Csanad | 赛纳德

Többször is felmerült már a kérdés: kell-e, szükséges-e bevándorlási ügynökhöz fordulni bevándorláskor?
Bontsuk fel a kérdést – szükséges vagy érdemes?
Kötelezőnek egyáltalán nem kötelező, sőt, még azt sem mondhatnám, hogy ne lehetne ügynök nélkül boldogulni. Ismerőseim, barátaim jókora hányada sikerrel járt már ügynök nélkül is.
Új Zélandon a bürokrácia csak töredéke a Magyarországon megszokottnak – Kiwiland döbbenetes módon próbálja egyszerűsíteni polgárai ügyintézni valóit. Negatív kivételként azonban pont a Bevándorlási Hivatalt szokták példaként felhozni. Tényleg, ha az ember megszokja, hogy az autó átírása 9 dollár hatvanért minden postán elintézhető egyetlen A4-es oldal öt kérdésének kitöltésével, hogy a tetszőlegesen választott helyi elektromos szolgáltatóval az interneten keresztül nem egészen tíz perc alatt élő szerződést lehet kötni, vagy végigcsinálta már a cégalapítás majdnem negyedórás procedúráját – ugyancsak az interneten keresztül -, amelynek a végén élő, működő, használható céget kap, akkor az Immigration ehhez képest valóban maga a kis pokol.
A bevándorlási szabályok és törvények szerteágazóak és sokrétűek, ráadásul a szabályozás gyakran változik – ugyanakkor persze nem rocket science, józan paraszti ésszel, kellő alapossággal és odafigyeléssel egyedül is emészthetőek. Mondom, sok ismerősöm mindenféle ügynök nélkül is kivállóan letelepedett, állampolgár lett.
Én mégis amondó vagyok: egy jó bevándorlási ügynök megér minden rá költött centet; eszembe sem jutna pont ezen spórolni.
Mit is csinál egy ilyen ügynök? Alapvetően két dolgot: egyfelől tanácsot ad, felméri a bevándorló esélyeit, lehetőségeit, ennek alapján javasol a rendelkezésre álló lehetőségek közül valamit, vagy éppen eltanácsol a letelepedéstől. Másodjára végigsegíti az Immigartionnal való ügyintézést – összeírja milyen papírokat, igazolásokat és milyen formában kell beszerezni, aztán kitölti a jelentkezési lapokat, beküldi, észben tartja a határidőket, és ha odakerül a sor, tárgyal a Bevándorlási Hivatal ügyintézőivel.
Semmi varázslat, semmi olyan trükk, amit az ember maga ne tudna megcsinálni – mégis, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Azt hiszem, a tengeren túli letelepedés az ember életének egy szignifikáns döntése, speciális lelkiállapotban van az ember, ha már elszánta magát. Megérkezni és munkát keresni/vállalni egy dolog, aztán amikor megszületik az elhatározás a maradásról, az stresszel, bizonytalansággal is jár – és ekkor jelent óriási pszichikai segítséget az ügynök. Ugyanakkor befektetésnek sem utolsó, egy jó ügynök felgyorsítja a folyamatot, nem kell attól tartani, hogy egy hiányosan kitöltött jelentlezési lap, egy elhibázott határidő miatt hónapokkal elhúzódik az áhított munkavállalási vagy letelepedési engedély megkapása, ami bizony súlyos dollárezrek kiesését jelenthetik.
Lehet szülni is egyedül, szakember segítsége nélkül – százezer éves gyakorlata van benne a homo sapiensnek, sőt a harmadik világban ma is sokan kénytelenek elnélkülözni -, azért az mégiscsak szülészhez fordulunk a biztonság kedvéért. Valahogy hasonlóképpen vagyok én a bevándorlással is.
Új Zélandon virágzik az üzlet: számtalan bevándorlási ügynök közül lehet választani. Noha legtöbbségük megbízható, jó szakember, nem árt odafigyelni a választáskor néhány dologra.
1. Óvakodjunk az olyantól, aki bizonyos összegért cserébe munkát/munkahelyet is ígér. Nagy valószínűséggel csalásról, törvénytelenségről van szó, jobb esetben is eszelős kiszolgáltatottságban lesz részünk.
2. Lehetőleg régóta működő céget válasszunk.
3. Csak az Immigartion Office által hivatlosan elismert és engedélyezett ügynökhöz, ügynökséghez forduljunk.

Én Peter Beinert, és az Instant Immigration Services Ltd.-t tudom ajánlani. (Tudom, hogy van egy magyar bevándorlási ügynök, hallottam hírét. Róla azonban – a létezésén kívül – semmit sem tudok. Nem azért nem őt ajánlom, mert bármi kifogásom lenne: lehet éppen olyan jó, mint akárki, sőt lehet jobb is. Egyszerűen csak nem ismerem. Fehér folt.) Peter német származású, 10 éve ügynök. Lenyűgöző eredményekkel rendelkezik: a működése során 100%-os sikerrel képviselte ügyfeleit, soha egyetlen ügyét sem utasították el. Meglehetősen büszke is erre az eredményére, őrzi teljes erejéből, ami az ő esetében azt jelenti, csak akkor hajlandó valakit ügyfelének fogadni, ha teljesen biztos abban, hogy a kívánt célt (értsd: munkavállalási engedély, letelepedési engedély) eléri. Emiatt talán kicsit aggódosabb is – inkább százszorosan túlbiztosítja magát (és ezzel persze ügyfelét) a beszerzendő igazolások tekintetében; én azonban ezért egy cseppet sem tudom kárhoztatni – nekem inkább a biztonságérzetem növelte. Krisztit meg idegesítette a szőrözése – az igazsághoz ez is hozzátartozik. Árai valahol az alsó középkategóriába tartoznak – szándékosan nem írok az árlistájáról, mert ügytől és ügyféltől változik; nekünk 2000 dollár volt a letelepedési engedély -, lehet, hogy van nála olcsóbb is, az biztos azonban, hogy az általam látott tetszőleges ügynökségek sokkal drágábbak. Én roppantul kedvelem, nemcsak ügynökként, de barátként viszonyult hozzánk – ha valaki komolyan gondolkodik új élet kezdésén Kiwilanden, csak őt ajánlom. Ez esetben valóban igaz az elcsépelt szófordulat: forduljatok hozzá bizalommal.