Szögezzük le, bármennyit is panaszkodom az Új Zélandi konyhára, a világ legjobb húsvéti sonkája itt kapható. Nem tudom, hogy csinálják, és azt sem, miért ennyire jó, de… De ennél jobbat még sosem sikerült ennem.
Húsvéti tapasztalatként el kell mesélnem, hogy ünnepnap nem kapható alkohol. Úgy értem nemcsak az üzletek zöme tart zárva, de az a néhány éjjel-nappal – s munkaszüneti napon is – nyitva tartó bolt, ahol egyébként lehetne venni, sem árusíthat ilyenkor alkoholos italt.
Pénteken – fura, hogy eddig ez nem tűnt fel -, szomorúan szembesültem ezzel a ténnyel. Gondoltam sebaj – mindössze egy korsó sörre vágytam, de nagyon -, majd a pubban. Már úgy értem, van itt egy Fools and Horse nevű motel két sarokkal odébb, melynek kiválló pubja van, az mégiscsak nyitva van, még ünnepekkor is.
János barátommal nagy elánnal elfoglalunk két széket a bárpultnál, rendelnénk két sört – a nagy kivetítőn épp a Blues játszik a Western Force ellen a Super XIV-ban (rugby) – és örvendezünk, hogy ez még jobb is, mint otthon sörözni, amikor arculcsapásként ér, hogy sajnos ők sem szolgálhatnak fel alkoholt, elvégre public holiday van. Damn… – mondaná az angol.
Nem ragozom tovább: némi ismeretségre és jóindulatra volt szükség, meg pici csalásra – hogy úgy tegyünk, mintha vacsorázni jöttünk volna -, hogy mégiscsak hozzájussunk az áhított két korsó sörhöz. Asszem nem ittam még drágábbat, mert rászámolták az ünnepnapi felárat, így akárhogyan is nézem, 13 dollárt fizettünk korsónként.
Nagyjából ez minden húsvét kapcsán, s persze nem felejtem el közzétenni (ha már mindenkit ez érdekel): a locsolkodás errefele ismeretlen, gyanítom két lábbal rúgnának ki bárkit, ha megpróbálkozna vele.
Month: April 2006
Olvasom a magyar sajtót – illetve, ami on-line elérhető belőle – egyszerre örülök, és szégyenkezem. Örülök a baloldal várható győzelmének, de ezt javarészt elnyomja a szégyenérzet, amiért még mindig ilyen megalázó, méltatlan módon folyik a kampány, s úgy általában a politikai élet Magyarországon.
Az orbáni, fideszes politikának hazudott valami – amely innen nézve nem tűnik egyébnek ostoba, vak gyűlölködésnél, a hatalom mindenáron akarásánál – nem undorít elég polgárt. Sokakat, de nem eleget – hogy volt plebejus miniszterelnökünk szavaival éljek.
Baloldali, liberális elkötelezettségem sem nyomja el azt a meggyőződésemet, hogy szükség van egy ország parlamentjében a konzervatív értékeket képviselő jobboldalra. Olyasmi ez, amivel a magyar politikai élet jó rég óta nem rendelkezik – s ennek fő okozója éppen Orbán.
Most, amikor valami halvány remény mutatkozna, hogy az MDF elindul azon az úton, amelynek a végén egy elfogadható jobbközép pártá alakulhatna, Orbán még megpróbálja magával rántani: olyan lehetetlen taktikázásra kényszeríteni, amivel megint csak nem lehet más a célja, mintsem hogy hiteltelenítse, csírájában fojtsa meg az ígéretesnek induló újraszerveződést.
Szomorú ez, szomorúan magyar – dögöljön meg a szomszéd tehene is hozzáállás.
Nincs politikai kultúra Magyarországon – ebben sok elemző egyetért. Sokan különböző okokra vezetik vissza és különböző tünetekkel támasztják alá. A tünetek felsorolásához hozzátenném a magamét is:
A világ civilizáltabb felén sorra valósítják meg az elektronikus – internetes – szavazás lehetőségét. Nemcsak azért szenzációs ez, mert haladás a korral, de egyszerűbbé is teszi, s talán hozzásegít ahhoz, hogy mind többen éljenek választási jogaikkal.
Gyanítom, Magyarországon még jó sokáig nem lesz erre lehetőség. No nem a technikai adottságok hiányoznak, hanem az a bizonyos politikai kultúra. Rossz belegondolni, hogy mekkora elánnal ordítana csalást a Fidesz, ha lehetőség nyílna otthon, egy számítógép mellől leadni a voksokat, ahol persze mégsem ülhet minden választópolgár mellett egy bizottság ellenőrizni az etika betartását.
S persze magamban be kell ismernem: a lehetőség talán valóban csalásra bujtatna.
Mégis, úgy hiszem, ameddig a politikai erők, az ország vezetői nem képesek tisztán és etikusan játszani, amíg harcnak élik meg a választásokat, ahol minden megengedett; amíg egy-egy vereséget nemzetkatasztrófának aposztrofálnak; amíg nem tudják emelt fővel viselni az esetleges kedvezőtlen végeredményt, addig nem várhatnak választópolgáraiktól sem mást.
Nyugodt szívvel akkor várhatunk majd választást és kampányt, akkor mondhatjuk, hogy a magyar demokrácia felnőtt és érett, ha az elektronikus szavazás egyetlen feltétele a technikai körülmények megteremtése lesz.
