Könyvtár

Hét éve már, hogy eladván az Alsóhegy utcai lakást dobozokba került minden könyvem (mint most számolgatva kiderült), valamivel több, mint kétezer darab.
Hiányoztak.
Nekem a könyveim biztonságérzetet, megnyugvást jelentenek, az otthon érzetét. Könyvek között nőttem fel – egy átlagos Szabó Ervin könyvtár több tízezer kötetére tessék gondolni, csak épp izgalmasabb, minőségibb kötetekkel –, és az életemet később is a könyvek határozták meg.
Mióta dobozba kerültek nem éreztem magam otthon sehol sem. Nem volt tehát kérdés, hogy és amint végleg megtelepszem Új-Zélandon és saját házam lesz – kerül, amibe kerül – a könyvekkel jönnek. Ahogyan az sem volt kérdés, amikor kiválasztottam a házat a dzsungel szélén, patak partján, hogy a legnagyobb hálószoba avanzsál majd könyvtárrá.
A beköltözésem óta több, mint tizennégy hónapnak kellett eltelnie, hogy valóra váljon, amire hét éve várok: megint körbevegyenek a könyveim.
Már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a polcrendszer megépíttetése kihívás lesz, mind szervezés, mind anyagi szempontból. Sokáig ragaszkodtam az eredeti elképzelésemhez: a könyvespolc pedig igazi fából készül. Végül mégsem így lett, s ennek kétszeresen is anyagiak az okai – a méretre készült rendszer így MDF-ből is tizenegyezer dollárra rúgott, ha fából készül több, mint a duplája lett volna. Talán ennek ellenére is nekirugaszkodom a valódi fának, ha nem tudnám, 5-7 éven belül költözni kell majd nagyobb házba, s oda nem vihetem az ide tervezett polcokat, ráadásnak a ház eladásakor sem fogom tudni érvényesíteni ezt a költséget: nincs az a kiwi, aki még fizetne is azért, hogy a legjobb adottságú hálószoba padlótól plafonig könyvespolccal van borítva.
Miután Franz, a német asztalos elkészült, majd egy hónapig tartott, amíg napi két-három dobozzal végezve, minden a helyére került. A rend még nem tökéletes persze, nyilván évekig elszüttyögök még vele, amíg minden olyan sorrendbe kerül, ahogy lennie kell, de végre itt vannak körülöttem.

Otthonom van megint. Az univerzum a helyére zökkent.

Panorama fotó: íme a végeredmény

Még januárban is üresen, pőrén a szoba

Ilyen volt

Elkészült a polcrendszer, de a könyvek még dobozban

Még a reluxát sem szereltem fel

Kész vagyok… Minden tekintetben 🙂

Épp hogy csak elfértek a könyvek

Ilyen lett…