Nem tudok elmenni az eset mellett, bármennyire is nem Új Zélandhoz kapcsolódik. Egészen elképesztő módon meg vagyok döbbenve.
Igen, a Tóth Benedek ügy. Tessék elolvasni, aztán elolvasni a Webisztán ezzel kapcsolatos megnyilatkozását.
Szögezzük le mindjárt: mint köztudomású, nem vagyok nagy rajongója a óriáskiadóknak (sőt, jó kuruc szokás szerint van bennem némi idegenkedés minden igazán nagy multival kapcsolatban), és minden okom megvan erre, mert bár lassan tizenöt éve múlt, még mindig nem felejtettem el, amikor a Bertelsmann nevű gigakorporáció milliárdos törzstőkével létrehozott magyar leányvállalata beperelt piaci erőfölénnyel való visszaélés miatt.
Azt is vallom, a létező szerzői jogi szabályozás és törvények, valamint az ezekre épülő üzleti modellek elavultak, kezelhetetlenek és mihamarább revideálásra szorulnának. Ámbár eddig nem szívesen példálóztam itt a Subdimensionön a kiadói múltammal, most tanúságtételre hívom egykori bűntársaimat: a Valhalla utolsó éveiben már azért lobbiztam, hogy a megjelenő könyveinket a megjelenéssel egyidőben tegyük elektronikus formában INGYENES közzé a neten. Az üzleti megfontolás és az akkor hangoztatott érveim úgy szóltak: az olvasók vásárlással hálálják meg, ha nem vakon kell kiadniuk a vételárat.
Mindezeket csak azért hozom most elő, hogy látszódjék: ha elfogult is vagyok, semmiképp sem a Warner és társai irányába.
De azonban.
A letöltögetés, másolgatás, torrentezés az bizony lopás. Ez egy olyan tény, amit nem ment semmi. Nem menti, hogy akitől lopunk az egy szar-szemét; nem menti, hogy húsz éve a fél világ ezt csinálja; nem menti, hogy az is lop tőlünk, becsap.
Az történik ugyanis, hogy valakik létrehoznak valamit, amit pénzért kínálnak, a tisztelt felhasználók egy része viszont ingyen akarja élvezni/birtokolni. Annyira össznépi játék ez, hogy némely országok törvénykezése nem is tud vele mit kezdeni, és beéri annyival, hogy csak azokat szankcionálja, akik anyagi haszonszerzésből teszik. De attól, hogy nem fenyegeti börtön az egyszeri magának letöltőt, az csak lopás marad. Amin most igazán meglepődtem, az a vehemencia, ahogy emberek – sőt véleményformálók –, kikérik maguknak és felháborodnak azon, hogy ez ellen a tolvajlás ellen a tulajdonos fellépni próbál.
Frank Miller és aztán Zack Snyder létrehoztak valamit. Kitalálták, megírták, megrendezték, mások eljátszották, megint mások megrajzolták… szóval dolgoztak rajta és mint a legtöbben, tették ezt annak a reményében, hogy az emberek majd tetszeni fog, és ezért az emberek majd fizetnek érte.
És sok ember fizetett is érte nyilván. De akkor jönnek, akik azt mondják: – Én nem fizetek.
A pénzre, amibe kerül, nekem nagyobb szükségem van – mondják. – A Warnernek van elég, meg a Warner amúgy is egy gonosz, arctalan külföldi cég, annak miért adnék, ha már meg tudom tenni, hogy ne kelljen adnom.
Ha eszébe jut az alkotó – aki nem arctalan gonosz cég, hanem csakolyan ember, mint mi többiek – azt lesöpri azzal, hogy a gonosznagyarctalan úgysem adja oda a ki nem fizetett pénzt, vagy csak egy kis részét adja oda. Húsz dollárból mondjuk 20 centet. És a letöltögető azt mondja: nekem jobban kell a 20 dollár, mint az alkotónak a 20 cent – az a szemét végülis amúgy is gazdag, meg ott szokott lenni az Oscar gálákon is, és végülis biztos Hollywoodban van nagy háza, meg jó női… szóval csak ne ácsingózzon az én 20 centemre.
Héla, emberek! Kapjunk észbe. Valaminek az eltulajdonítása akkor is rossz és szégyellni való, ha milliók csinálják, ha egy rossz és elavult és tarthatatlan üzleti modell és a megváltozott technikai lehetőségek erre sarkalnak, vagy kézenfekvővé teszik. Nem mondom, hogy ne csináljuk, nem mondom, hogy aki csinálja az gyilkos-anyaszomorító, de amikor igenis finoman az orrunkra koppintanak miatta, akkor legalább ne háborodjunk fel, ne hőbörögjünk.
Ostobaságnak tartom persze, hogy a kiadók ahelyett, hogy a megváltozott világnak megfelelő, új üzleti modell kigondolásán és bevezetésén fáradoznának görcsösen ragaszkodnak a tarthatatlan régihez – mert kudarcra vannak ítélve. De a jogukat ne vitassuk el tőlük.
Fel lehet háborodni – és kell is –, amikor túlzásokba esnek, amikor eszement pénzbüntetéseket, esetleg börtönt akarnak a felhasználó nyakába varrni.
De ezúttal a Warner semmi olyat nem tett, ami felháborodásra adna okot: nem pereskedett, figyelmeztetett, ha úgy tetszik kért. Azt mondta a maga sajátos céges nyelvezetén: figyeljcsak, látom ám, hogy éppen lopsz tőlem, és ez nem tetszik nekem. Hagyd abba.
Meg tehette volna nyilván, hogy rögvest feljelentést tesz: no akkor volna ok a felzúdulásra.
A letöltögetésnél sokkal-sokkal rosszabbnak és károsabbnak tartom, azt, ahogyan kikérjük magunknak ha ez nem tetszik a jogtulajdonosnak. Mert amennyire meg lehet ideologizálni, hogy miért jogos az, hogy nem fizetek a Warnernek vagy a Microsoftnak, legalább ugyanannyira alá lehet támasztani, hogy a nyers és igazságtalan adórendszert miért jogszerű kijátszani, és innen csak egy lépés, hogy azt is természetesnek vegyük, hogy nem fizetünk a Sonynak a tévéjéért a Media Marktban, vagy a Molnak a benzinért a kútnál.
Anonymous
Te hülye vagy, barátom.
hobe
Csanad, lehulyeztek:-) Szerintem pont egy ilyen idiota: “Bár mondjuk ugyanők vérig vannak sértve, ha két perc fizetetlen parkolás után polgári peres eljárást indítanak ellenük.”
Tibor
Tokeletesen egyetertek Veled.
Volt egy T_Online-os ügy korabban, amikoris a T-Online szerzodest bontott nemtudomenhany felhasznaloval, akik a “korlatlan” forgalmu elofizetesukkel 150GB+ adatot toltottek le egy honap alatt.
Minden nagyszaju arra hivatkozott a Homaron, hogy mar miert kell egybol arra gondolni, hogy lopkovici letoltes all a hatterben, es kulonben is akar online filmnezessel is lehet ekkora forgalmat generalni.
Senki – ertsd szo szerint, senki – nem fogta fel, hogy amikor azt irtam, hogy “alljon mar meg a menet, valoban lehet online filmnezessel 150GB-ot forgalmazni, csak tuti hogy nem ez tortent.”, akkor en nem a T-Onlinet vedtem. Csak egyszeruen utalom, hogy a lopast egyesek olyan ruhaba probaljak oltoztetni, hogy “de mindenki ez csinalja”, meg “nem is biztos, hogy loptam, bizonyitsd be”.
Hat ime, itt a bizonyitek.
Tibor
Tiszta deja vu-m van.
Azon a blogon is anonim emberek uvoltoztek habzo szajjal, hogy rarararateonlajn.
En meg mindig odairtam a nevemet.
A vicc, hogy senki nem hitte el, hogy igy hivnak.
Ceriak
Nagyon tetszett a bejegyzés, a hozzászólásokat olvasgatva bennem is hasonló gondolatok merültek fel.
A T-Online ebben az esetben a lehető legkorrektebben járt el, szvsz senkinek egy szava nem lehet.
A Warner más kérdés. Az addig oké, hogy próbálja érvényesíteni a jogait, de, mint azt a Webisztánon megjelent postban írta a szerző: ki tudja, milyen módszerekkel jutott ezekhez az adatokhoz, és mi a biztosíték arra, hogy mást nem figyel?
Saját vélemény: azon túl, hogy a szerzőt természetesen megilleti a jog saját szellemi termékéhez (i. e. ahhoz, hogy abból ő jusson pénzhez), nem hiszem, hogy az információért pénzt kellene kérni. A digitális technológiával és az Internettel az emberiség elött megnyílt a lehetőség, hogy egy semmi eddigihez nem fogható tudásbázist alakítson ki – nem az anyagi érdeknek kéne útját állnia. A másik része az, hogy tegyenek bármit is: legfeljebb megnehezíteni lehet a dolgot, megakadályozni semmiképp. De akkor meg minek.
Ha valami tetszik, azt úgyis meg fogom venni, de ennek van néhány alapfeltétele: nem fogok pénzt kiadni szemétért, igenis, ha fizetek valamiért, az legyen minőség; reális árak – egyszerűen nevetséges milyen összeget kérnek ma egy CD-ért, DVD-ért, könyvért (ehhez persze hozzájön az is, hogy milyenek a keresetek…).
Ahogy azt írtad: tényleg új modellre van szükség, és már bebizonyosodott, hogy az ilyen új modellek működőképesek: láthattuk, hogy meg lehet élni open source fejlesztésből, láthatjuk, hogy készül Internetes alapokon megújulni a zsurnalisztika.
Persze a változásnak alapvető feltételei közé tartozik, hogy megszabaduljunk az olyan szabadrablóktól, mint a nagy könyvterjesztők, vagy az ArtisJushoz hasonló kalózbandák.
Egyébként kíváncsi lennék, te hogyan képzelsz el egy új rendszert.
lave
Többnyire egyetértek, bár a vége elég demagóg lett.
Azért ne hasonlítsuk már ezt a tolvajláshoz.
Ha én ellopok egy tévét a MM-ból, akkor ott valakit – a kereskedőt, az importőrt vagy a gyártót – konkrét kár ér.
Azt feltételezni viszont, hogy a Hangyák a gatyában 3-ért kifizetném a mozijegy árát, ha nem lehetne letölteni, egyszerűen nevetséges.
Mint ahogy nem menne el Magyarországon félmillió ember egy Bryan Adams koncertre teljes jegyárért.
Olyan ez inkább, mint a BKV-n bliccelés. Mindenki csinálta már, én is, de nem értem azokat az embereket, akik büszkék rá.
Csanad Novak
Talán kicsit valóban túl demagóg a végkicsengés.
Ennek ellenére, vagy ezzel együtt fenntartom: a lopás az nem lesz kevésbé lopás attól, hogy nem fizikailag károsítanak meg valakit. Lehet, hogy olyat is letöltesz, amit egyébként pénzért eszedbe sem jutna megnézni/megvenni (legyek megint demagóg és mondjam, hogy ez mohóság, amikor már olyat is lop az ember, ami nem is tetszik/kell neki?), de az esetek döntő többségében inkább olyasmit töltesz le, amire igenis kíváncsi vagy.
Dr. Minorkával értek egyet, aki ezt mondja:
“Én, ugyanazt tekintem az Interneten törvénytelennek, mint a való életben: ha valaki tulajdonát, az ő engedélye nélkül, használod, eltulajdonítod, stb…”
A dolog végkicsengésével van egyébként főleg bajom: igenis legyünk tisztában azzal, hogy rossz dolog, amit csinálunk, és más emberek megkárosítása.
És bármennyire és demagógia: miért ér kevesebbet a Hangyák a gatyában 3. készítőinek a munkája, mint a Sony mérnökeinek? Jó nem fizetnéd ki a mozijegyre valót, de nagy valószínűséggel a 1.1 millió forintot sem az X sorozatú Braviáért. Az egyiket mégis letöltöd és megnézed, a másikat nem hozod el az MM-ből.
Csak azért, mert markos biztonsági emberek megállítanak? Nyilván nem. Az erkölcsi érzéked nem engedi.
És itt van a probléma, amikor az erkölcsi érzéked nem tiltakozik az ellen, hogy mások szellemi tulajdonát (ugyanúgy munkájuk erőfeszítésének gyümölcsét) is tulajdonnak, tabunak tekintsd.
Amikor a szerzői jogok jelenlegi helyzetéről és tarthatatlanságáról beszélünk, akkor valahogy nem kerül szóba a másik oldal, pedig kellene: az emberekben, a társadalomban is ki kell alakulnia, hogy a szellemi alkotásokat ugyanúgy kezeljék, mint a materiálisat.
Én nagyon sok esetben tudok hinni az ingyenes üzleti modellekben, de szeretném fenntartani a jogot, hogy én dönthessem el, mikor adom a művemet ingyen, és mikor kérek pénzt érte.
A Webisztán és Hírbehozó pedig azért háborítanak fel különösképpen, mert, mint az Index.hu affiliátuma igenis elvárható lenne, hogy bizonyos felelősséget tanúsítson a szellemi tulajdon kérdésében. Ha már a hivatalos média is azt súlykolja, hogy más szellemi tulajdona szabad préda, akkor ez már tényleg a vég…
totasz
1- még ezerkilencszázkilencvenkevésben én voltam az xyz.hu backbone menágere.
Egy szép nap levél jött a NASA-tól hogy x.z.y.n ip címről milyen pajkos dolgokat próbálgat valaki ott náluk csinálni, és ezért:
– intézzem el hogy ezt fejezze be
– írak vissza nekik, hogy mit sikerült tenni, stb..
úgyhogy a NET figyelgetése nem új jelenség, végül is katonai célra indult ez a műszaki fejlődés is.
2- a kiadók egy kicsit azért rövidebb pórázon is tarthatnák az agarakat, mert mior én pl a videó által cétcincált kazettával és a vásárlást igazoló blokkal a kezemben mondtam a boltban, hogy szeretném megvenni ezt a filmet KAZETTA-ÁRBAN, merthogy a jogokat már egyszer kifizettem, csak éppen nem tudom őket gyakorolni, akkor, finoman szólva, nem jártam sikerrel.
totasz
“Mert amennyire meg lehet ideologizálni, hogy miért jogos az, hogy nem fizetek a Warnernek vagy a Microsoftnak, legalább ugyanannyira alá lehet támasztani, hogy a nyers és igazságtalan adórendszert miért jogszerű kijátszani, és innen csak egy lépés, hogy azt is természetesnek vegyük, hogy nem fizetünk a Sonynak a tévéjéért a Media Marktban,…”
150 éven keresztül próbálta ez a nép átb.ni a törököket, utána összesen legalább ennyi időn kersztül a labancokat, legutóbb 45 éven keresztül az oroszokat meg a csicskáikat…
Ezek most mind elmentek (vagy nem úgy vannak itt) úgyhogy a nép most a kis nép játék keretén belül átbassza SAJÁT MAGÁT.
Hayloft
Nu várjunk egy kicsit!
A tézombis ügy a 150 gigával azért volt gusztustalan, mert egyrészt sehol sem volt szó a 150 gigáról a KORLÁTLAN csomagban, másrészt a szolgáltató akarja a letöltött filmek jogait védeni… nem büdös ez?
Az volt a baj, hogy a tézombi akkor – hogy kidobálhassa a nagyletöltőket – minden nagyletöltőt tolvaj, filmlopó gazembernek bélyegzett és erre hivatkozva már majdnem jogosnak is tűnt kivágni a korlátlan szolgáltatásból a 150giga felettieket.
Természetesen a letöltött cuccok és a szerzői jog védelmének értelme semmiképpen sem függött össze, de jobban jött ki a tézombi. Ez volt a gusztustalan és aljas a történetben.
Egyes kultúrákban a lopásért kézlevágás járt, nem véletlenül. Abban Csanádnak nagyon is igaza van, hogy azért mert a terjesztés _rendszere_szar_, attól még a szellemi terméket nem lehet ellopni és jár neki a korrekt védelem.
Az is igaz, hogy pusztán azért mert megtehetünk valamit, nagyon sok dolgot mégsem teszünk meg. Erkölcs, meg ilyen izék.
A nagy tételben árult szellemi termékekért (monnyuk muzsika) igenis adjunk pénzt és ne fogyasztóként akarjuk átalakítani a terjesztési struktúrát. Mondom ezt úgy, hogy pofátlanságnak tartom az irdatlan magas itthoni zeneárakat és a globál iadói magatartást. (ösmerőseim dolgoztak is nagy kiadóknak)
A netes zeneárak viszont nem vészesek, különösen, ha a hordozó fajlagos költségét is vizsgáljuk. eMusic, itunes, mibánat. Szerintem valahol itt vannak elfogadható muzsikaárak, ráadásul a kis kiadók is odaférnek.
Azzal pedig, hogy – mivel technikailag megoldható – aki lopni fog, az akkor is lopni fog, ha ingyen lesz a zene (miért lenne ingyen?) akkor is bliccelni fog, ha ingyenes nap lesz a bkv-n. Csak el kéne érni, hogy ne legyen dicsőség a lopott szoft és ne legyen indok a lopásra, hogy “ez nekem drága”. Egy új volvo is drága, nem tudom megfizetni, mégsem lopok egyet maganak.
lave
Csanád: szerinted aki leül megnézni egy filmet a tévében, és elkapcsol a reklámblokkról, az tolvaj?
Hayloft
lave, a kérdésed csúsztatás és harmatgyenge is. aki zenét lop, az kielégít egy szükségletet, a reklámok viszont nem. A megnézés kockázata a hirdetőé.
De ha van egy szellemi terméked (modjuk zene) azt csak olyan viszi el, akinek arra igénye, szüksége van.
Mivel a reklámköltségek benne vannak a termékek árában, a reklámot nem néző fogyasztó ígyisúgyis kifizeti.
szóval ne térjünk el a tárgytól, ha már
NZ-K
Egyetértek azzal én is, hogy akárhogyis becézzük a dolgot, ez lopás. És még a magyar szokásokra vonatkozó bejegyzés is helytálló szerintem. Az a furcsa csak, hogy nekem pl. az USA-ban eszemben sem jutott így filmet vagy zenét “szerezni”, hanem a boltban megvásároltam, mert ott nem számított luxusnak. Itthon viszont, 7-8 ezer forintot nagyon sokan nem engedhetnek meg maguknak. De lehet, hogy az emberek nagy része Mo-on akkor is ezt csinálná, ha 20 Ft-ba kerülne egy lemez, csak ne kelljen fizetni érte!
Anonymous
én kérem ellopok amit tudok. és ha nem tetszik valakinek, egyszer arra ébred hogy lángokban a háza. És te aki ezeket a sorokat olvasod lopva nézz a hátad mögé mert bosszúálló is vagyok!
lave
hayloft:
Nem biztos, hogy megértettél.
A tévében nem ingyen nézed a filmet, hanem azzal “fizetsz érte”, hogy megtekinted a reklámot. Ha tehát elkapcsolsz róla, ingyen nézted, vagyis – a gondolatmeneted szerint – loptál, szégyeld magad!
De ha ez túl bonyolult összefüggés lenne, akkor lássunk egy közérthetőbb példát: nevezted-e már tolvajnak egy barátodat, és tartottál-e már neki erkölcsi prédikációt azért, mert kölcsön akarta kérni egy könyvedet?
Ha már a minősítéseknél tartunk, szerintem ez a “nem fizetsz érte-lopsz” fekete-fehér gondolatmenet leegyszerűsítő és hát kicsit korlátolt is.
lave
névtelen:
“én kérem ellopok amit tudok…”
igen, ilyen mentalitással jobb is, ha névtelen maradsz 😉
Csanad Novak
Ne haragudj Lave, de nincs igazad. Túl azon, hogy egyszerű (és picit kötözködő) szofizmusnak is érzem az érvelésed, egy roppant fontos szempontot nem vagy hajlandó figyelembe venni.
Egy könyv szerzője/kiadója nem tartja a joga megcsúfolásának és a saját kirablásának, ha a művét a könyvtárból kölcsönzöd ki, vagy a barátodtól kéred kölcsön. Úgyanígy egy film jogtulajdonosa sem tiltja meg neked, hogy a megvásárolt DVD-t kölcsön add vagy a barátaiddal akár tíz különböző alkalommal megnézd.
Hogy fizetés nélkül letöltsd azt igen. Ahogy egyszer már érveltem: nem minden alkotó és nem minden esetben ragaszkodik azért, hogy fizessenek a munkájáért. De ahhoz ragaszkodnánk, hogy mi dönthessük el, milyen körülmények között, kinek és hogyan bocsátjuk a rendelkezésére a műveinket.
A tévés példa még rosszabb: a filmek jogtulajdonosa megkapja a pénzét, a tévének a hirdető fizet, aki vállalja annak kockázatát, hogy Te elkapcsolsz és nem nézed meg a reklámját. Egész iparág épült annak a mérésére és előrejelzésére, hogy hányan fognak elkapcsolni, így a hírdető pont annyit fizet, amennyi figyelmet kap. Te mint néző pedig elkapcsolhatsz egyes reklámokról, de végeredményben és statisztikialiag úgyis megnézel annyi reklámot, amennyi ellentételezi a tévés filmézéseidet (Ha pedig nem, good on you. Akkor sem vagy tolvaj, hiszen a tévé megvásárlásával nem vállaltad, hogy x mennyiségű reklámot meg fogsz nézni.)
Összefoglalva: az lopás, amikor a másik fél (ez esetben szerzők/kiadók/jogtulajdonosok) elvárásait, kívánságait, kikötéseit nem veszed figyelembe.
De nem is hiszem, hogy ezt ragozni kellene: ha egy kicsit is belegondolsz, Te is fogod érezni, hogy hol a határ.
lave
Belátom, a szofizmus vádja kijárt nekem a “korlátolt”-ért… 😉
Felteszem, hogy egy sör mellett árnyaltabban tudnánk beszélgetni a témáról, és most csak a tömörség kedvéért sarkítasz, és veszed egy kalap alá a világ összes filmjének és könyvének és zenéjének összes kiadóját, és tegyük fel, hogy tényleg az a két mondatos véleményük témáról, amit írsz.
Ebből az érvelésből azonban az következik, hogy én azért vagyok erkölcstelen, mert a letöltést a kiadó kifejezett óhaja ellenére gyakorlom. Nem erkölcstelen tehát kölcsönkönyvet és padon hagyott újságot olvasni, mert a kiadó az ellen nem hisztizik. Erkölcstelen viszont letölteni, mert attól egyes kiadók rángógörcsöt kapnak. Aha. Egy multinacionális kiadóvállalat jogi osztálya, mint az erkölcs legfőbb forrása, remekbeszabott gondolat.
Engedj meg egy feltételezést: a könyvkiadók azért nem pampognak (a fájlcsere mintájára) a könyvcsere ellen, mert már rég rájöttek, hogy 1) nem tehetnek ellene semmit, 2) nagyon rossz fényt vetne rájuk.
És ha már ott tartunk, hogy összemossuk a kiadót meg a szerzőt (ami persze a te esetedben megáll, de általában nem ez a jellemző), nem vagyok benne biztos, hogy mondjuk Frank Miller erkölcsösnek gondolja, hogy a művéért kifizetett 20 dolláromból reklám meg trejesztési meg jogi költség címén $19,80-at lenyúl a Bertelsmann vagy a Warner vagy a Sony, ő pedig megkapja mind a 20 bruttó centjét, csak ebben a vitában a szerzőket nemigen szokták megkérdezni. Ezügyben a hazai szcénában Pierrot szokott értelmeseket mondani, érdemes meghallgatni a véleményét.
Én szívem szerint megegyeznék Frank Miller-rel $2-ben, és a kiadóvállalat majmait leszámítva mindenki állati jól járna.
Csanad Novak
Lave: béke:)
Maradjunk inkább abban, hogy egy sörözés közben folytatjuk – akkor valóban nem kell sarkítanom (vagy nem ennyire).
Szívesen találkozom veletek, ha van kedvetek, amíg Magyarországon vagyok, hogy beszélgessünk, erről meg akármi másról.
lave
Örömmel állok elébe!
Van ötleted?
Csanad Novak
Azt gondoltam ki, hogy egy péntek estére keresek valami jóképű és nem túl drága sörözőt, és ott tartunk egy olyan ismerkedős, sörözős, beszélgetős estét.
Sőt, ha jobban belegondolok, ez csakis augusztus 10.-e péntek este lehet. Ha van valami ötlet a helyet illetően, szívesen látnám.
lave
Szerintem a csütörtök estével jobban járnánk, mert aki nyaralni megy, az szinte biztosan péntek este indul.
Helyszínnek a Sziget?
Na jó, csak vicceltem, az nem éppen olcsó.
lave
Javaslat: Telihold Bluesvendéglő
Anonymous
A letöltésről annyit, hogy az tényleg arcátlanság, ha más filmjét árulod, úgy hogy a pénz a te zsebedbe megy – bár sose értettem, h ez hogyan működik -, viszont az se normális, hogy sokan havi 70 e Ft-t keresnek, és egy-két játék ára a 14-16 e Ft-ot is eléri, bár nem sokáig tartja magát, mert 4 hónap múlva 2990 -ért meg lehet venni, de ha választani kell, hogy a 70ből odaadjak 10-et vagy a havi 3rugós neten ingyen letöltsem 5 óra alatt… Megélhetési kérdés, melyikből jövök ki jobban, ha olyan állása lenne az embernek, ami havi 500-at fizet, akkor vennének eredeti dvdt illetve játékot. Másrészt pedig már el vagyunk árasztva mindennel, csak vidd. Az amerikai filmek is tódulnak, és a vígjátékokon már nem is nevetek, mert annyira egyformák, ezzel jelezném, hogy minőségi romlás is van a termékekben, de nagyon. Szerintem.