Bevándorlásról úgyis régen esett szó, és őszintén szólva nem is akartam többet a szabályokról írni, márcsak azért sem, mert a saját példám rég elavult már, az új szabályozással pedig nemigen vagyok képben. MartinIsti viszont nagyon is képben van, és írt egy egészen kiváló összefoglalót, ami pompásan és precízen eligazít a bevándorlás procedúrájában. Most érkezetteknek, vagy jönni készülőknek kötelező: Skilled Migrant PR–egy tájékoztató margójáról.
Talán annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy az általa megjelölt 12-24 hónapnál mostanában jóval rövidebb idő szokott lenni az átfutás, nemcsak Christchurchben, de még itt Aucklandben is láttunk három hónapos (EOI beadástól kézhez-kapásig) sikersztorikat.
MartinIsti
Köszönöm az elismerő szavakat az irományomat illetően, nagyon jólestek! Illetve annak is örülök, hogy Te is úgy véled, sokaknak segíthet.
Ami az időtartamot illeti, teljesen igazad van, de a 3 hónapos rekordhoz még add hozzá a 6 hónap haladékot és a kapott 9 hónap máris elegendő lehet egy intenzív nyelvtanuláshoz.
Ez persze attól is függ, mennyire aktív az illető, és mennyire hamar gyűjti be a szükséges papírokat az ITA után.
Akinél még függőben az angol, lehet hogy kicsit jobban elhúzza… 🙂
Anonymous
Egyébként nem értem, az ottani magyaroknál ez a bevándorlás olyan mint a foci. Mindenki ért hozzá, mondja az okosságait. Pappito, Csanád, meg a legújabb sztár, Martinisti. Én belgyógyász vagyok, esetleg a gyógyításhoz is ért ott mindenki? Komolyan mondom, nálatok komoly traumával járhatott ez a dolog, esetleg tudok javasolni kollégát, skypen is elérhető.
Anonymous
De amúgy szórakoztató, ezért is olvasom. Mondjuk nekem a célom Ausztrália, NZ csak kósza ötlet volt.
Anonymous
Kedves Belgyógyász,a számból vetted ki a szót. Ez itt tényleg népsbetegség. De azért további jó mulatást hozzá. Néha én is visítok a röhögéstől. Bár Csanádot és Pappitot tisztelem, de Pistike jelen ajnározása kicsit levont az értékelésükből. Mentségükre legyen mondva, hogy ők ezen már rég túl vannak. Pistike jelen szösszenete viszont annyi szarvashibát tartalmaz, hogy az külön megérne egy posztot. De csak írja, annál jobb lesz annak az 500 ügynöknek meg számtalan ügyvédnek.
Atomreaktor
Kedves Névtelenek!
Azt hiszem nyugodtan írhatok több-tucat ismeretlen társam nevében is, megkérdőjelezve hozzászólásaitok értelmét.
1. Ezek iszonyú fontos és hasznos információk azok számára, akik azt tervezik, hogy egyszer ők is el szeretnének Új-Zélandra jutni.
2. Aki annyira okos, az ne olvassa el, ugorja át, hagyja ki, ennyi.
3. Azért téma ez mindig, mert iszonyú nehéz elhagyni az anyaországodat és ez egy nagyon hosszú folyamat, amihez ráadásul nem kis utánajárás szükséges.
A legtöbb ember számára ezek hasznos információk és igazából nem is tudjuk hogy megköszönni, hogy valaki órákat áldoz egy blognak azért (is), hogy másoknak segítsen!
4. Csak annyit kérek kedves empátiamentes névtelenek, hogy ha nem tetszik, akkor minek olvassátok és kommentelitek? Legyetek máshol okosok. Köszi!
MartinIsti
Kedves Bélgyógyász, sejtem én hogy lemaradt az ékezet, és valóban szükségem volna a kollégád segítségére (úgy látszik az ő szakértelme magasabb szintű), hogy ezt a sok “segítő szándékot” megemésszem 🙂
A népsbetegség az amúgy milyen?
Ti Névtelenek rokonok vagytok hogy ugyanaz a családnevetek? Ha igen, mind a kettőtöket szívesen meghívlak egy sörre a keleti parton, átbeszélhetjük a témát, és a kiegészítéseket is szívesen közlöm (esetleg az Immigrationnek is írok, ha kiderülne hogy az ő ismereteik is hiányosak).
MartinIsti
Amúgy meg egy bevándorló miért ne értene a bevándorláshoz? 😉
MartinIsti
Atomreaktor: köszi, és a 4.-es pontodhoz csak annyit, remélem a “máshol” nem egy wordpress.org-os oldal bejegyzésénél lesz! 😛
Anonymous
Kedves Martinisti.
Keleti part? Talán Constanca?
Amúgy vicces vagy.
MartinIsti
North Shore, East Coast bays. Szóval valamikor a Speakers Corner Ale House-ban? 😉
Amúgy köszönöm az elismerést.
Anonymous
Úgy hallottam, guberálsz, meg nagyon sóher vagy, és volna pénzed sörházra? Nocsak nocsak… Remlem az asszony is tud róla, hogy kettős életed van.Egy év ,mulva meghívlak egy Perth-beli sörözésre. Én fizetek.
Csanad Novak
Halló, srácok… Szépen játszatok, különben elveszem. Tessék szépen félretenni a személyeskedést, van egy technika, amit tényalapú érvelésnek hívnak. Akik szerint felesleges a bevándorlási szabályokról írni, vagy akik szerint amit MartinIsti írt az hibás vagy félrevezető, az esetleg meg is indokolhatná az álláspontját. A konstruktív vitának, érvek ütköztetésének van helye, nasty megjegyezéseknek nincs – mellesleg abban amúgy is én vagyok a legjobb, tehát ne feszegessük a pofonládát, ha kérhetem.
Anonymous
Ez az egész egyszerű pszihológia. Nem tudom, hogy az amit írt, jó, vagy nem, nem is érdekel. Amit viszont megfigyeltem, hogy mindenki átesik egy ilyen fázison, ami felettéb érdekes. Az ausztrál fórumokon nem találkoztam ezzel a jelenséggel.Valamiféle súlyos trauma lehet ennek hátterében. Vannak betegeim, természetes, hogy googleznak a saját betegségük után, de odáig nem merészkednek, hogy másokat gyógyitsanak a saját tapasztalatuk alapján.
Visszatérve a témára, szerintem felesleges az egész. Aki be akar vándorolni, olvassa el az immigration honlapját, és kész. Az a hivatalos. A többi meg csak valamilyen pszihés traumából eredő okoskodás.
MartinIsti
Kedves (vagyis inkább nem az) névtelen, ha esetleg elolvastad amit írtam, akkor láthatod hogy amit írtam, az gyakorlatilag egy magyar nyelvű összefoglaló a nyilvános Immigration dokumentumokból, sak kisit többet gyűjtöttem egy helyre.
Amúgy valóban volt előzménye a dolognak, ha nem is trauma. Az viszont nins rajta az Immi honlapon, így én sem vettem bele a bejegyzésbe.
Ha meg mások úgy gondolják hogy segít nekik eligazodni a dolgokban, mert pl. nem a szívük süske az ilyen jellegű angol dokumentumok eredetiben olvasása (pl. jó szakmunkásnak /ács, asztalos, builder, stb./ nem ebben kell erősnek lennie), akkor miért akarod nekik megmondani, hogy nekik ez mégsem segít? Nekem segített, amit Csanád, Pappito vagy Imma írtak a tapasztalataikról.
Amúgy én az ausztralia.net-en rendszeresen olvasom, és elég sűrűn szóba kerülnek bevándorlási szabályozás területét legalább ennyire aprólékosan érintő témák (nem csak Bertók Zoli “tollából”).
(Hiányoztak tán a c betűk? Talán tényleg pszihológiailag nem stimmel valami…)
Más: Ti most egy névtelen vagytok vagy kettő?
Igen, nagyon sóher vagyok, és nem a sörházra lenne pénzem, hanem csak egy sörre. Ha ott leszel Perthben, visszatérhetünk a dologra, szívesen megnézném Ausztráliát is egy üdülés keretében.
———–
Arra még mindig nem tértetek (tértél?) ki, hogy mik a hibák, ha megtennéd, segíthetnél másoknak is. Végülis orvosként erre tettél esküt, mégha más területen is.
Anonymous
Engem csak orvosi szempontból érdekel a dolog és érdekes, hogy a jelenség mindenkinél megjelenik. Emellett a blogolás szintén érdekes. Magánéletetek megosztása boldog boldogtalannal szintén felvet néhány kérdést. Például érdekes, hogy igen ritka a szexuális témájú bejegyzés, valamint a párkapcsolatokra vonatkozó. Pedig mindenkinek van belőle tapasztalata. No ennyit mára a tudomány érdekességeiből. Ajánlom, szedd össze magad, és munkaidőben a munkáddal foglalkozz ne a c betűkkel. Mr Keall nem szereti az ilyet.
Pappito
nem értem mi a furcsa abban, hogy egy elég szerteágazó, gyakran változó, viszont húsbavágó témával foglalkozik az, akinek a bőrére megy a dolog?
A bevándorlók a bevándorlási feltételekkel foglalkoznak, mert szeretnének bevándorolni. Ez természetesen nem csak NZ-re, hanem Ausztráliára is éppúgy igaz, vagy Kanadára vagy akármelyik másik országra.
rgranc
Szóval névtelen egy év múlva meghívja Pistit egy Perth-beli sörözésre?
Magyarra fordítva: most valahol Magyarországon szenved, és savanyú neki a szőlő…
Én egyelőre nem is tervezem a kivándorlást, mégis szívesen olvasgatom az izélandi blogokat, jófejek vagytok!
bnc
Én azt nem értem, hogy miért engeditek, hogy névtelenül is lehessen hozzászólni. Általában ilyesmi sül ki belőle, amire meg senki nem kíváncsi igazából.
Nekünk nagyon hasznosak a blogjaitok, nagyon sok fontos infót olvashatunk, és nem csak a bevándorlási szabályokról. Szóval ezer köszönet az eddigiekért, és folytassátok tovább!
Mellesleg igen, mi is készülünk az útra, és pl az egyik ok az, hogy a valamire való orvosok már elhagyták az országot… 🙂
Anonymous
Kiváló kollégám és mondhatom, barátom, dr. Lajtai Péter írt a jelenséggel kapcsolatban egy tanulmányt
http://www.behsci.sote.hu/laj_bev.htm
Véleményem szerint a kulturális sokk váltja ki a jelenséget, melyben ötvöződik a világmegváltás, a kétségbeesés, az elismerés görcsös kényszere. Egy idő mulva a többségnél lecseng a dolog és nincs szüksége az illetőnek a napi dicséretre “ezer köszönet az eddigiekért, nagyon sokat segítettél, nem is tudjuk hogy megköszönni, stb).
Anonymous
Gratula a sok okossághoz amit itt összehordtál, kösz az ingyen kezelést mindenki nevében ;), de ne felejtsd el : senki sem kérte. Ajánlom neked ezt a fórumot.
Mellesleg remélem te is beszélgetsz a skypos haveroddal, rádfér.
Csanad Novak
Félve merem csak megkérdezni a mélyen tisztelt Doktor urat, hogy olvasta-e nagyrabecsült barátja (ámbár én szoktam tudni a barátaim nevét, de ezt tudjuk be a görcsös elismerési kényszeremnek; egészséges lelkületű ember nyilván bíbelődik ilyesmivel) tanulmányát? Én ugyanis lelkiismeretesen végigolvastam, és hacsak nem diagnosztizált máris a blog szerzőinél súlyos pszichiátriai betegségeket egy felületes pillantásra, én nem látom a szoros összefüggést az érvelésével kapcsolatban.
Természetesen megengedem, hogy ehhez esetleg orvosi egyetemet kellett volna végezni, amit elmulasztottam mindeddig; ezt töredelmesen bevallom. (Arra gondolni sem merek, hogy egy nagy műveltségű, intelligens orvos számára elég lenne az érveléshez az a tény, hogy a tanulmányban is bevándorlókról esik szó.)
Rövid, tömör és nyilván zseniálisan lényegre-törő látleletéhez csak annyi hozzáfűzni valóm akadna, hogy nálam még nem csengett le, és szívesen veszem a napi dicséretet – bár mindezidáig abban a szilárd meggyőződésben éltem, hogy a dicséretre/jutalmazásra törekvés nem feltétlenül koros elmeállapotra utaló jel, talán még Magyarországon sem. Amennyiben tévedtem, én kérek elnézést, és postafordultával értesítést: ez esetben azonnal felkeresek egy helyi pszichiátert.
Megjegyzései érdemi részéhez szólva, szeretném felvilágosítani arról ez eddig elsikkadni látszó tényről, hogy a blogok szerzői lelkialkatuknál fogva bizonyos exhibicionizmussal rendelkeznek (e jellemvonás bizonyos mértékű jelenléte nélkül ugyanis roppant nehéz és megterhelő blogot írni), ami talán még akkor sem szorul kezelésre, ha latin neve is van. Természetesen megértem, ha a 21 század első évtizedében oly kevéssé elterjedt jellemvonással még nem találkozott tapasztalatokban gazdag és hosszú orvosi pályája során, és ez most a jogos meglepetéssel, illetve a minden kiváló tudóst oly méltán jellemző megismerési és megmagyarázási kényszerrel tölti el.
Végezetül még felhívnám szíves figyelmét arra a tényre, hogy a blogok szerzőinek és jelentős számú olvasóinak műveltsége, valamint lelki csipkézettsége jelentősen elmarad a nagyrabecsült orvostársadalom prominens képviselőiétől, így mindezidáig abban a fals képzetben éltek, hogy a bevándorlókat esetleg (feltéve, de nem megengedve) érdekelheti a bevándorlás.
Maradok alázatos szolgája, kelt, mint fent.
Rita
Kedves 'Belgyógyász' (szerintem jobban hangzik, mint a névtelen:),
“Egyébként nem értem, az ottani magyaroknál ez a bevándorlás olyan mint a foci. Mindenki ért hozzá, mondja az okosságait. Pappito, Csanád, meg a legújabb sztár, Martinisti.”
A bevándorlás tényleg elég erős stressz forrás még annak is, akinek könnyen megy és semmilyen vagy minimális kockázattal jár. Ezzel kapcsolatban nagyon kiterjedt szakirodalom van, ha a MedLine-on rákeresel cikkek ezrei jönnek fel. Sok nagyon érdekes van közte.
Az is igaz, hogy mindenki hajlamos érteni hozzá. Ebben egy kicsit hasonlít a pszichológiához: szinte mindenki amatőr pszichológusként éli az életét és még a belgyógyászok is elgondolkoznak olyan érdekes témákon, mint például a bevándorlás pszichológiai hatásai…
Sandman
Szia Rita,
Nagy gólt rugtál! (… bár lehet, hogy nem ugyanazon a pályán fociztok 🙂
Visszakanyarodva az eredeti témához:
Ha valakit a jószándék vezet – mégha, esetleg autodidaktának is tűnik a megnyilvánulása vagy az érvelése – azt nem illik lehúzni.
Akinek ezzel segít, az megköszöni – akit pedig nem érint, az ne pofázzon bele.
Az, hogy mennyire hiteles egy információ úgyis csak akkor derül ki, ha az illető veszi a fáradtságot és utánanéz a hivatalos honlapokon vagy
megkeres egy bevándorlási szakértőt. (Erre egyébként Isti, nagyon korrekt módon, már az első mondatában felhívja a figyelmet.)
De van egy olyan érzésem, hogy Névtelen olvasónkat nem is igazán a tartalmi dolgok zavarják, hanem sokkal inkább a jelenség.
Szereti boncolgatni szegény ki- és bevándorlók lelkivilágát. (Ha nem pszichiáter, akkor biztos patológus – de nem baj Csanád, az is ért latinul.)
Addig is, tovább főldögélünk az üstben …
Vészmadár
Bár legalább lenne benne bátorság, hogy egy nevet oda biggyesztene és felvállalná, de e helyett itt trollkodik 🙂
Anonymous
Ot perc olvasas es otthon erzem magam. udv shuttlex
MartinIsti
Névtelen írta… ekkor: 10/26/2010 01:22:00 DE
“Úgy hallottam, guberálsz, meg nagyon sóher vagy, és volna pénzed sörházra? Nocsak nocsak… Remlem az asszony is tud róla, hogy kettős életed van.Egy év ,mulva meghívlak egy Perth-beli sörözésre. Én fizetek.”
———————
Lassan eltelik az egy év, de nem kaptam még meg az ígért sörözést, és így elég nehéz bárkin is számonkérni, hogy nem adja hozzá a nevét 🙂