A kíváncsiság elhatározássá érett: hétfőn megkérdezem See-t, hogy a kínaiaknak szőrös-e a segge.
Tudniillik meggyőződésem, hogy a legutóbb vett wécépapírunkat kínai K+F részleg hozta létre, mással nem tudom magyarázni azt az arroganciát, amivel olyan seggtörlőterméket hoznak létre, ami apró darabokban beleragad az ember fenekébe: a dolog tüneteit nem részletezem inkább, mindenki képzelje el.

Amiért szeretek itt élni, azt gyönyörűen mutatja egy pár héttel ezelőtti céges vacsora, amit a főnököm házában sikerült elkölteni, ebben a demográfiai megoszlásban:

3 magyar,
3 kínai,
1 maláj,
1 nepáli,
1 filipínó,
és
2 kiwi.

See egyébként az egyik kínai, mondhatjuk, hogy a legközelebbi munkatársam. Tizenegy éves volt, amikor Új Zélandra költöztek, azóta egyszer járt Kínában. Arra kérdésre, hogy hogy tetszett neki a trip, elhúzta a száját és így válaszolta: – Nem nagyon. Túl sok volt a kínai.