Sikerült minden szempontból irracionális hétvégét megvalósítanunk – azt hiszem, minden további nélkül beülhetnénk képviselőnek egy tetszőleges parlamentbe.
Kezdődött ugye azzal, hogy elhatároztuk, az autójavítás költsége miatt nem megyünk Rotoruára. Így azután a szombati napot ki kellett tölteni valamivel, kezdetnek jó ötletnek tűnt, hogy megejtsük a 2-3 hetente esedékes nagybevásárlást.
Általában nem költünk többet 200 dollárnál, most valahogy sikerült majdnem háromszázat, ami azért különösen jó, mert mindebből csak élelmiszer lett – piperére meg tisztítószerekre ezúttal nem volt szükség.
No jó, morogtam, erre szükség volt, függetlenül a takarékoskodási elhatározásunktól.
Miután a Mazdát bejelentettem a jövő hét szombatjára Kim Marshhoz, teljesen egyértelmű volt, hogy már most neki kellett állnom a letisztításához, akkumlátorának feltöltéséhez… Ennek a logikáját akárki beláthassa.
Néhány hónapja komoly harcot folytattam a munkahelyemen – beleértve a felmondást is -, hogy megszűnjön a kötelezően önként vállalt hétvégi munkavégzés.
Így aztán mi sem természetesebb, hogy vasárnap reggel inkább bementem az irodába dolgozni – anélkül, hogy a cégvezetéssel ezt egyeztettem volna -, mi mást is tehetnék egy szép nyáreleji hétvégén.
Viszont – itt most a technikai bullshitre érzékenyek nyugodtan becsukhatját a szemüket -, legalább élveztem a kínlódást. Ugye (többek között) üzleti szimulációs programokat is fejlesztünk. Van már hozzá saját nyelv (plusz compiler, ami C forráskódot generál), meg saját adatbázismotor, a munkának ez a része legalább izgalmas. Nekem viszont az a zseniális öteletem támadt, hogy milyen jó is lenne, ha webes felülettel fejelnénk meg az egészet. Próbált már valaki php-ban mesterséges intelligenciát kódolni? Na, ugye, hogy ugye…:)
A vasárnap tehát – akár egy dolgos hétköznap – eltelt, mikor hazaértem kedvesem azzal fogadott – szigorúan a takarékosság jegyében -, hogy nem várhatunk tovább, most pedig elmegyünk nekem némi ruhát vásárolni.
Miképp vitatkozhattam volna. Tekintve, hogy tavaly a nyár beköszöntöttével érkeztünk, mindenféle nyári holmival el vagyok látva. Téli holmim viszont nincs, a kiutazásunkkor úgy terveztük, ha maradunk és szükség lesz rá, majd veszünk. Végül nem tettük, így ősszel-télen inkább a klasszikus hajléktalan divatot követtem, de most, hogy itt a nyár, egyszerre égető szükség támadt a felruházásomra…
Kicsit szívtam a fogamat, de Életem Értelmével vitatkozni nagyjából annyira értelmes, mint Iránban kereszténydemokrata pártot alapítani.
És még csak el sem telt egészen a vasárnap. Arról, hogy koraeste miképp vásároltunk cipőt, inkább nem is mesélnék: az aktus mintegy megkoronázta a hétvégét.
Rossz belegondolni, mi történt volna, ha pénteken nem fogadjuk meg, hogy szigorú spórolásba kezdünk a közelgő karácsonyi elmebaj okán…
Míg el nem felejtem, csak mert a hétvégéhez kapcsolódik: Annamari és See nélkülünk járták meg Rotoruát. Megígértem, hogy finoman fogalmazok. Szóval, már nem kerülgetik egymást. Viszont Annamarinak olyan mosoly ült az arcán, amit utoljára a macskánk pofáján láttam, amikor védtelen kisállatot fogott.
Autójavítás
Érdekes életkép !
Nem kell e miatt morgolódni, ilyen az élet…..;)