Kriszti jogosítványa

Takonyhúzás – így nevezte apám, amikor valamit addig halogattunk, amíg majdnem késő lett, és persze rettentően rühellte. Mondjuk takonyhúzásban én mindig is jó voltam, ám Krisztivel együtt nyugodtan pályázhatnánk a világbajnoki címre is. Ha ma heveskedne Petőfi, biztosan nem Pató Pálról írna költeményt.
Node, hogy az elején kezdjem: Krisztinek 98 óta van jogosítványa, idestova tíz éve. Tegyük hozzá mindjárt azt ist, hogy a megszerzése óta nem vezetett – valahogyan a fejébe vette, hogy ő bizony antitálentum, ezért maradt inkább utas. Közös életünknek magyarországi szakaszában még csak mérsékelten bosszantott ez a hozzáállás, de Auckland az más tészta. Én szívesen sofőrködöm, de azért az elmúlt három évben nem egy alkalom adódott, amikor az ő nem vezetése megmételyezte az életünk. Külön bosszantott, amikor rádöbbentem, hogy valójában tud ám vezetni: ezt bizonyította a már a Déli-Szigeti túránkon, illetve azon csekély számú alkalmakkor, amikor Loaded Hog-ra ittam magam, és kénytelen voltunk valahogyan hazajutni az ominózus partiról.
Idén augusztusban azután egy hirtelen felbuzdulástól vezérelve megmakacsoltam magam, és közöltem vele, hogy a gépjárművünk bizony nem moccan, hacsak ő nem ül a volán mögé. Az első három napban Oszkár-díjas előadással jutalmazott: gondosan koreografált hiszti közepette hozta a tudomásomra, hogy nem vagyunk barátok, nem szeret, sőt sosem is szeretett – mindezt persze a hibátlan vezetése közepette, az anyósülésről hallgathattam végig. Majd két hétig úgy közlekedtünk, hogy én elkísértem amíg ő a volán mögött ténykedett, azután beláttam, ennek már sem értelme, sem haszna: nemcsak gyakorlatban, de pszichésen is elboldogul.
Hogy képes lesz rendes sofőrré válni, egy percig sem kételltem, abban, hogy mennyire fogja szeretni, már korántsem voltam bizonyos. Azután, amikor megvettük az új autót egy hónapja (böszme, még a Bighornnál is nagyobb Nissan Terrano) gyanú kezdett ébredezni bennem: egyszerűen nem engedte, hogy otthagyjuk a Bighornt, pedig a kereskedő beszámította volna jó pénzért. Merthogy ő azt szereti, meg különben is, neki is kell autó. Ezt mondjuk egyszer már eljátszottuk egy Toyota Corollával (volt idő, amikor ugye három gépjárművünk is volt), amit azután sosem vezetett – egyszer sem. Ennek ellenére, a Bighorn maradt, gondoltam a pár hetes vezetői kurzusát nem rontom el. További gyanakvásra adhatott okot, hogy egy ízben, mikor két autóval mentünk valahová, úgy cikázott előttem, mintha a volán mögött született volna, és persze az autópályán nyomta a gázt, akár süket a csengőt. Végül egy hete eljutottunk odáig, hogy egy este a munkából hazafelé jövet még nem volt elég fáradt (talán jeleznem kellene a főnökségnél is), ezért elment örömautózni – csak kocsikázott a kihalt aucklandi éjszakában, órák hosszát. Hangsúlyoznám, mindezt úgy, hogy augusztus elején minden voltam, amikor a vezetésre próbáltam rávenni, még akasztott ember is.
Egyszerre roppant fontos lett neki is, hogy legyen új-zélandi jogosítványa (én két éve kérleltem, persze rám se bagózott), ezért már két hete lelkesen nyomkodta az AA weboldalán a tesztkérdéseket. Végül bejelentkeztünk a konzulunkhoz tegnapra, hogy hitelesítse a magyar jogosítványa fordítását, amit én persze az utolsó pillanatra hagytam.
Ekkor jött a meglepetés – és ezért volt érdemes elolvasni ezt a bejegyzést, csak szólok –, ugyanis, miközben szorgosan gépeltem a már régóta rendelkezésre álló mintába a jogosítványa adatait, egyszer csak azzal szembesültem, hogy a vezetői engedélye épp aznap (azaz tegnap) jár le. Az előlapján ugyan 2015 szerepel, mint lejárati dátum, de a hátoldalán, az apróbetűs résznél a 2008 szeptember 22. virított. A rózsaszín kártyához adott, kis, bugyikék tok igazított el: az előlap lejárati dátuma az okmány érvényességét jelzi, ameddig személyazonosításra alkalmas; a vezetésre jogosultság határidejét azonban a hátlap 11 számú oszlopában tüntetik fel. Gyors körbeérdeklődés után kiderült, hogy ez nem csak nekünk, de a többi magyar ismerősünk számára is újdonságnak bizonyult. Általában a két dátum persze megegyezik, de gondolom, amikor Kriszti kiváltotta még a 2005-ben a kártyás jogosítványt, akkor nem bajmolódtak a tényleges meghosszabbításával, így eshetett meg velünk ez a csúfság.
Persze, amint felmerült e gyász, azonnal pánikolni kezdtünk: ha nincs érvényes magyar, akkor azt nem lehet konvertáltatni – ergo vagy végigcsinálja a helyi tanuló-korlátozott-teljes jogosítvány legkevesebb egy éves ciklusát, vagy ki kell várnunk, amíg ismét Magyarországon járunk, hogy meghosszabbítassa. Egyik sem tűnt túl kecsegtető lehetőségnek.
Persze szidtuk magunkat a takonyhúzás miatt, de én kicsit reménykedtem, hogy a takapunai AA-ben tevékenykedő kínai fiúcska nem veszi észre a turpisságot: elvégre a nagybetűs Expirity Date mégiscsak 2015.
Ma azután fél három táj átballagtunk az AA-be, és némi izgodalom után benyelték az egynapos késedelmet: bár azt még most sem tudjuk eldönteni, hogy figyelmetlenségből vagy jóindulatból hunytak szemet – a sárga jószág ugyanis betűről-betűre végigbogarászta a fordítást.
A többi persze már könnyen ment: Kriszti hiba nélkül oldotta meg az elméleti teszt 35 kérdését, majd kikövetelve egy éves Autóklub tagságot boldogon jelentkezett az október 6-án esedékes gyakorlati tesztjére.

12 Comments

  1. Abszolút elmosolyodtam, amikor végigolvastam a bejegyzést, ugyanis tök ugyanez a helyzet minálunk is. A nej az enyém kijelentette anno, hogy azért nem vezet “mert részeg diznyót nem szállít a masinában” Nem vagyok nagy alkoholos, de olykor szívás, amikor valahol egy közösségben meginnék egy sört, arról is lemondhatok, mert nincs ki vezesse a masinát. Lehet hogy kell külön kocsi, hogy az ügy előbbre mozduljon.
    Sok sikert a vezetésben a nejnek.

  2. A hisztit én is levágtam, először a tanórák “rám eröltetése” miatt, és utána is, kezdőként, amíg rá nem jöttem, mekkora élmény is ez, nem beszélve a függetlenség érzéséről. Viszem én akárhová, ha inni akar, most már :-)

  3. Én is kivétel vagyok, már az első nap mikor kezembe fogtam a jogsimat, akkor feltűnt, hogy az elő és hátlapon nem ugyanaz a dátum szerepel. Én akkor rá is kérdeztem, mondták, hogy jogsiként addig érvényes, amíg az eü vizsgálat, tehát a hátlapon szereplő dátum a figyelendő. Az már csak extra hab a tortán, hogy házasságkötés után cseréltem ugya a jogositványt is, és attól a dátumtól számitva tiz év múlva van lejárati idő elől, igy a kettő közti eltérés mókásan több évben mérhető. :)

    Gratulálunk a teszteredményhez!

  4. pekmester

    igen, ez nálunk a családban is meglepetsét okozott, miután apámat megállította a rendőr és már 1 éve le volt járva a jogsija. apám meg mutatta neki a fénykép melletti dátumot. no akkor végignyálaztuk az egész családét, bent a munkahelyen is szóltam. másnap már vagy öten mentek az okmányirodába :))

  5. Szín Vonal

    Lenyűgöző történet, köszönjük, hogy megosztottad az internetolvasó közönséggel!!!

    A melóban ma majd el fogom mindenkinek mesélni, hogy egy magyarnak újzélandon lejárt a jogosítványa, de egy “sárga jószág” nem vette észre.

    Gratulálok!

  6. Szín Vonal: jópofa jószág vagy te, gondolom eszedben sem volt végiggondolni, hogy mit írsz.

    Had segítsek: nagyjából két éve már, hogy megfogalmaztam, miért és kiknek írom a blogot. Az ominózus bejegyzés itt.

    Ebből kiderül, hogyaszongya:

    “1. Mindenekelőtt a családom, barátaim és ismerőseim számára írom, akiket valóban érdekel, hogy mi minden történik velem. Jó médium erre a blog, különösen ekkora távolságnál: nem kell külön-külön levelekben megírni az eseményeket, vagy minden egyes momentumot tízszer-tizenötször elmesélni.

    2. Mindazok számára, akik a kivándorláson gondolkodnak, különösen, ha épp Új Zéland a választott úticél. Gondolom – ha nem is lexikonszerűen – sok minden kiderül abból, hogy mire számíthatnak.

    3. Magamnak és esetleges leszármazottaimnak. Érdekes lesz majd évek múlva visszaolvasni, és persze én sem bánnám, ha most olvashatnám apám 20-30 évvel ezelőtt írott bejegyzéseit.

    Nyilván lesznek majd, akik nem tartoznak egyetlen fentebbi kategóriába sem, ám az ő elvárásaik egyelőre nem jelentkeznek prioritásként.”

    Én, kispofa, nem árulok zsákbamacskát. A blog próbál segíteni azoknak, akiket érdekel Új-Zéland, de fenntartom a jogot, hogy az életünk személyes vetülete is megjelenjen benne.

    Még szerencse, hogy tudomásom szerint nem kötelező olvasmány. Ha nem tetszik, egyetlen klikkre van a szabadság. Sőt, ha elég techi vagy, azt is megteheted, hogy gondosan kikerülöd az Énblog címkével jelölt bejegyzéseket, és akkor nem kell efféle unalmas, érdektelen vackokkal bajmolódnod.

    Amennyiben mégiscsak munkaköri kötelességed lenne a Subdimension olvasása, esetleg pisztollyal kényszerítenek rá, úgy kérlek postafordultával jelezd, hogy újratárgyaljuk a szituációt.

  7. Szin vonal

    Szóhoz sem jutok.

    Ezek szerint senki nem magyarázta még el neked, hogy háziállatokat szoktunk “jószágnak” nevezni, nem a nekünk segítő, vagy az épp általunk megtévesztett hivatalnokokat.

    Színük alapján pedig tágyakat lehet azonosítani, embereket nem illik.

    Én kérek elnézést, ha tévedtem.

  8. szin vonal: azon a néven szólítalak, amit magadnak adsz.
    Másfelől miképp definiálnád az előző kommentet: segítőkésznek avagy a megtévesztett hivatalnok sirámának?

    Hálás volnék, ha kifejtenéd azt is, hogy miben nyilvánult meg a segítőkészség, illetve miképpen tévesztettem meg a (egy?) hivatalnokot.

  9. Szin vonal

    Mégegyszer megpróbálom elmagyarázni amit már kétszer fejtegettem: faragatlan és szégyelnivaló dolog volt az ázsiai származású hivatalnokot “sárga jószágnak” csúfolnod.

    Most megértetted a problémát?

  10. mac-n-csizio

    Kedves Csanád!

    A cikkedet olvasva nem értettem, hogy mit jelentett az, hogy -sárga jószág-, de ha tényleg azt, amit szin vonal kifogásol, akkor nagyon szomorú vagyok.

  11. mac-n-csizio es szinvonal urak – ha ennyire sziveteken viselitek a sárga népség sorsát, ajánlom próbáljátok ki helyben a különb bánásmódot, ugyanis tudtommal van belölük elég Magyarországon, lehet velük értelmes magyar nyelven társalogni, sőt ha kell némelyük hamarább megkapják az állampolgárságot, mint esetleg egy bármely határontúli magyar

  12. Anonymous

    Ebből láthatod kedves Csanád, hogy mi megy itt magyarországon! Minden egyes szavad kiforgatják, hogy rasszistának tituálhassanak. Csoda, hogy mindenki menekül innen? Lassan már “barna jószágok” irányítják az országot éppen ezen okból kifolyólag. /Barna jószág alatt természetesen a lovakat értem!/

Leave a Comment

4 × five =