Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Nagytalpú, kaporszakálú…

Hétvégén mégsem lesz Rotorua.
Pedig olyan szépen elterveztük, leszerveztük.
Délután azonban a Bighorn ékszíjai elszakadtak, természetesen csak miután elértem az autópályát. Az ékszíjak elszakadásában az a csodálatos, hogy egycsapásra megszűnik a fékszervó, kormányszervó és bonuszként a hűtés is.
Az autót lehetett fékezni: például ha két lábbal, erőből tapostam a féket miközben 40 km/órás sebességgel haladtam, akkor 50 méteren belül sikerült megállni.
Általában nem vagyok félős, különösen kocsiban nem – tényleg, mi annak az esélye, hogy kétszer haljon meg az ember autóbalesetben? -, de a hazafeléút féórája alatt úgy féltettem a tyúkszaros életemet, mint még soha.
Holnapra tehát szabadnapot vettem ki, irány a szervíz, de ezzel egyidőben életbelépett a helyi Novák Csomag, a hétvégére szánt pénzt nyilván felemészti a javítási költség, a megtakarításainkból pedig nem vagyok hajlandó úri huncutságokat finanszírozni.

Previous

Piszkos anyagiak

Next

Kim Marsh és a moralizálás

2 Comments

  1. NaP

    Itt és most már elkerülhetetlenek a kérdések:
    – Hol haltál már meg?
    – A korábbi blogod elérhető valahol?

  2. 1994 március negyedik, a harminchármas főúton, délelőtt fél tizenkettő felé, nagyjából 25-30 kilométerre Debrecentől szenvedtem autóbalesetet.
    A lábam megmentéséért folytatott 6 és fél órás műtét közben 52 másodpercre a klinikai halál állapotába kerültem.

    Sajnos az előző blogom már nemcsak nem érhető el, hanem számomra is elvesztek a bejegyzései.

Leave a Reply

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: