Ez sajnos nem jó hír, ugyanakkor meg kell osztanom. Nem akarom persze túldimenzionálni a hírt, mindenesetre intő jel, amit érdemes észben tartani.
Egy ki tudja milyen metodológiával és mennyire reprezentatív felmérés szerint, a kiwi munkavállalók közel negyven százaléka nem szeretne több bevándorlót látni a munkahelyén.
Új-Zéland mindig is bevándorló barát volt, meg merem kockáztatni, hogy a gazdaság egyszerűen összeroppanna bevándorlók nélkül – különösen ha figyelembe vesszük a képzett munkaerő csúcsokat döntögető elvándorlását Ausztráliába.
Én személyesen sosem tapasztaltam, hogy a legkisebb hátrányom származna abból, hogy bevándorló vagyok – sem munkavállalás szempontjából, sem a magánéletemben. A hét év alatt egyetlen egyszer, egy részeg szólt rám egy kis üzletben, hogy beszéljek angolul, ha már ebben az országban vagyok – épp egy másik magyarral tanakodtunk, hogy milyen sört kellene venni, amikor ez az incidens megtörtént, de az ominózus mondatot nem követte inzultus.
Ugyanakkor nehéz volna nem érzékelni, hogy egyre erősödik bizonyos türelmetlenség az új bevándorlók – különösen az ázsiaiak – irányába, a világgazdasági válság és az azt követő bizonytalanság nem tett jót Új-Zéland nyitottságának sem. Ráadásul úgy tűnik, hogy a kormány is érzékeli a hangulat változását: nemcsak szigorítottak a bevándorlási szabályokon, és gyakorlatilag lehetetlenné tették a bevándorlók szülőinek importálását (június 1-től a szülőknek is IELTS teszttel kell bizonyítaniuk a nyelvtudásukat – általában ez már deal breaker – illetve mindenféle szigorú financiális feltételeknek is eleget kell tenniük), de a meglévő szabályokat is sokkal keményebben tartatják be. Az elmúlt hetekben több rémtörténetet is halottam mindenféle bevándorlási ügynök ismerőseimen keresztül repülőtérről visszafordított “turisták”-ról, meg hogy következetesen “limited” turista vízumokat osztogatnak, amit kizárja, hogy a birtokosa később megváltoztassa a státusát.
Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy egyelőre legalábbis, én a mindennapokban semmiféle jelét nem tapasztalom bevándorló ellenességnek – mégsem örülök, amikor ilyen hírekbe botlok.
pappito
az eredeti link az első sorban nem jó
pappito
amúgy meg a herald is mehet a búsba. ez a kérdés a szavazókájukon:
“Would you like to see more ethnic diversity in your workplace?”
és választhatod az igen/nem/nemvagyokbiztosbenne-t
én speciel szarok az ethnic diversityre, egyszerűen nem érdekel, hogy mifeene fajzatok a kollgáim, vagy honnan szalajtották őket. az érdekel, hogy tudunk-e együtt dolgozni, a szűrésre pedig ott a HR osztály, nekem tökmindegy, hogy kifaborja – nekem mit kéne válaszolnom?
Csanad
Hát nézd, a Heraldnál sem Alfréd Ájsztájnok írják a kis színeseket. A kétszáz megkérdezett kicsit kevésnek tűnik mintaként, pláne, hogy ki tudja, mennyire reprezentatív.
Ráadásul ethnic diversity != more migrant, szerintem. Gondolnám, hogy ebben az egészben ott lapul egy jó adag PCség is, mert azt mégse akarták leírni, hogy a pakeha nem akar több ázsiai meg szigeti kollégát, a maori pakehát meg ázsiait nem látna szívesen, az ázsiai meg nem értette az ethnic diversity kifejezést.
Ha csak a Hyundai IT-t nézem, nálunk eddig is volt dél-afrikai, magyar, német, finn, brit, laoszi, most legfrissebben kaptunk egy brazil bombázót tesztelőnek, akinek már a neve is vérforraló (Vanessa La Luna). De, hogy egy aluminium joinery munkásai mit válaszolnak egy ilyen kérdőívre Whangereiben, azt a fene se tudja.
Mindenesetre, amikor a kenyérféltésre kerül sor, akkor elsőnek mindig a gyüttmenteket veszik elő – nincs ez másképp itt se. Amíg azonban ezzel csak a Heraldban szembesülök, addig nincs túl nagy baj.
Álmos Rajnai
Ez mind nagyszeru, de akkor honnan akarjak potolni az elfele vandorlo kepzett munkaerot pontosan? Nalunk a cegben a HR-esek vert izzadnak, hogy megfelelo-kozeli embereket talaljanak es most is tobb, mint 20 hely var betoltesre.
Csanad
No igen, ez a 2 centes kérdés. Nálunk is pont három hónapba tellett amíg találtunk megfelelő tesztelőt, és ez még nem is valami rettenetesen bonyolult ágazat. Egyébként az lesz, mint eddig mindig, amikor a szakember hiány eléri a kritikus pontot, akkor a kormány megint kinyit minden kaput.