Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Hosszú hét

Pokoli fárasztó volt a hetem, és még nincs is vége. Megígértem, hogy egy pár órára bemegyek szombaton és vasárnap is. Nem egész napra, de rájöttem: igenis kell a minimum két nap, hogy teljesen regeneráljam magam – ez pedig megint nem fog megtörténni.
Végülis kibírom persze, leadás előtt egy héttel vagyunk: szóval az utolsó hosszú, húzós hét lesz a nyári szabadságolások előtt.
Mindenesetre a napi 8-9 óra munka, meg két óra IELTS felkészítő roppant mód el tud fárasztani: estére inkább oszló hullának érzem magam, mint bármi egyébnek.
A héten javarészt a banki modullal kínlódtam: a kiwik nem könnyítették meg a dolgom. (Az a rész, amikor a rendszerünket webes felületen összekötöm a hitelkártya elfogadó cégekkel, hogy a reménybeli tanulóink tudjanak on-line fizetni.) Ha bárkit érdekelne a dolog, csak írjon: miután átvergődtem a nem magától érthetődő buktatókon, végigordítottam három napot a technical supporttal, majd az értetlen bankos kisasszonyokkal, egész szakértőjévé váltam a rendszernek.
Előljáróban annyit, hogy két lehetőség van: ASB és ANZ. Senkinek még eszébe se jusson az ASB-t választani: kezelhetetlenül hülye a megoldásuk. Első pillanatra az ANZ-é sem sokkal jobb, de később kiderül: a rendszer nem vészes, csak a dokumentációt írták idomított főemlősnek tűnő véglények.
Értelmes lények egy más bolygóról? Dehogy. Előbb foglalkozzunk az Értelmetlen lényekkel, erről a bolygóról.

A hét legaranyosabb momentumai See-hez kötődtek. Mint korábban már finoman jeleztem, ő és Annamari egymásra találtak a múlt hétvége közös kirándulásán. Mindannyiónk legnagyobb meglepetésére, hétfőn, kedden és szerdán nem vitte túlzásba a kommunikációt újdonsült barátnőjével: Annamari persze kiakadt, én meg nem értettem semmit.
Szerdán este aztán a szokásos esti meetingre (nagy mennyiségű sör elfogyasztása egy havana szivar társaságában, mindezt a cég a költségére) gyűltünk össze nálunk. Annamari még nem volt itthon, See pedig határozottan zavarodottnak tűnt. Kezdetnek dolgoztunk egy kicsit (nevezzük így, amikor a közös projektünkről beszélünk), aztán nagy levegőt vett, és látható kínban elkezdte magyarázni, hogy nem tudja, tudom-e mi történt a hétvégén, de akármit is tudok, az Annamari hibája, ő bérelt olyan szobát amiben egy duplaágy volt.
Eltartott egy darabig, amíg felfogtam, hogy most végülis a jóváhagyásom van kikérve az ő kapcsolatukra, de amint megértettem, olyan féktelen mosolyoghatnék fogott el, hogy inkább elvonultam egy kicsit a vécére.
Komolyan nem ismerem a kínai szokásokat: lehet, hogy náluk a lakótárs egyfajta családhoz tartozást is jelent, mindenesetre roppant aranyos és szórakoztató volt látni, hogy See engedélyt kér a maga sajátos módján. Végül sikerült hangos nevetés nélkül átvészelnem a szituációt, s amikor határozottan kijelentettem, hogy mennyire örülök a dolgok alakulásának, See úgy megkönnyebbült, mintha legalábbis kiderült volna, hogy az eddigi tüdőráknak diagnosztizált kór nem egyéb influenzánál.
Azon már csak másnap mulattam megintcsak egy jót, hogy a szokásos sörök helyett 15 éves single malt, méregdrága skót whiskyt hozott.
Formális jóváhagyásom óta See úgy viselkedik, mint bármilyen más pasi egy kezdő párkapcsolatban: napi húsz SMS, és minden lehetőség megragadása, hogy együtt lehessen kedvesével.
Szombat estére mozit tervezük: itt az ideje, hogy megnézzük Borat-ot Amerikában. Ma reggel Annamari szégyenlősen megjegyezte, hogy aztán See itt is aludna vele…
Kicsit tanakodtunk Életem Értelmével Krisztivel, aztán Rékáékkal (aki ugye az unokahúgom), és arra a megoldásra jutottunk, hogy a szombat éjszakát ezúttal nem otthon töltjük – mozi után Rékáékhoz megyünk aludni. Eleinte mégiscsak jobb nekik kettesben lenni, mint a lakótársaktól terhelten.

Következő témáim: bevándorlási kiskáté, Waterfront Stadium, közbiztonság.

Previous

Mi lesz veled Hobbit?

Next

Magyar blog projekt

7 Comments

  1. Totasz

    A POS terminálról te fogadod közvetlenül a tranzakciót, nem a kártya-elszámoló társaságon keresztül jön ?

  2. Nem. Én csak az adatokat fogadom és küldöm tovább a kártyásoknak, ahonnan csak a választ kapom meg.
    De amíg idáig eljutottam!!! Mindenáron Authorazition Servert akartak telepíteni, az ASB-nél nincs is más megoldást.
    Ha figyelembe vesszük, hogy a fő szerverünkön nincs X, és nem is vagyok hajlandó telepíteni, mindjárt kilőhetjük az összes buta grafikus megoldást.
    Az ANZ-nek vagy egy normális megoldása, csak sokáig kell ordítnai velük, hogy bevallják. Alaphelyzetben ők is javaklienst telepítenének.

  3. Még régebbi postban olvastam, hogy kaptál munkalehetőséget a Googletől Írországban? azzal mi lett? Amúgy nem értem, hogy egy internetes cégnél mért van helyhez kötve a munka.

  4. totasz

    No igen. Az esetek többségében mindenki megáll az Europay vagy a VISA által mondott és/vagy telepített egypontnullás megoldásnál, egy inteface van, ha nem tetszik, akkor pá. Meg gondolom úgy vannak vele, hogy inkább authorizálj te, abból nekik bajuk nem lehet. 🙂
    Pedig már 95-ben is meg lehetett oldani majdnem mindent…

  5. Lev: végül nem pályáztam meg az állást. Nem lett volna értelme, akárhogy is forgatom. Ha nem vesznek fel, csak egy kudarcélmény, ha meg igen, akkor mit mondok? Kösz fiúk, igazán jól esett az egómnak, de momentán nem áll módomba Dublinba költözni?
    Túlságosan szeretjük Új Zélandot ahhoz, hogy bármilyen jó állásért cserébe itt hagyjuk.
    Hogy miért van helyhezkötve a munka? Gondolom (tudom) kevésbbé, mint a legtöbb cégnél, de azért ennyire nem lehet szabad a pálya. Csak gondolj bele, a többi kollegával, meg a főnökséggel való kapcsolattartást miképp érintené a szolid 12 órás időeltolódás.

  6. Totasz: a kedvencem az, hogy az ASB-s rendszer vizuális felületű java-s authorizációs szervert gondol telepíteni a webszerverünkre, és egy 160 oldalas doksit adnak, amiben képernyőről képernyőre végighaladnak a Windows 2000 alatti telepítés menetén.
    Nem tudom, hol élnek az ASBs srácok, de nem lennék annak a helyében, akinek azzal a tudattal kell együtt élnie, hogy egy Windows 2000-re telepített rendszer tárolja a hitelkártyaszámokat.

  7. totasz

    Én már akkor kicsit megborzongtam, mikor a 90-es évek végén a SWIFT rendszert a bankban a BULL B38-ról egy PC-s winnt-s és SWIFTallianz nevű dologra kellett cserélni, de végül is elmennek ezek is valahogy, és olyan oltári nagy gáz nincs velük. De azért ez a grafikus JAVA-s őrület tényleg túlzás kicsit.
    Azért az ATM-ek belsejébe rejtett PC-k tömkelegén még OS/2 fut. 🙂

Leave a Reply

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: