Tegnap babráltam egy kicsit a feed beállításaimmal, miközben megpróbáltam Google hirdetéseket csempészni a végükre.
Most hirtelen úgy tűnik, mintha valamit félrebabráltam volna, és nem vagyok benne biztos, hogy továbbra is megjelennek az új bejegyzéseim a feedolvasókban. Megtennétek, hogy commentben jelzitek, hogy működik-e nektek, vagy sem. Illetve azt is jó lenne tudni, hogy a hirdetések megjelennek-e.
Köszönöm.
Category: Blog Page 2 of 3
Mankánál találtam egy érdekes bejegyzést, amelyben Elizabeth Gilbert Eat, Pray, Love c. könyvének első fejezetében egy jópofa teóriára bukkan:
“Mindenesetre az első fejezetnél még kitartóan olvastam, ott írt arról a teóriájáról, hogy minden várost le lehet írni egyetlen szóval, amivel a városlakók maguk is azonosulnak. Szerinte New York szava az “achieve”, egy ige, elérni vmit, megvalósítani, érvényesülni. Rómának ezzel szemben a “szex” a meghatározója (és EG azért érzi magát nem odatartozónak, mert ő nem szexel….).”
A gondolati játékot tovább folytatja, de hogy ő mit gondol Pécsről, Budapestről és Montrealról, azt inkább olvassátok el nála.
Auckland hivatalosan a City of Sails (a Vitorlázás Városa), legalábbis ez a felirat fogad hazafelé jövet a repülőtérről, és a legtöbb turisztikai kiadvány is ezzel a titulussal ruházza fel. És valóban, lehet (sőt kell is) vitorlázni, Auckland tele van jachtkikötőkkel, de a saját udvaron tartott kisebb hajók is gyakoriak, amelyeket aztán a kiwik trailerrel vontatnak egy-egy szebb napon valamelyik beachhez.
Nekem Aucklandhez az “élni” ige társul. Mert vannak nagyobb, szebb, elegánsabb, nyüzsgőbb-pezsgőbb városok, de olyannal, ahol ennyire, teljes erőből élni lehessen még nem találkoztam. Aucklandben minden az életről szól: az emberek nyugodt kedvessége és udvariassága, a gyönyörű környezet nyugalma, de még a New York paródia szerű felhőkarcolókkal teleszórt pezsgő éjszakai élete is. Aucklandben minden megtalálható egy kicsit és ez a minden a sokféleséggel párosul: mintha teremtői a világ minden rendű és rangú elvárásának meg akartak volna felelni. Barbequezni szeretsz a tengerparton? Netán kávézók teraszán üldögélni és barátságos idegenekkel csevegni? Kocsmáról-kocsmára járni és mocsokrészeg fiatalokat bámulni az éjszakában, ahogyan alig felöltözve, hordákban vihorásznak? Esetleg a galériák vonzanak, vagy megnéznéd az Operaház fantomjának eredetijét? Auckland minderről szól, és még sokkal többről: magáról az élhető életről, persze a maga kissé provinciális, mérsékelt, de roppant szórakoztató és szerethető módján.
Ti mit gondoltok, mi a városotok szava?
Ez most amolyan rendhagyó bejegyzés lesz, bár elképzelhető, hogy később még jelentkezem majd hasonlókkal, különösen, ha úgy tűnik, hogy szeretitek és van rá igény. Ajánlgatni fogok mindenféle oldalakat, amelyek valamiért felkeltették a figyelmemet és úgy érzem, beleférnek a Subdimension tematikájába.
Magyar blogok a nagyvilágból:
Bár a Magyar Blogok a Nagyvilágból projekt annak idején kútba esett az elfoglaltságaim miatt – értsd napi 10-12 óra munka után már nem volt erőm/kedvem hobbi-programozni, erre mondjuk már hónapok óta nem hivatkozhatom, most viszont más köti le az időmet –, továbbra sem mulasztom el figyelemmel kísérni a többi magyar expat blogját, pedig minden évben egyre növekszik a számuk. Mégiscsak lenne értelme az eredeti elképzelésnek – szóval talán egyszer valóban belevágok.
A mai ajánlóban három gyökeresen különböző blogot fogok ajánlani: egyiküket ismerem tizenöt éve, a többiekkel még sosem találkoztam. Bizonyos szempontból azonban nagyon is hasonlítanak: mindháromból leképezhető, milyen a világ túlfelén új életet kezdeni, és aztán élni, tiszta erőből.
Krisztián idén március közepén vágott neki a nagyvilágnak, noha volt idő, amikor még esküdözött, hogy Új-Zéland esetleg Ausztrália lesz a cél, végül Írország, azon belül is Dublin lett belőle. Különösebb előkészületek nélkül, ad-hoc módra vágtak bele az új élet kezdésébe, 2008 március 14-től követhetjük nyomon, milyen is Dublinban megtelepedni: lakás, munkakeresés és beilleszkedés – sok minden kiderül belőle.
Őt/őket nem ismerem, véletlenül bukkantam a blogra. Szubjektív énblog Kanadából: végtelenül szórakoztató, és közben az is kiderül, hogy milyen Montreálban az élet.
Judit – Ausztráliai élményeink
Őket sem ismerem, pedig szinte szomszédok: 2007 októberében telepedtek meg Ausztráliában. A blog a megérkezésükkel kezdődik, gyakran frissül, szóval kötelező mindenkinek, aki Ausztráliában gondolkodik.
Új-zélandi oldalak:
Olykor kifejezetten izgalmas oldalakra bukkanok a kiwi hálón szörfözés közben, némelyiküket már régebb óta ismerem, párat csak mostanában fedeztem fel. Ezek közül ajánlok most kettőt.
NuKiwi – New Zealand Immigration, Investment, and Strategic Relocation Information & Resources
A NuKiwi (Új Kiwi) oldal talán a legnagyobb tárháza az Új-Zélandról szóló, kifejezetten bevándorlási, letelepedési szempontból összegyűjtött információknak. Nem teljesen ingyenes, mert a legizgalmasabb, The New Zealand Immigration & Relocation Report, How to Obtain New Zealand Residency Regardless of the Passmark Changes illetve Making New Zealand Your Second Home (New Zealand’s Indefinite Returning Resident’s Visa, Citizenship & Passport) című anyagaik pénzért tölthetőek csak le – igaz, nem kell egetverő adósságba verni magunkat, a három füzet mindössze 49 dollárba kerül.
Cults.co.nz – New Zealand Cults, Sects, Religions, Christian Organisations, and other groups
Roppant érdekes oldal, amely mögött elképesztő mennyiségű munka bújik meg. Az Új-Zélandon honos kultuszok, szekták és vallási csoportokról ad egészen részletes összefoglalást. A felsoroláson túl rövid ismertetésekkel, és értékeléssel (keresztény szempontból, bár azt nem tudtam kifigurázni*, hogy katolikus vagy protestáns nézőpontból) mutatja be, hogy miféle társaságokba botolhatunk kiwiföldön. Én jót mulattam, amikor felfedeztem, hogy a pluralizmust (értelmezésük szerint: az a hamis hit, hogy minden vallás egyenlő) és a karmát is a veszélyes címkével jelölnek meg. Az fura értékítélettől eltekintve kiváló anyag, egy egészen más, újszerű perspektíváját mutatja meg Új-Zélandnak.
* kifigurázni = magyar-kiwi kifejezés, kitalálni, kigondolni értelemmel. Valószínűleg az angol figuring out kifejezésből származik
Nem mondom, hogy nem okozott kellemes meglepetést, hogy a Goldenblog Helyi Érték kategóriájában a legjobb tíz közé választottak. A blogger hiú jószág (persze hivatkozhatunk akármire is, mégiscsak az exhibicionizmus egyfajta megjelenése) és jólesik neki az elismerés, ám kicsit zavarban vagyok, mert cseppet sem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna erre a helyezésre, különösen az idei teljesítményem alapján. (Szerénytelenség on: persze a tavalyival igen, sőt… 🙂
Hogy lefussam a kötelező köröket: gratulálok a győzteseknek, teszem ezt különösen szívből Marcinak, akinek a blogjából többet megtudtam az USA mindennapjairól, mint előtte bármi egyébből; Zhaomannak (nemcsak a tavalyi találkozásunk miatt) és a Basahalomnak, aki megmutatta, milyen is az igazi civil újságírás.
És hogy megelőzzek mindenki mást: készül itt valami, a Zátonyon innen és túlról, hamarosan Izéland…
Nem mentegetőzésnek, még csak nem is nyavajgásnak szánom az alább következőket, egyszerűen csak magyarázatnak.
Kettő év és kilenc hónapja vagyok a jelenlegi munkahelyemen, a minap pedig kiszámoltam, hogy ez idő alatt 5 év és 1 hónapnyi időt dolgoztam le. Ráadásul ennek a többletnek a tetemes részét az elmúlt egy év alatt sikerült összehoznom.
Ez tehát a fő oka, amiért a Subdimension tetszhalálba merevedett, bár most, hogy ismét lazulni látszik az életem, úgy döntöttem visszatérek. Persze igazságtalanság lenne, ha csupán a munkámra fognám a hosszú hallgatást, van itt más is a bokrának megette.
Nevezetesen, hogy az elmúlt időszakban a szociális életünk feltűnő mód pezsgésbe csapott – miután az év elején érkezett magyarokat sikerült a közelben (a North Shore-on) letelepítenem, az egyébként bloggolásra kiváló esték egy része így közös beszélgetések, filmnézések, borozgatások és PS3 nyomkodásba fulladt.
A Subdimension eredetileg személyes (én) blognak indult, ám gyorsan átváltott valami mássá: talán nem nagyképűség azt állítanom, hogy egyfajta populáris ismeretterjesztő irányt vett, amire persze büszke vagyok, ám itt és most meg kell jegyeznem, hogy ez jelentősen időtrablóbb (egy-egy bejegyzés hátterének a feldolgozása akár egy, másfél óra is lehet), mintha arról írnék, hogy a takapunai kisbolt koreai tulajdonsa sokáig megvolt győződve róla, hogy mi Krisztivel testvérek vagyunk, s miután megtudta, hogy ehelyett párkapcsolatban élünk, nem győzött biztosítani minket, hogy ez a legszerencsésebb konstelláció, hisz a fizikailag hasonló emberek az ázsiai álmoskönyvek és babonák szerint a leginkább összeillőek.
A következőkben egy kicsit személyesebb hangvételűvé válik tehát a blog, bár nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, így lesznek az eddigiekben megszokott komolyabb témák is, legfeljebb nem olyan nagy számban.
A végére némi reklám: olvassátok Gábort, és nézegessétek Márkot, megéri, megígérhetem. És persze: angolul bíró olvasóim számára jegyezném meg, hogy a szinte legfelül található, “Olvastam, Érdekes” linkdoboz frissül a legyakrabban, akit érdekel Új Zéland (és persze az egyéb perszevációim) , a friss információkat mindig megtalálhatja ott.
Hamarost értelmezhető információs tartalmú bejegyzéssel is jelentkezem. Addig szíves figyelmetekbe ajánlom Gábor blogját: Upside Down.
Ők január legelején érkeztek: azóta a közös szabadidőnk nagyrészét együtt töltöttük, a blog viszont olyasmit nyújt, amit eddig még egyik sem: a frissen érkezett bevándorló jelöltek kalandjai, mindjárt a kezdetektől, napról-napra. Első benyomások, kezdeti tennivalók, meg effélék.
Ja, igen: visszatértem a blogoszférába, köszönhetően az olvasói nyomásnak, hogy ezzel a nagyképűséggel búcsúzzam immár csak egy rövid időre.
Nagyon sajnálom, hogy az idei Goldenblog versenyben külföldönélőmagyaros/utazós – Hely szelleme kategóriát nem zsűriznek. Azt hiszem, minden blogger exhibicionista – legalább egy kicsit – így azután a lehetséges megmérettetés elmaradása nyilván csalódás valamelyest.
Zhaoman ugyanakkor – amikor még nem tudtuk, hogy nem lesz releváns kategória – összegyűjtötte a versenyre nevezett blogok listájából azokat, akikkel egy ligában indultunk volna, én pedig úgy döntöttem, hogy közzéteszem.
asiafan.freeblog.hu – Keleti szél: ázsiai filmek, sztárok és zene
balaton.blog.hu – BalatOnline
belgium.freeblog.hu – Élőben Belgiumból
blogmano.blogspot.com – Manócska blogja: Dél-Korea
blogpecs.blog.hu – Blog Pécs
csongisirishcultstudies.blogspot.com – Írországban az élet, hejj!
debrecenfalu.hu – Debrecenfalu
elobenavarosbol.blogter.hu – Élőben a Városból
farang.hu/blog – Farang.hu: Bangkok-napló
finnicus.freeblog.hu – Finnország és ami mögötte van
fules.freeblog.hu – Füles világgá megy: Thaiföld
kanga.freeblog.hu – Kanga: Ausztrália
kina.freeblog.hu – Kínában
klivia1428.blogspot.com – Chronicles of Lívia: Kanada, Torontó
menjunkdelre.blogspot.com – Menjünk le délre!
mindenkikotoben.com – Minden kikötőben: USA, San Fransisco
sunnywalk64.blogspot.com – Living in South Korea
theitalianjob.freeblog.hu – The Italian Job: Olaszország
zhaoman.blogspot.com – Zhaoman: Taiwanon
www.basahalom.hu – Basahalom Boulvard
www.marvanymiklos.hu/blog – Thaiföld Blog
A nevezett kb. 900 blogból 22-őt találtunk a Hely Szelleme kategóriába illőnek – persze könnyen elképzelhető, hogy kihagytunk valakit. Én csak név alapján futottam végig a listát, nem tudom Zhaoman vagy a többiek vették-e a fáradtságot, hogy egyenként végig kattintgassák. (Hangsúlyoznám, hogy a fenti lista a Goldenblogra nevezettek közül válogat, nem pedig az általunk ismert idepasszoló blogok listája.) Ha valaki szeretné kiegészíteni, csak hajrá, rögvest frissítem a listát az új információval – tessék a kommentelni.
Nekem egyébiránt – hivatalos zsűri ide vagy oda – megvan a kategória-győztesem: a Minden kikötőben egyike a legjobb blogoknak (nemcsak a külföldönélőmagyarosok közül), amit valaha olvastam. Rendes becsületes, szórakoztatva tájékoztató publicisztika, az a fajta, ami értelmet ad az újságírásnak. Az olvasása óta többet tudtam meg az Egyesült Államokról és San Fransisco-ról, mint amennyit előtte összesen tudtam, vagy tudni véltem. Élvezetes stílusú, pont annyira személyes, hogy a közvetlensége még nem zavaró, az adott témát rendesen körüljáró és kibontó, alapos írásokkal. Profi munka, és valóban: szerzője a San Fransisco Chronicles újságírója. Azt különösen szeretem benne, hogy szabadidejében is ír nekünk, amolyan örömpublicisztika – az örömzenélés mintájára.
