Noha a mozikban van már az új Star Trek, mind pedig a Terminátor 4, én azért mégis augusztusra várok: ekkor kerül bemutatásra Peter Jackson új sci-fije, a DISTRICT 9.
A történet szerint idegen menekültek érkeznek az űrből, csapdába esnek Dél-Afrikában, ahol rabszolgasorba kerülnek.
A mozi Peter Jackson produkciójában, Neill Blomkamp rendezésében készült, aki eddig elsősorban látványtervezőként vált ismerté: főképp Ridley Scott produkciós cégének dolgozott.
Category: Ajánló
Méltatlanul keveset foglalkoztam eddig a kiwi popkultúrával, pedig azt gondolom, sok mindent elmond egy országról az is, hogy milyen zenekarok az igazán népszerűek. Az efféle híradásaim gyakoriságát persze nyilván károsan befolyásolja a cseppet sem tipizálható média fogyasztási szokásom, ami ugyanakkor nem mentség. A minap (azt hiszem cseppet sem bántó éllel, de én azért magamra vettem:) jegyezte meg valaki, hogy el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet felénk a mindennapi átlagos ember. Erre ma reggel szokás szerint a ClassicHits-et hallgatva belebotlottam a Smashproof nevű dél-aucklandi hip-hopp, rap bandába, akik (az érthetőség határát súroló beszédhibán kívül), mint kiderült, egy 23 éves rekordot állítottak fel azzal, hogy a Brother c. számuk 11 héten keresztül vezette az új-zélandi toplistát, és most a Zátony legnépszerűbb zenekarának számítanak.
Érdemes végighallgatni őket, méginkább végignézni a klipet: Új-Zélandnak, Auckland-nek van ilyen arca is, mégha a napi életben nem is szembesülünk vele. Azért, ha erre lennék kíváncsi, tudom, hogy merrefelé induljak.
Következzék tehát a 2009-es év legnépszerűbb kiwi zenekara: a Smashproof, Gin Wigmore-ral kiegészítve.
Magáról a számról, illetve a zenéről nem tudok sokat nyilatkozni – a véleményem nyilván nem mérvadó. Aki ismer, tudja, hogy alapvetően (a barátaim által csak) “temető-zenének” csúfolt stílust kedvelem. Ismerve ugyanakkor a helyi viszonyokat, valahogy mégiscsak helyénvalóbbnak érzem a maori gengszterreppet, mint ennek a szánalmas kelet-európai megnyilvánulásait.
Azonban, ha már a kiwi popzenéről beszélgetünk, had említsem meg Bic Runga-t, aki szintén sztár, és még kedvelem is (úgy értem, bizonyos körülmények között magamtól hallgatom a zenéjét):
illetve a The Feelers nevű christchurch-i zenekart, akik dallomos rockot játszanak, és akiket szintén szívesen hallgatok.
Krisztián zenél május 21-én, 6.30-tól 9.30-ig (a Lumumba Quartett tagjaként) a New Market-i Cock & Bull Pubban. Beugró nincs.
“The Lumumba Quartet play smooth relaxed groove based latin and funk jazz. They have an extensive repertoire of jazz tunes.
Bassist Nathan Porter is one of the busiest working musos in the Auckland scene. Bass enthusiasts would want to check his extensive latin rhythm chops (obtained from his 2 year professional stint in Brazil) and ability to play big full jazz chords on a 5 string bass.
Guitarist Danesh Balasingam has studied jazz at University. His rich chord substitutions create a sparkling relaxed modern sound to the Lumumba Quartet.
Drummer Geoffrey Palmer is a veteran of the Auckland music scene and has an in depth understanding of latin rhythm and grooves.
Listening to Hungarian born Kris Kovacs on the saxophone is an absolute joy. Noted are his ability to create fluid sweet melodies. The Lumumba Quartet is a must for jazz fans. How often do you hear Donna Lee played as a mambo!”
Az Air New Zealand egyre erősödő konkurenciával kénytelen szembenézni, előbb a Pacific Blue kezdett alaposan aláígérni a belföldi és a térségbeli árainak, nemrég pedig megérkezett a Jetstar is, akik például 119 dollárért visznek Aucklandből Sydneybe. Csak emlékeztetőül: amikor apám itt járt, az Auckland – Queenstown jegyért is többet fizettünk ennél egy kicsit.
Az nemzeti légitársaság marketingstratégái az ellentámadás során magát a “fapados” repülést vették támadás alá, és a legújabb reklámfilmből kiderül, hogy a hagyományosan konzervatív kommunikációt nem féltek valami merészebbre cserélni.
A testfestés Carmel McCormick munkája, aki a műfaj legnagyobb sztárjának számít itt a Zátonyon. A videó egyébként célt ért: egyetlen hét alatt már háromszázezren látták.
Wellington is about to host EuroFest, the only event of its kind in New Zealand. EuroFest 2009, organised by the European Forum, will be held on Sunday, 17 May 2009, at the TSB Bank Arena, Queen’s Wharf, Wellington.
40 European communities, embassies and businesses (including of course Hungarian) will come together to showcase all things European ranging from cultural performances, arts, crafts and food through to European products and services.
The gold coin entry event will be open between 9am and 5pm. EuroFest 2009 is brought to the public by a dedicated volunteer network and is supported by chief sponsors Wellington City Council and the European Commission.
In the run-up to EuroFest, a European Poster Exhibition at Wellington Central Library, 3-17 May, offers a taste of what to expect.
The European Forum (founded by Paul Szentirmay) is a non-profit organisation of community groups in and around Wellington representing European immigrants and their descendants. The Forum has been sharing its European heritage with New Zealanders through various events, including the annual Kaleidoscope of European Carols for the last 16 years.
If you happen to be in Wellington, don’t miss EuroFest, and come and say hello while you’re there!
* * *
Eddig tart a levél, amit Szentirmay Klárától, a wellingtoni magyar konzulunktól kaptam, és gondoltam megosztam mindenkivel, mert még mindig nem tudom, hogy a konzulátus levelező-listájára ki és milyen alapon kerül fel, ergó könnyen lehet, hogy sokan nem kapják meg az efféle értesítéseket.
Mellesleg megjegyezném, hogy a GrabaSeat-en $68 egy Auckland-Wellington repülőjegy, így egyáltalán nem kivitelezhetetlen egy hétvégi kiruccanás a fővárosba.
Mankánál találtam egy érdekes bejegyzést, amelyben Elizabeth Gilbert Eat, Pray, Love c. könyvének első fejezetében egy jópofa teóriára bukkan:
“Mindenesetre az első fejezetnél még kitartóan olvastam, ott írt arról a teóriájáról, hogy minden várost le lehet írni egyetlen szóval, amivel a városlakók maguk is azonosulnak. Szerinte New York szava az “achieve”, egy ige, elérni vmit, megvalósítani, érvényesülni. Rómának ezzel szemben a “szex” a meghatározója (és EG azért érzi magát nem odatartozónak, mert ő nem szexel….).”
A gondolati játékot tovább folytatja, de hogy ő mit gondol Pécsről, Budapestről és Montrealról, azt inkább olvassátok el nála.
Auckland hivatalosan a City of Sails (a Vitorlázás Városa), legalábbis ez a felirat fogad hazafelé jövet a repülőtérről, és a legtöbb turisztikai kiadvány is ezzel a titulussal ruházza fel. És valóban, lehet (sőt kell is) vitorlázni, Auckland tele van jachtkikötőkkel, de a saját udvaron tartott kisebb hajók is gyakoriak, amelyeket aztán a kiwik trailerrel vontatnak egy-egy szebb napon valamelyik beachhez.
Nekem Aucklandhez az “élni” ige társul. Mert vannak nagyobb, szebb, elegánsabb, nyüzsgőbb-pezsgőbb városok, de olyannal, ahol ennyire, teljes erőből élni lehessen még nem találkoztam. Aucklandben minden az életről szól: az emberek nyugodt kedvessége és udvariassága, a gyönyörű környezet nyugalma, de még a New York paródia szerű felhőkarcolókkal teleszórt pezsgő éjszakai élete is. Aucklandben minden megtalálható egy kicsit és ez a minden a sokféleséggel párosul: mintha teremtői a világ minden rendű és rangú elvárásának meg akartak volna felelni. Barbequezni szeretsz a tengerparton? Netán kávézók teraszán üldögélni és barátságos idegenekkel csevegni? Kocsmáról-kocsmára járni és mocsokrészeg fiatalokat bámulni az éjszakában, ahogyan alig felöltözve, hordákban vihorásznak? Esetleg a galériák vonzanak, vagy megnéznéd az Operaház fantomjának eredetijét? Auckland minderről szól, és még sokkal többről: magáról az élhető életről, persze a maga kissé provinciális, mérsékelt, de roppant szórakoztató és szerethető módján.
Ti mit gondoltok, mi a városotok szava?
Ez most amolyan rendhagyó bejegyzés lesz, bár elképzelhető, hogy később még jelentkezem majd hasonlókkal, különösen, ha úgy tűnik, hogy szeretitek és van rá igény. Ajánlgatni fogok mindenféle oldalakat, amelyek valamiért felkeltették a figyelmemet és úgy érzem, beleférnek a Subdimension tematikájába.
Magyar blogok a nagyvilágból:
Bár a Magyar Blogok a Nagyvilágból projekt annak idején kútba esett az elfoglaltságaim miatt – értsd napi 10-12 óra munka után már nem volt erőm/kedvem hobbi-programozni, erre mondjuk már hónapok óta nem hivatkozhatom, most viszont más köti le az időmet –, továbbra sem mulasztom el figyelemmel kísérni a többi magyar expat blogját, pedig minden évben egyre növekszik a számuk. Mégiscsak lenne értelme az eredeti elképzelésnek – szóval talán egyszer valóban belevágok.
A mai ajánlóban három gyökeresen különböző blogot fogok ajánlani: egyiküket ismerem tizenöt éve, a többiekkel még sosem találkoztam. Bizonyos szempontból azonban nagyon is hasonlítanak: mindháromból leképezhető, milyen a világ túlfelén új életet kezdeni, és aztán élni, tiszta erőből.
Krisztián idén március közepén vágott neki a nagyvilágnak, noha volt idő, amikor még esküdözött, hogy Új-Zéland esetleg Ausztrália lesz a cél, végül Írország, azon belül is Dublin lett belőle. Különösebb előkészületek nélkül, ad-hoc módra vágtak bele az új élet kezdésébe, 2008 március 14-től követhetjük nyomon, milyen is Dublinban megtelepedni: lakás, munkakeresés és beilleszkedés – sok minden kiderül belőle.
Őt/őket nem ismerem, véletlenül bukkantam a blogra. Szubjektív énblog Kanadából: végtelenül szórakoztató, és közben az is kiderül, hogy milyen Montreálban az élet.
Judit – Ausztráliai élményeink
Őket sem ismerem, pedig szinte szomszédok: 2007 októberében telepedtek meg Ausztráliában. A blog a megérkezésükkel kezdődik, gyakran frissül, szóval kötelező mindenkinek, aki Ausztráliában gondolkodik.
Új-zélandi oldalak:
Olykor kifejezetten izgalmas oldalakra bukkanok a kiwi hálón szörfözés közben, némelyiküket már régebb óta ismerem, párat csak mostanában fedeztem fel. Ezek közül ajánlok most kettőt.
NuKiwi – New Zealand Immigration, Investment, and Strategic Relocation Information & Resources
A NuKiwi (Új Kiwi) oldal talán a legnagyobb tárháza az Új-Zélandról szóló, kifejezetten bevándorlási, letelepedési szempontból összegyűjtött információknak. Nem teljesen ingyenes, mert a legizgalmasabb, The New Zealand Immigration & Relocation Report, How to Obtain New Zealand Residency Regardless of the Passmark Changes illetve Making New Zealand Your Second Home (New Zealand’s Indefinite Returning Resident’s Visa, Citizenship & Passport) című anyagaik pénzért tölthetőek csak le – igaz, nem kell egetverő adósságba verni magunkat, a három füzet mindössze 49 dollárba kerül.
Cults.co.nz – New Zealand Cults, Sects, Religions, Christian Organisations, and other groups
Roppant érdekes oldal, amely mögött elképesztő mennyiségű munka bújik meg. Az Új-Zélandon honos kultuszok, szekták és vallási csoportokról ad egészen részletes összefoglalást. A felsoroláson túl rövid ismertetésekkel, és értékeléssel (keresztény szempontból, bár azt nem tudtam kifigurázni*, hogy katolikus vagy protestáns nézőpontból) mutatja be, hogy miféle társaságokba botolhatunk kiwiföldön. Én jót mulattam, amikor felfedeztem, hogy a pluralizmust (értelmezésük szerint: az a hamis hit, hogy minden vallás egyenlő) és a karmát is a veszélyes címkével jelölnek meg. Az fura értékítélettől eltekintve kiváló anyag, egy egészen más, újszerű perspektíváját mutatja meg Új-Zélandnak.
* kifigurázni = magyar-kiwi kifejezés, kitalálni, kigondolni értelemmel. Valószínűleg az angol figuring out kifejezésből származik
