Nandor Tanczos

Már rég mesélni akartam róla, aztán valahogy elmaradt, most azonban bepótolom.
Az új-zélandi parlamentnek van egy magyar származású képviselője, ő Tánczos Nándor, a Green Party soraiban.
Egész elképesztő figura ő: rasztafári, beházasodott egy maori nagycsaládba, harcos zöld aktivista, a könnyűdrogok legalizációjának szószólója és elkötelezett open source (nyílt forráskódú szoftverek) használó.

1966-ban született Angliában, magyar apától és dél-afrikai anyától. Apja 1957-ben a magyar forradalmat követően vándorolt ki, hogy Anglia után Új Zélandon telepedjenek meg. A gyerek Nándorra nagy hatással voltak a család költözései, majd 14 éves korában az akkor még népköztársaság Magyarországra látogatott. Emlékei a kommunizmusról tovább formálták politikai nézeteit, erről így vall:

“[My experience of Communism] is probably why I’m cautious about being described as ‘left-wing’ even though I’m a collectivist,” he explains.

vagyis

Valószínűleg a kommunizmus megtapasztalása miatt óvakodom attól, hogy baloldalinak nevezzem magam, annak ellenére, hogy kollektivizmus híve vagyok.

Politizálni már egészen korán elkezdett: a punkzene és az anarchizmus is közel állt hozzá ezekben az években. Állam nélküli társadalmat vizionált, amely az önkéntes, egyéni és közösségi munkamegosztáson alapul: úgy vélte ez kellő távolságban van a kommunista diktatúrától és a fejlett nyugati korporatilizmustól is.
Iskolái végeztével visszatért Angliába, ahol újságírást tanult és belevetette magát a politikai életbe: sztrájkok, békefelvonulások állandó szereplőjévé vált. 1987-ben visszatért Új Zélandra, ahol doktori fokozatot szerzett pszichológiából és szociológiából. Ekkoriban vett részt a National Organisation for the Reform of Marijuana Laws (Nemzeti Szövetség a Marihuana Törvények Megreformálásáért) létrehozásában. A kilencvenes évek közepén ismét Angliában töltött másfél évet, ám hazahívták, hogy részt vegyen az Aotearoa Legalise Cannabis Party (Új-Zélandi Kanabisz Legalizálók Pártja) megalapításában.
A párt mellesleg 1,6%-os eredményt ért el következő választáson, ám belső problémái miatt kisvártatva szétesett.
1997-ben csatlakozott a Zöldekhez és 1999-ben választották képviselőnek, azóta is a parlament tagja.
Szakterületei: a mezőgazdaság, az igazságügy, a választási rendszer reformja, alkotmányossági kérdések, az információs technológia, a statisztika, a környezet, és a hulladékfeldolgozás.

Kifejezetten üde színfoltja ő az új-zélandi politikai életnek (noha nem egyedülálló extremitása: Chris Carter a környezetvédelmi miniszter, harminchárom év együttélés után február 10.-én lépett házasságra – civil union – partnerével, Peter Kaiserrel) ám furcsa módon nagyon megosztja a kiwiland magyarjait. Tánczos ugyanis magyarnak vallja magát, és erről egészen megható módon vall:

“I pay respects to my Hungarian ancestors. I pay respects to the river Tisza, which has watered them, sustained them, fed them and quenched their thirsts for a thousand years. I give remembrance to my Tata, to my nagymama, to all my aunties, uncles and cousins.”

azaz

Tisztelem magyar őseimet. Tisztelem a Tiszát, amely a szomjukat oltotta, ringatta, eltartotta és etette őket ezer éven át. Emlékeimben élnek: Tatám, nagymamám és mind a nagynénjeim, nagybácsiaim és unokatestvéreim.

Egy más helyütt pedig azt mondja: kis részben ugyan, de eltéveszthetetlenül magyar. Magyarsága azonban nem merül ki pusztán a szavakban: rendszeresen ellátogat az Aucklandi Magyar Klubba is.

Az 56-os, idősebb magyar generáció tagjai közül mégis sokan nem kedvelik, némelyikük egyenes szégyenli, hogy “ilyen” magyar képviselője van a parlementnek. A fiatalok között sem egységes a megítélése.
Én – annak ellenére, hogy számtalan kérdésben nem értek vele egyett, illetve elvei egy részét politikai idealizmusnak tartom – roppant mód kedvelem. Jelleme, elvei, életútja és karakánsága mind tiszteletet érdemel.
És még open source apostol is.