Jóslatok I.

Helen Clarkot ma ismét megválasztották a Labour Party (Munkáspárt) vezetőjének. Ez nagyjából annyira meglepő, mint az, hogy keleten kel fel a nap. Helen Clark 13 éve van hatalmon, és most amikor ellenjelölt nélkül választották újra, még a jobboldali politikai elemzők sem félnek ezt erényeként elismerni. Én mégis azt gondolom: ez már a végjáték, aminek éppen az újabb győzelme jelenti a kezdetét.
A Labour elfáradt, képtelen a megújjulásra, nem tud felzárkózni, alkalmazkodni a maga teremtette új helyzethez.
Ezzel szemben az igazi mérsékelt jobboldali National Party (Nemzeti Párt) két hónapja cserélte le elnökét: az új vezető John Key kifejezetten tehetséges, roppant karizmatikus politikus, aki szakított az elmúlt évek teszetosza, langyos politizálásával és ezzel felrázta kissé Új Zéland politikai életét.
Róla még a mérsékeltek cseppet sem kedvelő politikai blogger, Kaktusz Jane is ezt írja:

“In short, John Key must be either the luckiest bastard on the planet, or more likely completely and utterly brilliant.”

magyarul:

“Összefoglalva: John Key vagy a legszerencsésebb gazember a bolygón, vagy – ami valószínűbb – teljesen zseniális.”

A National 5 pontban foglalta össze politikai programját:

1. Az életszínvonal emelése
2. A tanultság színvonalának emelése
3. A jóléti kiadások csökkentése
4. A rasszizmus elleni küzdelem
5. A nemzeti biztonság tudatának erősítése

Egy külön bejegyzésben majd talán kitérek ezekre a pontokra bővebben, most azonban inkább megteszem az első jóslatomat:
Bármibe lefogadom, hogy a 2008-ban esedékes választásokat a National nyeri, és nincs az a csoda, ami ezt megakadályozhatná.
Nyugodtan kérjétek rajtam számon, ha mégsem így történne.

És tudjátok, mit? Életemben először ezért a jobboldali győzelemért drukkolok.