Esős, nyálkás nappal kezdődött a hét, különösebben nincs ezen csodálkozni való: a tél közepén vagyunk.
Hiába érthető ugyanakkor a nyűgös, rossz idő – én mégis gyűlölök hajnali hatkor (még sötében) kelni, egyszerűen nem szoktam hozzá. A mai nap egyébként is a kutyáké, jószerével semmit sem tudtam elintézni, hogy azután este itthon érjen a céges telefon: az elmúlt havi munkánk látszik hamvába halni; mindaz, ami egész eddig tesztek sokasága óta látszott működni, most megmakacsolta magát, és olyan hibajelenségek közepette omlik össze, ami egyszerűen nonszensz.
A hétvégén egyébként a maori nyelvről kezdtem el írni nektek, aztán végül inkább Annamari névnapját ünnepeltük, így a maoris bejegyzés felibe-harmadába maradt. Ma – amíg nem tudtam, hogy hülye hibaüzenetek kíséretében minden felmondja a szolgálatot – a két hete hatályba lépett, gyereknevelős törvényről próbáltam beszámolni, de a befejezést megakadályozták a pánikszerű hívások: most épp arra várok, hogy kiderüljön, a szerveroldalon van-e bármi probléma, vagy mehetek aludni…
