Nem kellett sokáig várni: mire hazaértem új nyolc fertőzöttet jelentettek be, ezzel 28-ra nőtt az igazolt esetszám. Egyelőre még ezek a fertőzöttek is külföldről hozták a vírust – a mondás az, hogy továbbra sincs közösségi fertőzés.
Én ma már hazaküldtem az egyik programozónkat, hogy mostantól dolgozzon otthonról, mert a felesége 4-5 lépésben ugyan, de esetlegesen kapcsolatba kerülhetett egy fertőzöttel. Jobb a biztonság ugye.
Lily napközis tanárnénije, Mrs A. már nem volt ma, egy ismeretlen hölgy helyettesítette, mert Mrs A. köhög, úgyhogy inkább nem engedték gyerekek közelébe. Nagyon szeretjük Mrs A-t, úgyhogy most aggódunk miatta is.
Ahogy délelőtt megjósoltam, ma hatkor a főműsoridős híradóban a miniszterelnökünk bejelentette a teljes határzárat: ma éjféltől csak új-zélandi állampolgárok, vagy letelepedettek léphetnek be az országba.
Emellett betiltottak minden száz főnél nagyobb gyülekezést, de higgyetek nekem, lesz ez még szigorúbb is a következő napokban.
A forgalom továbbra is jó volt hazafele – bevásárlással együtt 55 perc, hahó –, szóval azért komolyan elgondolkodtató, hogy amikor éppen nincs apokalipszis, akkor mi a rossebbnek jön az a rengeteg ember északnak délutánonként, amikor nyilván nem muszáj nekik, hiszen ha félelemből el tudják kerülni, akkor nyilván nem életbevágó nekik.
