Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

COVID-19

No, jó.
Hát elkezdem dokumentálni, ahogyan hirtelen felfordult minden és megváltozik a világ – nagyon valószínűleg már sosem lesz olyan, mint amilyen február előtt volt. A változás irányát még nem látom, csupán az biztos, hogy más lesz. Miképpen 2001 szeptembere örökre megváltoztatta a polgári repülést, úgy a COVID-19 vírus is örökre meg fog változtatni egy csomó mindent, és biztos vagyok benne, hogy jóval nagyobb mértékben, és szélesebb körben.

A ma rendelkezésre álló adatok szerint 20 igazolt fertőzött van Új-Zélandon, és valahol 10 és 20 ezer között lehet az önkéntes karanténban tartózkodók száma (pontosabb adatok nincsenek, a múlt héten még 9 ezer karanténba várakozóról volt szó, de akkor még csak 5-6 igazolt fertőzött volt, azóta nincs jelentés hányan vonultak karanténba). Ez látszólag nem nagy szám, de a múlt héten ilyenkor még csak 5 volt és hétfőn délelőtt is csak 12. Szóval exponenciálisan gyorsul, ahogy másutt is látjuk.
Egyelőre minden fertőzött külföldről hozta magával a vírust visszakövethető módon, úgyhogy sokan szeretik abba a hitbe ringatni magukat, hogy még nem léptünk a közösségi terjesztés fázisába (community outbreak) – ugyanakkor ma már arról szóltak a hírek, hogy egy Új-Zélandról Dél-Afrikába utazó kétéves gyerekben is kimutatták a vírust – ez pedig egészen biztossá teszi, hogy a COVID-19 itt van közöttünk és hamarosan felrobban az azonosított fertőzöttek száma.

A Labour kormány mindig egy lépéssel lemaradva kezeli a helyzetet – ami sok más országhoz képest kifejezetten jó eredmény, de mégiscsak lemaradva. Februárban lezárták a határokat előbb Kína, majd Dél-Korea előtt, majd az Olaszországból és Iránból érkezőket is karanténra kötelezték. Végül csak a múlt hét végén jelentették be, hogy minden külföldről érkezőnek 14 napos karanténba kell vonulnia, egy nappal azután, hogy egy ausztrál, aki előzőleg Európában utazgatott már itt Wellingtonban kapta meg a hírt, hogy a vírus tesztje pozitív lett.

Az iskolák egyelőre nyitva vannak, de egyre több ismerősömtől, barátomtól hallom, hogy saját döntéssel nem engedik a gyerekeket iskolába – és szinte minden nap felrebben a hír, hogy be fogják zárni az iskolákat – a Labour azonban habozik, ahogy a teljes határlezárást sem akarják elrendelni.

A közvélemény elég szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy a külföldről érkezettekkel hogyan tudják betartatni a karantént. Mindenesetre ez eddig ígéretesebb, mint először gondoltuk: a rendőrség nemcsak telefonon hívogatja a karanténra kötelezetteket, hanem szúrópróbaszerűen fel is keresi őket. Eddig három szegték meg a karantén szabályait, ezeket letartóztatták, állami karanténba szállították és a 14 nap leteltével kitoloncolják az országból. Értem én persze, hogy szar lehet, hogy valakinek az élete nagy utazását teszi tönkre a COVID-19, de ez semmi ahhoz képest, amire itt mindannyian készülünk és jóval túlmutat a járvány egészségügyi következményein.

Én valahol félúton a világvége hangulat és a nem kell aggódni, úgyis hamar vége lesz között, de inkább az pesszimista oldalon állok. Biztos vagyok benne, hogy a közösségi fertőzést nem lehet elkerülni, napok, legfeljebb hetek kérdése, hogy jobb esetben százakra, rosszabb esetben ezrekre rúgjon a fertőzöttek száma. Ahogyan abban is biztos vagyok, hogy jön az iskolák bezárása, a teljes határzár, és a nem létszükségletű kereskedelmi egységek korlátozása: ez utóbbi kutyaszarul fog érinteni minket, de erről majd a következő posztban írok.

Mi még mindketten járunk dolgozni, és Lily is jár iskolába (a havi közel kétezer dolláros tandíj mellett ezt nehéz elengedni), de az összes különóráját: musical-színitanoda, úszás és kung-fu edzéseket felfüggesztettem. Ennek az egyetlen járulékos pozitív hozadéka, hogy a hétvégeken nem kell korán kelni – a musical foglalkozás szombat reggel fél kilenckor kezdődik, a kung-fu edzés meg vasárnap délelőtt 10-kor, de az 40 perc autózásra van, szóval vasárnap is fel kellett kelni nyolc körül.

Van persze pánik vásárlás nálunk is, de érdekes módon ez kerület függő: nálunk a silverdale-i Pak’nSave-ben már kétszer is őrület volt (teljesen érthető és csöppet sem furcsa módon mindig a súlyosabb fejlemények bejelentése után), míg az irodához közeli Countdown szupermarketben akkor is csak a szokásos tömeg volt, amikor Silverdale-ben éppen nem lehetett beférni az áruházba.

Az újságokból, a hírekből, a reggeli rádióműsorból vagy az esti híradókból persze leginkább COVID-19 folyik, alig hagy teret bármilyen más hírnek. Mindezek ellenére még nem érzékelek pánikot a környezetemben, sőt még a szerintem teljesen indokolt aggodalmat sem. Én ennél sokkal borúlátóbb vagyok, úgyhogy némi kognitív disszonanciával küzdök.

Ami egyébként minden hírnél, pletykánál, pánikvásárlásnál is baljósabb számomra, az a reggeli és délutáni forgalom látszólag indokolatlan megzuhanása. Éppen az “őrült március” közepén tartunk – amikor Auckland közlekedése a szokásos zsúfoltságán felül is duplázódik, plusz tíz, tizenöt percek adva az egyébként is hetven perces munkába járásomhoz –, és néhány napja (na jó, legyünk precízek, kedd óta) a forgalom ijesztő mértékben csökkent, már-már a nyári szabadságolások miatti könnyű forgalom tartományába. Erre pedig tényleg nincs más magyarázat, minthogy az emberek – minden látszat dacára – félnek kimozdulni otthonról.

Previous

Úszás – első rész

Next

Fejlemények

9 Comments

  1. 28, hatarlezarast ma bejelentettek

  2. Igen. Ezt még délelőtt írtam. Aztán a következő posztban már beszámoltam a fejleményekről.

  3. F@#$t: “félnek kimozdulni otthonról”, az az egyszeu oka, hogy a munkaado szolt hogy otthonrol dolgozzunk. En ma elmentem itt bevasarolni (miutan megittam a savanyu tejjel felontott kavemat) es nem lattam panikot, osszesen ket azsiai emberen volt maszk, WC papirt nem lattam hegyekben egy bevasarlo kocsiban sem. Folyekony szappan persze itt sincs, de minden mast kaptam. Abban meg nem vagyok biztos, hogy a bodzas Fever Tree tonic hianya osszefugg a virussal 🙂

  4. Kicsit nehezen hiszem, hogy már annyi ember dolgozna otthonról, amennyire ebből a forgalomcsökkenésből lehet következtetni. De nincs kizárva, hogy igazad van.

  5. György Csaba

    Nálunk beköszöntött a sorbanállás korszaka. A hentes- a gyógyszertár- és általában minden előtt. Vitaminokból csak egy dobozzal lehetvenni egyszerre. Egyre több cég küldi el a dolgozóit. Nekem csak a reklám iparra van rálátásom. Amennyiben nem oldódik meg kéthónap alatt a helyzet, súlyos munkanélküliség alakulhat ki.
    Bíztató a hír, miszerint Kínában már rendeződik a helyzet. A vírus kiinduló helyéről már nem regisztráltak új megbetegedést.
    Mi Budakalászon lakunk a Dunaparton, de itt is egyre kevesebb a kerékpározó-, futó ember.

  6. Hat nalunk az ugyfel tegnapelott megmondta, hogy ki melyik irodaba mehet, keveredes nincs. Tegnap aztan modositottak, hogy semmelyik irodaba nem mehetnek a piros emberek egy hetig, aztan utana csere a kek emberekkel. Nagyjabol tudunk barhonnan dolgozni, ahol van megbizhato internet.

  7. Kinaban mar annyira jo a helyzet, hogy mar az Apple store-ok is kinyitottak 6 napja 😀

  8. Egyes szupermarketek elkezdték korlátozni különböző megvásárolható termékek mennyiségét. Mondjuk most éppen WC papír van rogyásig, tegnap a csomagolt kenyeret fosztották le teljesen.

  9. @hobe Azt olvasni, hogy a vírus hullámokban jön vissza. Hamarosan kiderül, hogy Kínából tényleg eltűnőben van, vagy csak időleges fegyverszünet.

Leave a Reply

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: