze, minden nap háború, farkastörvények, korrupció, lehúzások.. persze hogy nem mosolygunk.. aki mosolyog rád az vagy buzi vagy átakar baszni.. a balkán a túlélésről szól..

  14. huph — hat ez nagyon telibe talalt. Mi angliabol jarunk haza nyaralni, es bar a baratokkal talalkozni fantasztikus, de a tobbi mintha az en szivembol is szolt volna. Az ijeszt meg a legjobban, hogy a barataimon is latok egy olyan gondolkozasi mintat, hogy “de a vilagon mashol is szar. Mert az amerikaiak hulyek, a nemetek bunkok, az angolok ridegek, a franciakat meg utaljuk…stb”
    Abban remenykedem, hogy budapesten kivul nem ilyen allhatatlan a helyzet, rendszeresen jarunk videkre is, es ott normalisabbnak tunnek a dolgok.

  15. Anonymous

    Mi történt édesanyád könyveivel?

  16. Gábor

    Hélo hélo,

    Lefitôl és Andrástól hallottam, hogy itthon voltál.
    Pedig biztos, hogy tudod a számom.

    Te szakítani akarsz. Már vadászol az okokra.
    Mert már zavar, ha büdöset fingik és rossz ízû a szája.
    Tedd, amit jónak látsz.
    De elôtte légyojbátyám nézz bele ebbe a tükörbe:

    http://modoros.blog.hu/2009/08/19/olvasoi_rovat_az_emigrans

  17. Anonymous

    Kedves Csanád!

    Írtad még áprilisban, hogy nem adnak ki új work permit-et, illetve nem hosszabbítják meg a meglévőket, és hogy míg nem üzensz ismeét, senki nem induljon el munkát keresni NZ-on. Mi hamarosan szeretnénk, de ha még fennáll ugyanaz a helyzet, mint áprilisban, átgondolnánk… tudsz új infot?

    Köszi A+A

  18. Igen, semmi se megy, ami megy se jól. Lassan kezd élhetetlenné válni az egész. A vidék egyes részei még erőlködnek, hogy lehessen viszonylag normálisan élni, de már ott sem megy. Tudom, én hét közben vidéken vagyok, ott dolgozom, hét végén pedig Pesten. Aki csak teheti elmegy az országból, és azt kell mondjam, igaza van. Azt az egy életét mindenki normális körülmények között szeretné élni, úgy szeretné a gyerekeit felnevelni. Mindenkinek joga van hozzá. Szerencsére ma már lehetősége is. Azt hiszem rövid időn belül én is költözöm. Csak tökéletesítem a nyelvtudást, meg még tanulok valami kétkezi szakmát, mert magyar ügyvédre sehol sincs nagy kereslet.

  19. Ha rámosolygosz a magyar emberre, vissza fog mosolyogni. Lehet, hogy fásultak, fáradtak, bunkók, de én még nem jártam úgy, hogy ne mosolygott volna vissza az, akire rámosolyogtam.

  20. Edi

    Sedith, lehet, hogy csak azert mert no vagy? Minden esetre, amikor en setaltam jo kedvvel a VI ker ben, egy udvarias fiatalember megjegyezte, hogy “Mi a fszt mosolyogsz kcsg”… Es a tobbseg szedhetne antidepresszanst, kilora, hogy ugy nezzunk ki mint civilizalt szomszedaink.

    Gabor, nem kell ahhoz emigransnak lenni, hogy igy velekedjen az ember, eleg, ha kinyitja a szemet, es kiemeli a fejet ebbol a mocsokbol, hogy korulnezzen.

    Es valoban, ha az ember sokaig szagolja a szarszagot, fel sem tunik neki, hogy milyen budosben ucsorog! :)

  21. Anonymous

    Mutassatok nekem a világ bármelyik másik országából egy “Hofi Gézát”.
    .
    Mert Fábrisanyi az van dögivel, Franchise rendszerben működik…

  22. Gáborom: persze, hogy szakítani akarok. Csak nem veled. Egyébként, ha nem élek abban a hitben, hogy megkaptátok a zöldkártyát és rég az USA-ban vagytok, akkor nemcsak felhívlak, de még el is megyek meglátogatni.

    A modoros emigránst olvastam, igen találó, szó se róla. De miközben olvastam sem értettem, miért kellene magamba fojtani, amit látok.

    Ti sem azért költöztök az Államokba, mert valaki puskát szorított a fejetekhez, hanem pont azokért, amit szóvá tettem.

    Sedith: gyanítom, ha hozzád hasonlóan roppant csinos és fiatal nő lennék, akkor rám is visszamosolyogtak volna.
    Én viszont el lettem kényeztetve azzal, hogy felénk a kopaszodó negyvenes pasikra maguktól is rámosolyognak, és megkérdezik, hogy hogy van.

    Névtelen: a könyvek egy részét sikerült megmenteni, a nagyobb részét sajnos nem… :(

    Általánosságban: a legcsodálatosabb egyébként az egyik fő, mentalitásbeli különbség.
    Amikor Magyarországon szóvá tettem, hogy mi nem tetszik, azonnal jött a válasz: igen, de…
    – Magyarország, még mindig jobb, mint…
    – A Rómában vagy Párizsban még őrjítőbb a közlekedés…
    – Albánia koszosabb…
    – A Sohoban nagyobb a bűnözés…
    – Szerbiában nagyobb a korrupció…

    illetve a kifogásokat Mohácstól kezdve Trianonon át egészen a múlt rendszerig bezárólag.

    Új-Zélandon ezzel szemben, még egyszer sem halottam volna, hogy milyen jó nekünk Fijihez képest, vagy mennyivel magasabbak az adók Svédországban.
    A kiwi, ha hasonlítgat, akkor mindig azt nézi, hogy merre és hová fejlődhet. A kormány azt tűzi céljául, hogy minden szempontból utolérje a szomszéd Ausztráliát, arról cikkeznek az újságok, hogy miért csak egy tucat A-listás hollywoodi sztárunk van és botrány, hogy az óziknál magasabb a GDP.
    És e közben egyszer sem hallottam még, hogy olyan kifogásokat sorolnának, minthogy Ausztrália önálló kontinens, négyszer akkora piac, vagy kimeríthetetlen természeti kincsekkel rendelkezik.

    Tudom, hogy csúnyán hangzik, de ettől még tény: beteg a magyar mentalitás, beteg ez a felelősségelhárító gondolkodás, amikor mindenért MÁS/MÁSOK a felelősek…
    A mikroközösségeket leszámítva 11 millió ember gyűlöli egymást tiszta erőből. Nem mások teszik pokollá az életet, ha a magyarok, saját maguknak.

  23. S mi van Anyád könyvtárával?

  24. Totasz

    Magyarországon egy dolog mindig is jól ment: A kifogás keresés, a magyarázkodás.
    A problémákat megoldani már korábban sem sikerült, később már nem is volt cél, nem is próbálkoztak, próbálkoznak vele.
    .
    És az utóbbi időkben már a magyarázkodás is elég szarul megy.
    .
    Különösen pikáns pillanat volt, mikor azt publikálták, hogy a bíróság által elítélt politikus azért nem kezdi meg a börtönbüntetés letöltését, mert az eljárás során nem mondták neki előre, hogy a sikkasztásért, hűtlen kezelésért letöltendő börtönt is kaphat…így hát az ítélet nem emelkedik jogerőre.
    .
    Maaaargit !!!! Noooooooooormáááális?????

  25. Anonymous

    Csanád:
    A helyek közt van különbség, mindig is volt. Lehet, hogy a magyar sopánkodik, de úgy tűnik te is, talán a magyarság teszi.
    Maradhatnál, hogy jobbá tedd a dolgokat, de mész mert így könnyebb.
    Persze biztos igazad van, mert szép helyen élsz. Mondjuk én is szeretnék ott túrázni.

    De talán a kritika olyan ember szájából jobban hangzik, aki benne van és nem olyantól aki lelép. Akárhogy is nézem az írásod alapján tökéletesen beleillesz ebbe az országba.

  26. Anonymous

    “Maradhatnál, hogy jobbá tedd a dolgokat, de mész mert így könnyebb.”
    – Te mit teszel azért, hogy jobb legyen?

    “Persze biztos igazad van, mert szép helyen élsz. Mondjuk én is szeretnék ott túrázni.”
    – Csinálj külföldön karriert (mert könnyebb) és támogass magyar alapítványokat, vöröskereszetet stb. Többet teszel ezzel, mint a napi 8 óra robottal Magyarországon.

  27. Kata

    Szep napot mindenkinek! En mar 12 eve a franciaknal elek ( a parom francia) , elotte eltem nemetorszagban es voltam kulombozo munkamissziokban a balkanon es a kozel keleten. Eddig mindenhol jol ereztem magam. Szerettem a nemeteknel a tisztasagot es a korrekt, gyors ugyintezest, szerettem a balkani es azsiai emberek nyiltsagat kedvesseget, bar nekik sokszor a napi egyszeri etkezesre sem futotta. Az olaszoknal megorjitett a kaosz de ellensulyozta a kedvesseg es a humor. Viszont miota a galloknal elek, folyton csak haza vagyom, Budapestre. Gyulolom, hogy itt senki sem mosolyog, a munkatarsaim reggel nem koszonnek vissza, koszosak az utcak (sokkal koszosabbak mint Pesten), bar az utviszonyok jok, kozlekedni megsem lehet mert a francia azt hiszi, egyedul ové az uttest; A kaja borzalmas, leszamitva par dolgot, es az ugyintezes szinte lehetetlen; A franciak egoistàk, onzoek es borzasztoan lustak. Irtad, hogy magyarban masfel ora egy bankszamla nyitas; Itt 1 het es bar kulfoldon is hasznalhato bankkartyat kertem, megsem tudok vele Irben, Svajcban vagy Nemetben fizetni.TAJ kartyara a parom 7 honapot vart. Hozzateszem O francia allampolgar.Es meg sorolhatnam. Most nehanyan a fejemhez vaghatnak, hogy persze de jobb az eletszinvonal. Hat en rosszabbul elek mint otthon. Nem tudom megfizetni a fodraszt, a kozmetikust. Vagyonokat kell az orvosnak fizetni, ha a gyerek megbetegszik, 15 eve ugyan azzal a rozzant citroen ZX el jarunk, stb. Es most kerdezhetnetek, hogy miert nem megyunk haza.Az ok egyszeru, az en csaladom sajnos mar elment, nincs kiert hazamennem. De minden evben egyszer hazamegyunk a baratokhoz, es a parommal tervezzuk, hogy ha a gyerekek kirepultek es megoregszunk, hazamegyunk. O nem magyar, de a sziveben mar a magaenak erzi az orszagot, imadja a szines hazakat, a mosolygos embereket, a kreativ, talpraesett magyarokat, a jo eteleket, a kis foldalattit, az operat, a szinhazat, a langost……..

  28. Anonymous

    maximálsan egyetértek veled.
    Ahhoz, hogy jobb legyen nekünk kéne felnőnünk. A gondolkodás “csodákra” képes.

    A megszokás és lustaság és a személyes érdek nagy úr!!!

  29. Lily

    Kedves Csanád,
    érdekes volt olvasni a országról szóló benyomásaidat: tökéletesen igazad van!
    Egyben nem értek egyet: én 33 éve élek itt, de egyáltalán nem tudtam soha 'nomálisnak tekinteni' a fent leírtakat….

  30. Marel

    “Voltam író-olvasó találkozón, nosztalgikus élmény, de rájöttem, nincs ott semmi keresni valóm.”

    Nekem is nosztalgikus volt ez az élmény, igaz én hátúl álltam és talán ha 5-10 percet voltam, de a régi szép idők…Rúna tábor, bent a szerkesztőségben…hm :)

Leave a Comment

fourteen − 11 =