Már megint permanensen egy kődarabot érzek a gyomromban.
Úgy tűnik, kezd visszaütni, hogy húsz éven át nem reggeliztem – sőt semmiféle rendszert nem vittem a táplálkozásomba. Ez a kődarabosdi télen jött elő először (júliusban), eleinte valami gyomorfertőzésre gyanakodtam, aztán kisvártatva gyomorrákra.
Miután nem volt olyan rég, hogy teljes kivizsgáláson kellett átesnem (az Immigration Office jóvoltából), és akkor még nyoma sem volt bármiféle szervi bajnak, gondoltam, rohadt rapid lehet ez a gyomorrák, s magamban már egy elengánsabb fajta pusztulásra készültem.
Később tüdőrákra módosítottam a diagnózist, és megfogadtam, hogyha mégsem az, akkor leszokom a dohányzásról.
Mindenestre nem adtam túl nagy sanszot, hogy ezt a fogadalmamat be kelljen váltanom.
Mielőtt végrendelkeztem volna, mégiscsak elmentem az orvoshoz, aki a rendszertelen táplálkozás (reggelire két-három cigaretta és egy nagy bögre nyers presszókávé) miatti gyomorsav túltengést állapított meg. Adott rá pirulát, amit egy hónapig szedtem, de már harmadnapra eltűnt a kődarab – fújhattam a rákos elméleteimet.
A kődarab ismét megjelent. Némi szomorúsággal veszem tudomásul, hogy nem vagyok halálos beteg, csak struktúrát kéne vinnem az étkezéseimbe, és fel kellene hagyni a cigaretta/kávé kombó reggelivel.
Az önmegtartóztatás nem tartozik a fő erényeim közé.