Csanad | 赛纳德

赛纳德 | BLOG. ÚJ ZÉLAND. MAGYARUL.

Category: Internet Page 3 of 5

Nerdségek

– A kiwi kormány 1,15 millió dollárt költött egy egy állásokat hirdető, hivatalos kormányzati weboldal létrehozására. Jelenleg két betöltetlen állás található rajta: egy nővért és egy halászt keresnek.
Tisztelettel jelentem, hogy a rendszert egy tizedéért is megcsináltam volna (ha van magyarul tudó illetékes, aki olvasná a blogomat, ne felejtse el, ha legközelebb ilyesmibe akarnának kezdeni), de még értelmesebb lett volna a Trade Me-n meghirdetni, úgy nem került volna 50 dollárba sem.

– Megszületett a Wikipedia első – nem is tudom minek nevezzem – paródiája? A Conservapedia leginkább a Galaxis Utikalauz Stopposoknak-ra emlékeztet lakonikusságával. A Magyar címszó alatt ez található:
The Magyars were a nomadic Asian tribe also known as the Scourge of Europe. They settled in Hungary.
azaz
A magyarok ázsiai nomád törzs volt, akiket Európa ostorának is neveztek. Magyarországon telepedtek le.

Új Zélandról már kicsit bővebben megemlékeznek, íme:

New Zealand is part of Oceania.
The early New Zealand population survived by growing bananas, coconuts, yams and taro, and also by raising dogs and pigs.
azaz
Új Zéland Óceánia része.
A korai új-zélandi lakók banán, kókuszdió, yamgyökér és taro termesztésből vegetáltak, de neveltek kutyákat és disznókat is.

Wellington Önkormányzata bejelentette, hogy minden háztartást bedrótoznak nagysebességű internettel. Az elképzelés szerint a trolibusz vezetékek használat 80%-os költségmegtakarítást hoz, de felmerült, hogy a a városi csővezetékeket ingyen bocsássák a internetszolgáltatók rendelkezésére.

– A kiwi parlament február 28-án elfogadta az anti-spam törvényt: az OECD államok közül utolsóként.

– Az egyre gyakoribb phissing támadások miatt, az Új Zélandi Bankok Szövetsége, egy új, másodszintű – bank.nz – domainért folyamodott. Ismerve David Farrar (az InternetNZ, a kiwi internetszolgáltatás hivatalos szervének igazgatója) ezirányú elkötelezettségét, nincs kétségem affelől, hogy hamarosan megkapják, amit szeretnének. A dolog egyszerűségében zseniális, csak azt nem értem, miért nem jutott eddig másoknak eszébe. Annyira kézenfekvő, hogy a bankok külön domaint kapjanak, és ezzel mindjárt az egész támadási módszer méregfogát ki lehet húzni.

– A Telecom partnert váltott: megszüntette stratégiai szövetségét a Microsofttal. Eddig a Telecom Adsl szolgáltatásának nyitóoldala az MSN új-zélandi verziója volt. Tegnaptól, külön létezik az msn.co.nz portál, míg a Telecom a Yahooval szövetkezve, elindította a yahooextra.co.nz oldalt, amely a Yahoo új-zélandra specializált portáljára mutat, minden kiwi Yahoo használó legnagyobb örömére.
A Microsoftnak egyébként is egyre nagyobb problémái jelentkeznek ausztrálázsiában: a Google az ausztrál piacon támad először: komoly reklámkampánnyal próbálja átterelni az MS Office ügyfeleit a saját webes irodai szolgáltatása használatára. Az ár mindenesetre megdöbbentően versenyképes: a Google 50 USD-t kér évente felhasználónként, a Microsoft Office árának alig negyedét.

Végül egy kis video:

Trade Me – Kereskedj velem!

Egyszer már megemlékeztem a Trade Me-ről röviden, hogy most ismét előrángatom, annak az kiwik életében betöltött szerepe az oka.
A Trade Me egy internetes aukciós ház – valójában az E-bay némiképp javított és az új-zélandi körülményekhez igazított változata.
Azok számára, akiknek nem lenne világos, miképp is működik egy ilyen weboldal: hatalmas, internetes piacot kell elképzelni, ahol a kiwik minden létező portékát hirdetnek. A hirdető közzéteszi eladandó holmijának ismertetését, főbb paramétereit, fényképét – szóval a lehető legtöbb információt. A Trade Me rendszere segít a kategorizálásban, és a legkülönbözőbb formájú hirdetésben. A hirdető/eladó ugyancsak meghatározza az induló-kikiáltási árat, aztán azt a minimális összeget, amennyiért már eladja (és persze van lehetőség egy un. Buy Now – azaz liciten kívüli, azonnali megvásárlást lehetővé tévő ár meghatározásának is), valamint az aukció időtartamát. Ettől kezdve reménykedik, hogy a Trade Me-t látogató tömegből majd csak lesznek, akiket érdekel a áruja, és ezek az érdeklődők egymásra licitálva a lehető legmagasabbra tornázzák az árat. Ha az aukció sikerrel zárult, a vásárló és az eladó is kap egymás adatairől egy értesítő e-mailt, aminek segítségével felveszik a kapcsolatot és immáron IRL (In Real Life – a való életben) lebonyolítják az adás-vételt. Mesélhetnék még azokról a szokásos vagy újszerű megoldásokról, amelyek a biztonságot szolgálják, de mert ezt itt nem techblog, eltekintek ettől.
Ami viszont igenis szót érdemel, az a Trade Me sikere, és hogy mennyire része a mindennapoknak.
Amikor azt írtam, hogy mindenki Trade Me-zik, még nem is láttam a statisztikákat – egyszerűen a saját tapasztalataimból, benyomásaimból indultam ki.
A kiwi aukciós oldalnak aktuálisan 1.487.000 aktív felhasználója van, ami a 4.1 milliónyi teljes populáció viszonylatában kell értelmezni. Átlagosan 35-40.000 felhasználó van online, ám a napi csúcs gyakran meghaladja a 60.000, míg jelenleg 757.470 élő aukció van a Trade Me-n.
Sokaknak egyébként a fő megélhetési forrása is a portál: cégek és magánszemélyek rendezkedtek be, hogy csak a Trade Me-n keresztül forgalmazzák árujukat; némelyik eladó 10.000-nél több sikeresen lebonyolított ügylettel büszkélkedhet.
A rendszer nemcsak műkődik, hanem kifejezetten jól működik.
Mi, amikor megérkeztünk, gyakorlatilag a Trade Me-ről rendezkedtünk be, a Trade Me-n találtuk a házat, amit bérelünk, a Trade Me-ről vettük az első bútorainkat, hűtőnket és Annamari a Trade Me álláshirdetés rovatában talált magának munkát.
Ha vételről vagy eladásról van szó, nagyjából a Trade Me, ami először a kiwik eszébe jut. A portál azonban nemcsak piactér: bérelhető lakást és házat éppúgy hirdet, mint állásokat, sőt a Trade Me tulajdona és társodala (bár szeparált oldal) a Find Someone – Új Zéland legnagyobb, legnépszerűbb és abszolút piacvezető társkereső webhelye.

Hosszan és régóta gondolkodom már, hogy mi lehet a titok, miért lett ennyire népszerű? Egyfelől nyilván szerepet játszik benne Új Zéland viszonylagos izoláltsága, és az, hogy a Trade Me-t szolgáltatásaiban, kezelőfelületében kifejezetten Kiwilandre szabták. Ez nyilván megmagyarázza, hogy az E-bay – bár nyelvi problémái nincsenek, ám képtelen volt elszakadni néhány bosszantó amerikai jellemzőtől, így például az irányítószámok megkövetelésétől, vagy az USA dollár használatától – miért nem tudott betörni és versenytárssá válni.
Ezek a valóban objektív szempontok nyilván sokat számítanak, én mégis a kiwik mentalitásában látom a siker fő forrását. Az új-zélandi alapvetően egyenes, szavatartó fajta: a Trade Me-t böngészve gyorsan kitűnik, hogy egész kevés a negatív visszajelzés, az emberek döntő többsége elégedett, mind vevőként, mind eladóként. A Trade Me-n sokkal nagyobb a bizalom, mint teszem fel az E-bay-en, ahol számtalan esetben elvárják az előre fizetést, míg a kiwi aukciós oldalon ilyet még nem is láttam.

Néhány alapvető tudnivaló a Trade Me használatáról (a wannabe kiwik számára, mert ők nem kerülhetik el, a használatát):
Regisztrálni csak új-zélandi vagy ausztrál címmel lehetséges, és csak 18 éven felülieknek.
A regisztráció ingyenes, ám ahhoz, hogy eladni vagy vásárolni tudj, fel kell tölteni egy minimális összeggel az egyenlegedet – ez mindenképpen ajánlatos (hitelkártyával pillanatok alatt megoldható).
Ha venni akartok, a licitálással érdemes az utolsó pillanatig várni – úgyértem az aukció lezárulta előtte utolsó percig.
Persze még egymillió apró trükkje van a sikeres trademezésnek, úgyannyira, hogy már külön kötet is foglalkozik vele: Trade Me, Your Ultimate Guide to New Zealand’s Biggest Auction Site.

Eszembe jutott még

Munka, munka, munka. Ma és holnap megint sokáig kell maradnom, újabb határidőhöz érkeztünk. Még szerencse, hogy ennyire rövid a hét.

Ma olvastam egyébként, hogy a Telecom márciustól indítja a ADSL2+ szolgáltatását, ami elméletileg 24 Mb/sec. letöltési sebességet tesz lehetővé, feltéve ha az ember nem lakik messzebb 4 kilométernél a központtól. E téren kicsit le voltunk már maradva a világtól: nem véletlen, hogy annyit szidják a Telecomot.
A Telecom a mi Matávunk (T-Birodalmunk) és pont ugyanolyan tohonya, undok jószág, mint Magyarországon.
Végre beköszöntött hozzánk is fejlődés, ennek ellenére nem hiszem, hogy váltanánk: nem tudnám kihasználni a 24 megabitet. Azért, amikor a jövő héten bejelentik az árakat, végigtanulmányozom majd.
Ami érdekes a hírben, hogy hamarosan megjelenik majd a triple pay szolgáltatás: telefon, internet, televízió egy csomagban. Ez már vonzóbb: ha versenyképes havidíjat tudnak mondani, azonnal megrendeljük.

Más:
Már napok óta az jár a fejemben, hogy még mindig szinte euforisztikusan elfogult vagyok Új Zéland kapcsán, ami persze kezdi túlságosan is szubjektívvé tenni a blogomat. Ez nyilván nem lenne feltétlenül baj, én mégis szeretném, ha megmaradna annyira hiteles forrásnak, amennyire ez lehetséges.
A probléma megoldására azt eszeltem ki, hogy megkérek néhány ismerősömet – olyanokat, akik csak rövidebb időt töltöttek itt, és olyanokat is, akik már évek óta itt élnek -, hogy írják le, mi az az öt dolog, amit a legkevésbbé szeretnek, vagy legjobban utálnak Új Zélandban vagy az új-zélandi életben. Nekem komoly nehézséget fog okozni öt ilyesmi összeszedése, de azért megpróbálom a hét végén is kritikus szemmel felmérni az életünket.

Bulvár

Történt a minap, hogy kisebb felzúdulást váltott ki egy alkalmi sztriptíz.
Az egész talán csak azért ragadt meg bennem, mert olvastam a hírt: egy magyar páros sikeresen feljutott a Déli-sarkvidék legmagasabb, Mount Winson nevű csúcsára.
Ha jól sejtem, ugyanezen a napon, a Canterbury Egyetem egyik lányhallgatója a Scott Bázis bárjában mulatott, amikor az egyik férfivendég alsónadrágra vetkőzve körbeugrálta a billiárdasztalt.
A lánynak sem kellett több: felajánlotta, ha a bárban tartózkodók összedobnak neki 200 dollárt, ő is megteszi ugyanezt. A pénz persze pillanatok alatt összegyűlt, a leányzó pedig nemcsak állta a szavát, de rá is tett egy lapáttal: teljesen meztelenre vetkőzött.
Nem nagy hír, tudom, még az is alig ad pikantériát a dolognak, hogy éppen a Déli Sarkon történt (bár lám-lám ott is van éjszakai élet), amin azonban jót mulattam, hogy a bázis vezetősége mennyire felháborodott az eseten.
Álságos szemforgatás persze: ha nem a Scott Bázis megalapítása 50.-dik évfordulójának előestéjén – Sir Edmund Hillary és Helen Clark látogatása előtt egy nappal – történik, nyilván a kutya sem törődik az esettel, így azonban nyomozást meg felelősségre vonást követeltek.
Szerencsére az egyetem vezetősége helyén kezelte az incidenst, és egy formális bocsánatkérés után, minden további következmény nélkül lezárta ügyet.

Más: néhányan nekiálltak spemmelni a Google Maps-et. Hatalmas logókat és hirdetéseket helyeznek el közparkokban, amikor arra számítanak, hogy a nagyfelbontású képeket készítő repülő arra jár. Csak én lettem túl konzervatív, hogy ez mégsem tetszik nekem?

Déli Sziget és a Picasaweb

Tegnap végre erőt vettem magamom, és feltöltöttem a Déli Szigetről készült képeinket a Picasawebre. Ide kattintva nézhetitek meg.
Őszintén szólva azért halogattam idáig, mert úgy terveztem, jó alaposan kiválogatom, hogy mi az amit érdemes feltenni, és mi az amit nem. Végül két ok miatt sem került sor erre a szelekcióra.
Az egyik mindjárt a lustaságom. Mindösszesen 691 kép készült, ennek az irdatlan képmennyiségnek a komoly átböngészése legkevesebb egy napomat elvitte volna, erre pedig nem tudtam rászánni magam.
A másik ok pedig magában a Picaswebben keresendő. Már a kezdetek óta nagyon kedveltem (nyilván mert, mint minden Google terméknek, könnyen kezelhető, puritán felülettel rendelkezik), egyetlen szívfájdalmam a tárhely 200 megabájtban korlátozott mérete volt. Aztán idővel jött a lehetőség: némi pénzért cserébe bővíteni lehetett, de eleinte ez az út csak az Egyesült Államokban élők számára volt járható – valami általam ismeretlen okból, a Google nem fogadott el máshol élőktől hitelkártyás fizetést. Bosszantott is nagyon dolog, már-már a a Flickr-re való áttérést fontolgattam, ám végül nem volt kedvem a teljes migrációhoz, így maradt minden a régiben.
Két hete aztán Tivadar blogjában előkerült a téma, és valami harántimpulzustól vezérelve ismét megnéztem, hogy hogyan áll a helyzet a fizetéssel. Legnagyobb meglepetésemre ezúttal minden további nélkül engedett fizetni, így 37 kiwi dollár leszurkolása után 6 és fél gigabájtnyi tárhely boldog tulajdonosává avanzsáltam.
Ez már akkora méretű tárhely, hogy nem kell mérlegelni mit és mennyit töltök föl rá – ami persze nyilván a minőség rovására megy majd, amit viszont nem bánok, tekintve fotós képességeim amúgy is szegényes voltát.
Annyit azért megtettem, hogy az egyértelműen élvezhetetlen képeket és a teljes duplikátumokat kiselejteztem, ám ez is több mint két órámat vette igénybe. Így végül 517 kép került fel, eltart egy ideig csak a végigfutásuk is. Van köztük néhány igen jól sikerült darab is – rossz belegondolni, mi lenne, ha tudnék fényképezni.
Szóval böngésszétek végig, és ha ahhoz van kedvetek használjátok nyugodtan. Ez különösen Gábor és Zoli barátomnak – meg persze Andrásnak, ha még mostanában is van kedve és ideje ilyesmivel foglalkozni – szól: ha bármelyiknek hasznát látjátok, csak jelezzétek és elküldöm a nagyobb felbontású verziót is.

És jöjjön néhány rövid információ, amit ugyancsak volt (és talán egyszer megint jövendő) alkotótársaim figyelmébe ajánlanék elsősorban. Efféle dolgokról írtunk olykor, Gáborék meg néha meg is festették – mégis más volt mindezt közelről látni és megtapasztalni.
A fjordok vize fekete. Egészen elképesztő módon fekete, néha olyan érzésem volt, mintha szuroktengeren hajóztunk volna.
A gleccserek táplálta folyók, patakok vize azonban élénk türkizzöld. Némelyik képen ez látszik is, de a fényképész tudományom kevés volt hozzá, hogy visszaadja azt a valószínűtlenül vivid színt, amiben pompáznak.
A sirályok inkább ordítanak, mint rikácsolnak. Kellett némi idő, amíg megszoktam a hangjukat, néha semmi madárszerű nincs benne, sőt… Elkárhozott, ártó szándékú lelkek kiáltozhatnak így, ha prédát szimatolnak.

Webokrácia Fijin

Az index.hu-n olvastam ezt a cikket, és egészen elképedtem a gyönyörűségtől.
Nem idézem be, egyszerűen tessék elolvasni, a mondandóm többi része csak úgy lesz értelmezhető.

Noha a lehetőség meglehetősen jópofa és érdekes, nyilván sokat levon értékéből egy európai számára, hogy valahogyan el kell jutni Fiji-ig. Nekünk viszont itt van közel, úgyhogy efféle problémákkal nem kell megküzdenünk.
A Tribewanted weboldalát tanulmányozva persze kiderült, hogy egy kicsit drágább, mint az Indexen áll; a 180 font, átszámolva 500 dollár, már nem annyira nevetségesen olcsó, mint a cikkben megjelent 120 font. Így inkább csak méltányosnak tűnik az ajánlat (aktuális árakon még 500 dollár a repülőjegy, 1000 dolláért viszont már egyébként is kapunk 7 éjszakát Fijin), de ez sem fog megakadályozni minket, hogy csatlakozzunk: olyan kalandnak ígérkezik, amit nem szabad kihagyni.

Amint törzstagokká válunk jelentem, és majd beszámolok az első webokrácia működéséről, mindennapjairól.

Meg még…

Na jó. Most nagyon felbosszantott az IWIW.
Írtam egy hosszabb levelet, majd amikor elküldtem, session hibával /dev/null-ba küldött.
Különösen felháborítónak tartom, mert nem egy ördöngősség kiküszöbölni – egyszerű arrogancia ez, nem más.
A rendszerünk, amit fejlesztünk nem mérhető persze az IWIW-hez, hiszen mindössze harmadannyi felhasználónk (félmillió) van Új Zélandról és Ausztráliából, viszont három darab megfizethető árú szerver simán kiszolgálja, pedig video-streamet is adunk (sőt).
Ha én ilyen trehány, slendrián munkát kiengednék a kezeim közül, már rég lapátra kerültem volna, pedig még csak össze se vethető a cégem ahol dolgozom egy T-Birodalom szerű multival.
Ehelyütt szeretném tehát felhívni minden kedves ismerősöm figyelmét, hogy semmiféle IWIW-es kommunikációra nem vagyok hajlandó a jövőben reagálni. Emailekre vagy itt a blogban mindenkinek szívesen válaszolok, de az IWIW-et egyszerű címtárnak használom: eztán meg sem kisérlem a levelek megválaszolását.

Ja: Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Új Évet kívánok.

Page 3 of 5

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén

%d bloggers like this: