Választások 2008

A költségvetési többlet kapcsán már jósoltam, hogy előbb-utóbb adócsökkentésnek kell következnie. Nos, mindeddig ez nem következett be, s egyre inkább úgy tűnik, legfeljebb jövőre lesz belőle valami: 2008 amúgyis választási év, azt, hogy ez milyen mérvű választási költségvetést jelent, majd meglátjuk.
Mindenesetre megoszlanak a vélemények, a találgatások: a nem nyúlnak az adórendszerheztől kezdve, a brutális adócsökkentésen át, egészen a csak jövedelmi sávok eltolásával fognak játszani megállapításokig terjednek.
Én leginkább a konkrét, százalékos adócsökkentés (mégha esetleg nem is túl nagy mértékű) mellett teszem le a voksom: ha a Labour meg akarja tartani a középjövedelműek körében egyre fogyatkozó szavazóbázisát, és nem akarja magára haragítani a legkisebb jövedelműeket, akkor nincs más választása.
A minap – talán a múlt héten – jelent meg egy gyors statisztika a 2006-os jövedelmekről. Érdemes egyébként tanulmányozni, elég beszédes a kiwi állapotok tekintetében.
A statisztikából kiderül: a tizenöt évesnél idősebb populációt figyelembe véve, a teljes lakosságra vetítve a medián jövedelem (az az összeg, aminél a lakosság 50%-nak nagyobb, 50%-nak pedig kisebb az éves jövedelme) évi 24.000 dollár. Ez első pillantásra kifejezetten meglepett – mert rettentő kevésnek találtam –, míg fel nem oldottam a problémát annak felismerésével, hogy az átlag megállapításakor éppúgy számításba vették a diákokat, munkanélkülieket és nyugdíjasokat, mint a foglalkoztatottakat.
Ha a teljes munkaidőben dolgozókat nézzük, máris rózsásabb képet kapunk: a kiwik 85.9% keres évi $20.000-nál többet; 68.1% évi $30.000-nál keres többet; míg 30.9% évi 50.000 dollárnál is többet keres.
Tekintve, hogy a legkisebb adósávba az évi 38.000 dollárt meg nem haladó jövedelem tartozik, ennek a határnak a felemelése a legrászorultabb 20-25%-nyi kiwi számára semmiféle előnnyel nem járna, valószínűtlen, hogy a Labour efféle lépésre szánná el magát.

Ha már a választásoknál tartunk: a múlt héten jelentettek be egy törvénytervezet előterjesztésének tervét, ami a szavazási jogosultság korahatárát csökkentené 16 évre. Nekem meglehetősen átlátszó, kétségbeesett és értelmetlen kísérletnek látszik a koalíció részéről, hogy elkerülje a jövőre várható bukást.
Gyanítom a világon mindenütt megállja a helyét az általánosítás: a fiatal korosztály inkább baloldali érzelmű, és ahogyan idősödik úgy nyer egyre inkább teret a konzervatívabb értékek tisztelete. Új Zélandon különösképpen tettenérhető ez: például a Zöld Párt szavazóinak meghatározó hányada a fiatalok közül kerül ki, de a Labour támogatottsága is kifejezetten erős a 30-nál fiatalabbak korcsoportjában.

Utánajártam egy kicsit, hogy a nagyvilágban miképp is van ez. 223 országról találtam a választással kapcsolatos adatokat, ezek közül 192-ben 18 év a korhatár; 21 országban nagyobb – 19 és 25 év között –, és mindösszesen 10 országban lehet 18 évnél fiatalabb korban szavazni.

16 év, mint választói korhatár

Ausztria (2007 július 1-től)
Brazilia
Kuba
Isle of Man
Nicaragua

17 év, mint választói korhatár

Kelet Timor
Indonézia
Észak Korea
Seychelles Szigetek
Szudán

Ha megnézzük ez a listát, akkor kettő kivételével (Ausztria és Brazilia) ezekben az országokban – a sajátos politikai berendezkedés okán – a választások inkább szimbólikus jelentőségűek. Kubában vagy Észak Koreában akár 5 éves korra is levihetik a korhatárt: az aktuális kommunista párton kívül amúgy sem indítanak jelölteket.

Annyira persze nem vagyok konzervatív, hogy önmagában elegendő érvnek tekintsem, hogy a világ nagyon-nagy többsége 18 évben határozza meg a választói felelősség korhatárát, akkor ez vitathatalan volna. A zöld javaslat ettől még lehetne jó vagy megfontolandó. De nem az.
Sue Bradford Zöld képviselő javaslata számomra egyértelműen a hatalomféltésről szól.
Nem hiszem ugyanis, hogy a középiskola derekán tartó kamaszok releváns többsége különösebb politikai érdeklődést mutatna: 16 évesen nagyjából-egészéből az ivarzás lehetőségei kötötték le a figyelmünket. Nem állítom persze, hogy ebben a korban ne lehetne politizálni, csak azt gondolom, hogy csupán egy elenyésző kisebbség tudatos ennyire.
Különösen furcsa elgondolás, ha figyelembe vesszük, hogy a nagykorúság határa (alkoholfogyasztással, teljes büntethetőséggel, önálló credit-kártya – azaz pénzügyi függetlenség – birtoklással) továbbra is 18 év maradna. Hogy is van ez? Annyira nem bízunk egy 16 évesben, hogy sört vagy cigarettát vásárolhasson, de azt feltételezzük, hogy felelősségteljes döntést hoz majd a választásokon?

Mellesleg nem is értem. A választásokról szóló törvény megváltoztatásához minősített többség (Kiwilanden ez 75%-ot jelent) szükségeltetik. Azt pedig előre borítékolni, lehet, hogy az ellenzék, különösen a National, nem fogja megszavazni.