Bill Apiata, az NZSAS (New Zealand Special Air Service) tizedese ellenséges tűzben tanúsított példamutató és önfeláldozó bátorsága miatt megkapta a Viktória Kereszt érdemrendet.
Ez az érdemrend egyébként a harcban mutatott magatartásért adható legmagasabb kitüntetés, 1856-os létrehozása óta (Viktória királynő alapította a Krími Háború kapcsán) 1356 alkalommal adták át, a második világháború óta pedig mindössze 13-szor, a kiwi tizedesé a 14.
Noha hivatalosan nem jár pénzjutalommal, a Viktória Kereszt – ritkasága okán – igen értékes: gyűjtők könnyedén megadnak érte 200.000 angol fontot is, de egy ízben 1 millió ausztrál dollárért kelt el egy aukción.
A képet az NZPA-tól kölcsönöztem2004 egy meg nem nevezett napján, az afgán hegyekben a kiwi SAS-ok egy csapata járőrözött immár az éjszakára készülődve, védekező formációban. Hajnali negyed négykor, kihasználva a sziklás talaj és az éjszakai sötétség adta rejteket, mintegy húsz ellenséges harcos ütött rajta a járőrön: a SAS-ok két járművét rakétagrántokkal vették tűz alá. A két jármű közül az egyik rögtön megsemmisült, a másik mozgásképtelenné vált az első rakéta találatok után. Apiata (akkor még) őrvezető kirepült a felrobbant járműből, és bár elkábult, fizikailag nem sérült meg. Két társa azonban nem volt ilyen szerencsés, egyikük, A tizedes különösen súlyos sérüléseket szenvedett.
A helyzet kilátástalannak tetszett: társaiktól elvágva, az egyre fokozódó ellenséges géppuskatűzben öngyilkosságnak tűnt elhagyni a felrobbant jármű nyújtotta viszonylagos fedezéket. A tizedes artériás vérzése ugyanakkor azonnali életmentő beavatkozást igényelt, ezért az őrvezető megkísérelte a lehetetlent: harmadik társuknak parancsot adott a visszavonulásra, míg ő a baráti és ellenséges lövések záporában mintegy hetven méteren keresztül vonszolta és a saját testével fedezte A tizedest.
Akciója sikerrel járt, a járőr szanitéce azonnal kezelésbe vette a sebesült katonát; a későbbi vizsgálatok kiderítették, ha Apiata tétovázik, társa meghal a vérveszteségtől.
A csapat sikeres egyesülése után koncentrált ellentámadásba ment át, s a közel húszperces tűzharc során a jelentős túlerőben lévő ellenség egy részét megsemmisítették, míg a maradékot menekülésre késztették.
A kiwi katonák végül emberveszteség nélkül úszták meg a rajtaütést, ami azért nem akármilyen teljesítmény. Hát ilyesmiért lehet Viktória Keresztet kapni.
A miniszterelnöki hivatal nyilatkozata
A kitüntetést egyébként óriási ováció fogadta, valóban az egész ország büszke, úgyannyira, hogy a New Zealand Herald online kiadásában oldalakon keresztül, folyamatosan frissülnek a gratulációk.
Engem igazán az lepett meg, hogy a dícsérő megnyilvánulások egy része maorinak aposztrofálja Apiata tizedest. A fényképek alapján ez valahogy nem volt számomra nyilvánvaló.
Anonymous
csak azt nem tudom, mi a francot keresnek ott az NZ katonák?
Ceriak
Miért, a magyar katonák mit keresnek Amerika háborújában?
Krisztina
Gratulálok Bill Apiatanak. 🙂
totasz
Gondolom, azért eléggé meg kellene szorulnia anyagilag ahhoz, hogy elárvereztesse a kitüntetését. Majd az unokáknak lesz egy biztos darab a “családi ezüst”-ben.
tiboru
Apiata tizedes arcra inkább valami tökös skótnak néz ki; az a vörhenyes bajusz erre enged következtetni.
A neve alapján meg latin gyöketekkel bír – legalábbis apai oldalról.
Mindegy is; tisztelet neked, Apiata tizedes!
És remélem, sem te, sem utódaid nem fognak soha rászorulni, hogy rongyos pár százezer fontért el kelljen kótyavetyélniük a Viktória-keresztet!
Csanad Novak
Tiboru,
Üdvözletem. Pedig, mint utóbb kiderült, valóban maori, a Ngā Puhi törzs tagja (az apja után), de szoros a kötődése a Te Whānau-ā-Apanui törzshöz is, a gyermeke anyja miatt.
1989 óta katona, először 1996-ban próbált a kiwi SAS tagja lenni, akkor nem sikerült a vizsgája. 2000 júliusától 2001 áprilisáig az ENSZ békefentartójaként Kelet-Timorban szolgál, majd 2001 novemberében sikerült felvételt nyernie a kiwi SAS kötelékébe.