Már régen terveztem erről kicsit bővebben írni, de a szubjektív tapasztalataimon kívül a szerettem volna utána járni a hivatalos statisztikáknak is.
Kezdjük talán azzal, hogy a közhiedelem szerint Új Zéland egyike a legbékésebb, legbiztonságosabb az országoknak; lakói egyszerű, törvénytartó, becsületes emberek.
Ez a megállapítás nyilván nagyon sokáig tökéletesen megállta a helyét, azonban a hetvenes évektől kezdve – miután megnyílt a kapu a bevándorlók előtt – a helyzet némiképp árnyalódott.
Had szögezzem le mindjárt, saját szubjektív élményeim és a statisztikák átböngészése után is úgy vélem: Új Zéland még mindig a világ egyik legbiztonságosabb helye, ám ez nem jelenti azt, hogy boldog együgyűségben, paradicsomi állapotok uralkodnak.
Sok frissen betelepülő és turista abban a hitben él, hogy nyitva hagyható házak, autók; boldog-békés vadkempingezés várja, ahol legfeljebb a kíváncsi oposszumoktól kell tartania.
Nincs ez így, és azt gondolom, lassan tudatosítani kellene a nagyvilággal: igenis, a minimális önvédelmi reflexekre szükség van.
Nézzük a mindennapi élet szubjektumait: itt létünk alatt mindössze négy olyan bűncselekményre emlékszem, amit felkapott volna a média.
Egy huszas éveiben járó, európai turista lány egyedül túrázott és autóstoppal közlekedett szerte a szigeten; tavaly év vége felé megerőszakolták és megölték. A tettes rekordgyorsasággal meglett – zavart maori férfi, aki nem nagyon tudott magyarázatot adni tettére.
Már idén év elején kavart nagy vihart, amikor egy bőröndbe csomagolt kínai hullát fogtak ki az öbölből. Pár hétig az üggyel volt tele a sajtó, aztán meglettek a tettesek: a kínai közösség két tagja egy pénzügyi-elszámolási vitát gondolt eképpen megoldani.
Néhány héttel ezelőtt elfogták Új Zéland legnagyobb pénzügyi csalóját: egy kiwi villanyszerelő hamisított magának mintegy százhúsz személyi azonosságot (nem személyi igazolványt, mert az itt nincs), és némi trükközéssel 120 nyugdíjat folyósított magának, kétheti rendszerességgel mintegy 50 ezer dollárnyit. Az ügy pikantériája, hogy mindezt két és fél éven keresztül sikeresen folytatta, a lebukása után a rendőrség nem győzött magyarázkodni, hogy-hogy ilyen sokáig nem csípték el.
Két hete pedig egy holland nászutas pár járt rosszul Far North-i vadkempingezésük alkalmával: két férfi kirabolta őket, és a fiatal nőt megerőszakolták. Az ügy óriási felzúdulást keltett: a Sensible Sentencing Trust nevű civil szervezet a halálbüntetés visszaállításáért szállt síkra ezügyben. Mellesleg a két tettest 12 nap alatt elfogták.
Ezek persze szönyű hírek (mint minden erőszakos bűncselekményről szóló), két dolog miatt emeltem ki őket: egyfelől nincs minden nap hasonló híradás, ha valami komoly eset történik, az még mindig meglepi a kiwiket, és hetekig a közbeszéd tárgya. Másfelől a két eset is jól példázza, hogy az áldozatok nem mérték fel a lehetséges veszélyeket: a világ nagyobbik részében senkinek eszébe sem jutna nyitott autóban vadkempingezni egy kihalt erdőszélen, vagy fiatal lányként egyedül végigstoppolni egy országot.
Saját személyes tapasztalatom is van: két esetet tudok felhozni. János barátom gyakran nyitva felejtette az autóját (esetleg bezárta a kulcsát is, de ez más történet) egész éjszakára. Az autó kint állt az utcán, s egy ízben reggelre kilopták belőle az akkumlátort. Bosszantó, százdolláros kár, de megintcsak a saját figyelmetlenséget tudom felhozni. Végül nem egészen egy hete, Annamari autójára fújtak fekete sprével valami grafitit (szerencsére a mindenütt kapható, 6 dolláros kerozinnal letisztítható).
Mindent összevéve a napi életben a biztonságérzet uralkodik, erőszaknak, balhénak még nyomát sem láttam, és soha fel nem merült bennem, hogy valahol félnem kellene. A rendőrség sok helyütt jelen van, de végtelen udvariasak és segítőkészek: nekik valahogy nyomban elhiszem a jelszavukat “Safer communities together” (Együtt a biztonságosabb közösségért).
[Számokban: több mint 400 rendőrörs, összesen mintegy 10,300 rendőrrel.]
Persze mi alapvetően jó környéken élünk, hallottam hírét, hogy Dél-Auckland egyes negyedei inkább gettókra hasonlítanak, mint bármi egyébre. A maorik többsége él ott, ezért, hogy őszinte legyek, nem tudom mennyi a tapasztalat és mennyi az előítélet Dél-Auckland ilyetén megítélésében. Mindenesetre van híres aucklandi geng is, Black Power néven ismert, elsősorban maorikból álló motorosbanda. See megígérte, hogy megmutatja a területüket, székházukat és a befolyási övezetüket jelző grafitiket, amint ez megtörténik, fotókkal dokumentálom majd.
Nézzük akkor a statisztikai adatokat. Biztosan lesz akinek segítenek eligazodni, miután nem ismerem a hasonló számokat Magyarországról, inkább nem is fűzök hozzá kommentárt:
Az adatok frissek, a 2005-2006-os évre vonatkoznak.
- Erőszakos bűncselekmények
(gyilkosság, rablás, garázdaság, stb): 123
Felderítési arány: 81.3%
- Szexuális bűncselekmények
(zaklatás, nemi erőszak, pedofilia, stb): 8.4
Felderítési arány: 60.2%
- Drog és Közösségellenes bűncselekmények
(drog, családon belüli erőszak, szerencsejáték, stb): 132
Felderítési arány: 92.2%
- Csalással, lopással kapcsolatos bűncselekmények
(betörés, lopás, csalás, stb): 585.7
Felderítési arány: 23.3%
- Ingatlannal kapcsolatos bűncselekmények
(ingatlan megrongálása, veszélyeztetése, stb): 114.7
Felderítési arány: 32%
- Közigazgatással kapcsolatos bűncselekmények
(rasszizmus, bevándorlás, igazságszolgáltatás akadályozása, stb): 28.5
Felderítési arány:92.6%
Találtam még egy nagyon beszédes statisztikát, amely az USA-val, Ausztráliával, Kanadával és Angliával hasonlítja össze az erőszakos bűncselekmények számait. Ez a felmérés ugyan csak a 2000. évig bezárólag dolgozza fel az adatokat, de arányaiban nyilván megállja a helyét most is. Íme a summázata:
Új Zéland közbiztonsága nagyjából Ausztrálival van egy szinten. Az Egyesült Államoknál négyszer, Angliánál 13%-al biztonságosabb Kiwiország, míg Kanadában majdnem kétszer annyi erőszakos bűncselekményt követnek el, mint Új Zélandon.
Konklúzió helyett következzék egy hamisítatlan kiwi vicc, amit a minap olvastam:
Az aucklandi Blues (rugby csapat) menedzsere szétküldi megfigyelőit a világban, hogy találjanak olyan új játékosokat, akik segítségével megnyerhetik az idei Super XIV (rugby bajnokság). Egyik megfigyelője Irakból jelentkezik, hogy talált egy igazi tehetséget. Az edző Irakba repül, és lenyűgözi a fiatal jobbszélső játéka, azonnal leszerződtetik a Blueshoz.
Két héttel később a Blues 30-30-ra áll hazai pályán a Crusaders ellen, és már csak 20 perc van hátra a mérkőzésből. Az edző beküldi a fiatal iraki játékost; a fickó lehengerlő: 6 try-t (gólt) ér el, ezzel a Blues megnyeri a meccset.
Miután lejönnek a pályáról, azonnal felhívja az anyját, hogy beszámoljon az első meccséről:
– Szia, anya. Képzeld mi történt. Húsz percet játszottam 30-30-as állásnál, hat gólt szereztem, és megnyertük a meccset. Mindenki imád engem: a rajongók, a játékostársaim, a média.
– Csodás – válaszolja az anyja. – Akkor had mondjam el, hogy telt az én napom. Amíg te ilyen szenzációsan érezted magad, apádat meglőtték az utcán, a húgodat és engem megtámadtak és molesztáltak; az öcséd pedig csatlakozott egy utcai bandához.
– Mit mondhatnék, anya? – válaszol idegesen a fiatal játékos. – Nagyon sajnálom.
– Nagyon sajnálod?! – kiáltja felindultan az anyja. – Te tehetsz az egészről, hiszen te akartál mindenáron Dél-Aucklandbe költözni.
Varpi
Egy kis statisztika itthonról http://www.police.hu/data/508096/elk_10vez_2005.pdf
dr. Novák Zoltán
Csanád! Most olvastam el a közbiztonsággal kapcsolatos blogodat, ami érdekes olvasmány.
A házaspár esetéről a magyar sajtó is beszámolt.De nem ezt közlendő ragadtam “tollat”.
Nem ismerem a bűnügyi statisztikákat, de én soknak találom az általad adott adatokat 10.000 főre számolva; különben is – úgy tudom, hogy – 100.000 főre számítják az ilyen adatokat. Jó lenne, ha utána néznél és – ha igazam van, akkor – pontosítanál, mert a tízszeres tévedés az nagy hiba.
Csanad Novak
Papám. Megnéztem mégegyszer. Az új-zélandi rendőrség által közzétett statisztikai adatokat hassználtam, és valamiért 10,000 fős mintában adják meg a számokat.
Ezt én is furcsának találtam egy kicsit, mert a nemzetközi összehasonlító statisztikákban már 100,000 főben számolnak.
Nehezen tudom ugyanakkor elképzelni, hogy a rendőrség minden statisztikai publikációja hibás volna, gondolom kell lennie valami oknak, amiért nemzeti szinten kisebb léptékben számolnak.
Csanad Novak
Varpi: köszönöm szépen.
Sajnos az összehasonlítást nehezíti, hogy az általam talált statisztikai adatok a bűncselekmények számát veszi alapul, az általad küldött magyar rendőrségi adatok pedig a bűnelkövetők számát vizsgálja.
dr. Novák Zoltán
Csanád! Nem akarok okvetetlenkedni, de a blogodnál lévő kommentárodhoz a következőket fűzném: az általad felsorolt deviáns magatartások száma 992, 3 ( és nem 1.035, 9 ). Az egyszerűség kedvéért vegyünk 1.000 esetet. Az első kérdés az, hogy ez a mennyiség egy vagy két évre vonatkozik-e ? ( Én az első reakciómban ezt a mennyiséget egy évre vonatkoztattam, ezért találtam rendkivül magasnak, hisz ebben az esetben a lakosság 10%-a deviáns magatartású. Számold ki: a kb. 4,5 millió lakos 450.000 büncselekményt követ el, hisz minden millióra 100.000 eset jut. ) Újra megnézve blogodat 2005-2006 – ra vonatkoztatva írod az adatokat; ez azt jelenti, hogy 2 év összesített adata az általad adott mennyiség ? Tegyük fel, hogy ez a helyzet; ebben az esetben a lakosságnak “csak” 5% -a deviáns magatartású. Én egy élenjáró, békés ország esetében ezt is magasnak találom. Kétségeim a statisztikát illetően részben továbbra is megmaradtak. – Apád.
Csanad Novak
Papám. Nekem is soknak tűnik. Főleg azért, mert nem tudom mihez hasonlítani. De:
Az adatok – sajnos – egy évre vonatkoznak: 2005 június 30-tól 2006 június 30-ig.
A számok viszont nem az elkövetőkre (bűnözők, deviáns magatartásúak) vonatkoznak, hanem a büncselekményekre. Nyilván egy tettes több bűncselekményt is elkövet, de sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet a statisztikai arány.
Ha lenne hasonló statisztikánk mondjuk Magyarországról, mindjárt egyszerűbb lenne megítélni az adatokat.
Ezzel szemben a Varpi által küldött magyar statisztika a bűnelkövetők (tehát nem a bűnesetek) számát mutatja. Mindenesetre ijesztő szám: 2005-ben 133,790 ismerté vált bűnelkövetőt regisztráltak Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a lakosság durván 13% követett el törvénytelenséget.
Tény viszont, hogy a két statisztikát nem lehet összevetni, olyan ez, mintha tudnánk, hogy egyik országban mennyi alma termet, a másikban pedig azt, hogy hányan szüretelnek almát.
Anonymous
Akkor egy kis friss innen Budapestről.
Ma este beálltam a Váci úti OBI parkolójába, mert csemperagasztót kellett vennem. 9 percig voltam bent, mire kijöttem a kocsi csomagtartójából eltűnt a hátizsákom a legújabb DELL lapitopival és egyebekkel együtt. 35 perc múlva rendőr kijön, hülyeségeket kérdez majd beszól, hogy hogy mertem bármit is benthagyni a kocsiban, mikor ez a XIII. kerület?
Hát, na mondom 9 perc!!! Erre ő, hogy ez itt normális.
Mondtam volna, hogy baromira nem, de amilyen eszesnek tűnt, úgysem értette volna, hogy nem ez a normális.
Na mindegy, ő elment, hogy majd jön a helyszínelő. Meg is érkezett, de nem nagyon értette, hogy mit jelent az ugrókódos nyitás. Csak mondogatta, hogy én vagyok a hibás. Szerinte ujjlenyomatot sem érdemes venni, mert poros volt a kocsi, és akkor nincs nyom, tehát meg sem próbálta. Felirogatta teljesen ugyanazokat, mint a kollégái, majd elment. Hát azért a TV-ben a sok heszínelős sorozatban baromira nem ez van.
Szóval ez Magyarország. Méginkább el akarok húzni innen.
Csanad Novak
Őszinte részvétem Krisztián. Inkább nem is kommentálom.
dr. Novák Zoltán
Csanád! Kénytelen vagyok reagálni az utolsó megjegyzésedre. Kiderült, hogy az adatok egy évre vonatkoznak; nehezen elfogadható, hogy Új Zeland lakosságának 10%-a bűnelkövető. Te ezt azzal akarod szépíteni, hogy egy deviáns nyilván több bűncselekményt is elkövet egy évben; ez minden bizonnyal így van. De ezt az ellensúlyozza, hogy egy bűnesetnek – legalább is az esetek egy részében – több elkövetője is lehet, így a 10% kérdéses, hogy mennyivel csökken.
Varpihoz. Ő Magyarországon 133,790 ismertté vált bűnelkövetőről beszél; te ezt 13%-osnak számolod, holott ez csak 1,3%. Nyilván ennél több bűnelkövető van Magyarországon, hisz sok bűnelkövető nem válik ismertté. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni, de feltételezem, hogy itthon azért a bűnelkövetők 80-90%-a nem tud elbújni a felelősségre vonás elől, s ha ez igaz, akkor az 1,3% nem érheti el még a 10%-ot sem, tehát Magyarországon kevesebb a bűnelkövető, mint Új Zélandon!? ( Ez következik ugyanis a fentebbi gondolatmenetből. Itt valami mindenképpen sántít. Ahhoz nincs kedvem, hogy szakirodalmat keressek, és én végezzek önálló számításokat. ) – Apád
Csanad Novak
Papám, a számítási hibában igazad van. 133,790 bűnelkövető valóban csak a lakosság 1.3%.
Az új-zélandi statisztikával kapcsolatban értem az aggályaidat, mégsem tudok másra gondolni, minthogy valami más számítási rendszert használnak. A tényekből fakadó másik következtetés az lehetne, hogy Új Zéland közbiztonsága és törvénytisztelete rosszabb, mint Magyarországé.
Hogy őszinte legyek, ennek a szubjektív tapasztalataim gyökeresen ellentmondanak, de persze 13 hónap lehet, hogy nem mérvadó.
Attila
Szia!
Lenne egy kérdésem.
Uj-zélandra mennénk januárba, mérnöki állást kaptam egy multinál,60ezer dollár lesz az évi fizetésem. Sok rémísztő dolgot olvastunk a neten az országról és egy kicsit lelohadt a kedvünk…
Azt írták, hogy mindig hideg van, nedvesek a házak, nem barátságosak az emberek, főleg a kiwik, és nagyon nagy a rasszizmus, nem lehet kijönni a fizetésekből, nem hogy nyaralni, még kirándulni sem lesz pénze az embernek. És hatalmas betűkkel írva mondják, hogy eszébe ne jusson az embernek kitelepülni,mert haza sem fog tudni menni.
Ez valóban igaz? Mert elég rémísztő.
Illetve a feleségem még nem tud olyan jól angolul, ezért takarítói állást fog majd keresni és szerinted milyen erre az esély, így az elején? Mert azt is olvastuk utálják kint a bevándorlókat a kiwik.
Valaki még azt is írta hogy Új-Zéland nem az a szép ország amit a neten lehe olvasni róla.
Válaszodat előre is megköszönöm!
Attila
Csanad Novak
Attila: Ez valami vicc? Mindennek pont az ellenkezője igaz, amit írtál.
Olvasgasd egy kicsit a blogomat, látni fogod, hogy mennyire egy szó sem igaz abból, amivel rémisztgetnek.