Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Déli Sziget

Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, amiért a commentekre nem válaszoltam az elmúlt napokban. Nem ignorancia ez, egyszerűen csak roppant keveset vagyok gépközelben: így a szabadság alatt nem vonz a számítógép.

Ami viszont fontos: minden előzetes riadalom ellenére (márhogy tudniillik hónapokkal korábban le kellett volna foglalni) megvan a kompjegyünk.
A családi tanács ugyanis Déli Szigeti nyaralás mellett döntött: amolyan dzsippes, sátorozós, marlboroman stílusú túrázásra készülünk.
December utolsó napjaiban megszálltuk a Kathmandu üzleteit – sátrat, hálózsákokat, meg számtalan más felszerelési tárgyat vettünk, ismét csak az 50%-os árengedményeknek hódolva. Így is sikerült jókora összeget elkölteni, viszont akárhogyan is számolunk, még mindig jobban kijövünk, mintha hotelszobákban töltenénk a következő tíz napot: a főszezonban előre foglalás nélkül aranyárban mérik a szobákat.
A sátrat tegnap próbából felvertük itthon, sokat elmond a kert és a sátor méreteiről, hogy alig sikerült megfelelő méretű placcot találnunk hozzá. Ne hátizsákos világjáráshoz való, pillekönnyű darabot képzeljetek, de a Bighornba belefér – én pedig egyre vénülő fejjel már igenis adok a kényelemre.
Ma még rohangászós, bevásárlós, csomagolós napunk lesz, aztán holnap hajnalban indulunk.
A terveink egyelőre meglehetősen kiforratlanok, ami biztos:
Csütörtök reggel azért indulunk nagyon korán, mert Wellingtonba szeretnénk érni még a délután folyamán (a leküzdendő 650 kmre 10 órányi autózást számoltam) : én ugyan tavaly február-március folyamán hetente ott töltöttem két napot, viszont Kriszti még nem járt a fővárosban. Szerencsénkre a Te Papa (az új-zélandi nemzeti múzeum) csütörtökön este kilencig nyitva tart, így még oda is el tudunk látogatni.
A kompunk péntek hajnali két órakkor indul Wellingtonból, hogy aztán szolíd négy és fél órányi hajókázás után, reggel fél hatkor érkezzünk meg Pictonban. Onnan további másfél óra Nelson – Réka szerint Új Zéland legszebb városkája. Itt tábort verünk legalább másfél napra.
Innen kezdve meglehetősen képlékenyek az elképzeléseink – talán estére kikristályosodnak valamelyest, de nem szándékozunk kőbe vésett útvonaltervet készíteni, ebben a túrában pont a végtelen szabadság és a kalkulálható esetlegesség a legszebb.
Azt tudjuk, hogy Kaikoura-ba mindenképpen elmegyünk bálnanézőbe, ott lehet delfinekkel is úszni, amit ki nem hagynék a világ minden kincséért.
Alexandra felkeresése is bizonyos: itt felépítették egy aranyásó falu replicáját, még ma is lehet aranyat mosni, ügyetlenebb/lustább/kevésbbé szerencsés látogatók számára pedig néhány karátos aranyrögöket árusítanak fillérekért a helyi boltban.
A továbbiakban: Mount Cook, a gleccserek, a Végzet hegyének megtekintése, és Milford Sound.
Előre láthatólag január 14-én érkezünk haza – én ugye másnap már dolgozok…

Ez tehát most jó hosszú időre az utolsó bejegyzésem: ha adódik esetleg beköszönök még út közben, de erre azért mérget nem vennék.
Most tehát búcsúzom, de azt megígérhetem, hogy hosszú, képes beszámolóval jelentkezem majd, ha visszaérkeztünk.
Kalandra fel!

Previous

Boldog Új Évet

Next

Az Óperenciás tengeren is túl…

6 Comments

  1. Jó utat! Aztán csináljatok jó sok fotót meg videót!

  2. becsüs

    Érezzétek jól magatokat, pihenjetek, aztán várjuk a naplót 🙂

  3. Anonymous

    Gringo, a Végzet hegyét majd visszafelé úton, jó? 🙂
    Mount Doom

    weid

  4. Moni

    Remek utat, Te Anau-ban a Settlers éttermet ne hagyjátok ki. Akkora steak-ek vannak, mint egy ház. S jó időt Kaikourához. Irigykedem!!!

  5. nagyon jol hagzik a leirasbol a kaland. sok szep elmenyt es pihenest kivanok en is es utana kivancsian varom majd a kepeket is. remelem felkerulnek az albumba.
    mi addig is munkaval unnepeljuk az uj ev kezdetet es majd csak majusra tervezzuk az elso nagyobb kirandulast…
    Udv,
    V

  6. remélem, jól telik a pihenés! Várom a beszámolót!

Leave a Reply

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: