Page 27 of 54
Bill Apiata, az NZSAS (New Zealand Special Air Service) tizedese ellenséges tűzben tanúsított példamutató és önfeláldozó bátorsága miatt megkapta a Viktória Kereszt érdemrendet.
Ez az érdemrend egyébként a harcban mutatott magatartásért adható legmagasabb kitüntetés, 1856-os létrehozása óta (Viktória királynő alapította a Krími Háború kapcsán) 1356 alkalommal adták át, a második világháború óta pedig mindössze 13-szor, a kiwi tizedesé a 14.
Noha hivatalosan nem jár pénzjutalommal, a Viktória Kereszt – ritkasága okán – igen értékes: gyűjtők könnyedén megadnak érte 200.000 angol fontot is, de egy ízben 1 millió ausztrál dollárért kelt el egy aukción.
A képet az NZPA-tól kölcsönöztem2004 egy meg nem nevezett napján, az afgán hegyekben a kiwi SAS-ok egy csapata járőrözött immár az éjszakára készülődve, védekező formációban. Hajnali negyed négykor, kihasználva a sziklás talaj és az éjszakai sötétség adta rejteket, mintegy húsz ellenséges harcos ütött rajta a járőrön: a SAS-ok két járművét rakétagrántokkal vették tűz alá. A két jármű közül az egyik rögtön megsemmisült, a másik mozgásképtelenné vált az első rakéta találatok után. Apiata (akkor még) őrvezető kirepült a felrobbant járműből, és bár elkábult, fizikailag nem sérült meg. Két társa azonban nem volt ilyen szerencsés, egyikük, A tizedes különösen súlyos sérüléseket szenvedett.
A helyzet kilátástalannak tetszett: társaiktól elvágva, az egyre fokozódó ellenséges géppuskatűzben öngyilkosságnak tűnt elhagyni a felrobbant jármű nyújtotta viszonylagos fedezéket. A tizedes artériás vérzése ugyanakkor azonnali életmentő beavatkozást igényelt, ezért az őrvezető megkísérelte a lehetetlent: harmadik társuknak parancsot adott a visszavonulásra, míg ő a baráti és ellenséges lövések záporában mintegy hetven méteren keresztül vonszolta és a saját testével fedezte A tizedest.
Akciója sikerrel járt, a járőr szanitéce azonnal kezelésbe vette a sebesült katonát; a későbbi vizsgálatok kiderítették, ha Apiata tétovázik, társa meghal a vérveszteségtől.
A csapat sikeres egyesülése után koncentrált ellentámadásba ment át, s a közel húszperces tűzharc során a jelentős túlerőben lévő ellenség egy részét megsemmisítették, míg a maradékot menekülésre késztették.
A kiwi katonák végül emberveszteség nélkül úszták meg a rajtaütést, ami azért nem akármilyen teljesítmény. Hát ilyesmiért lehet Viktória Keresztet kapni.
A miniszterelnöki hivatal nyilatkozata
A kitüntetést egyébként óriási ováció fogadta, valóban az egész ország büszke, úgyannyira, hogy a New Zealand Herald online kiadásában oldalakon keresztül, folyamatosan frissülnek a gratulációk.
Engem igazán az lepett meg, hogy a dícsérő megnyilvánulások egy része maorinak aposztrofálja Apiata tizedest. A fényképek alapján ez valahogy nem volt számomra nyilvánvaló.
Akik nyilván egyben az angol birodalom uralkodói is, de engem most elsősorban Új Zélandhoz fűződő viszonyuk érdekel.
Sorozatomat VIII. Edwarddal kezdem, aki csoda egy pofa volt, és ha nem lenne súlyosan felségsértő, azt is hozzátenném, hogy szörnyen rossz arc, és ocsmány rasszista is – ami pedig igazán nem királyokhoz méltó erény.
De had induljak egészen máshonnan. Meg nem mondanám, hogy a klasszikus meséken kívül hány Romana és hollywoodi film dolgozta már fel a király és egyszerű lány szerelmének történetét, amelyek – legalábbis a fikciókban – leggyakrabban boldog egymásra találással végződnek: lakodalom, közös trón, miegymás. Láttam (olvastam?) olyan alternatív happy endet is, ahol a király az egyszerűlány kedvéért inkább lemond az uralkodásról, merthogy a szerelem mindenek felett. Ez utóbbi verzió még a klasszikus befejezéseknél is sziruposabb, nem igaz?
Pedig a valóságban is megtörtént legalább egyszer egy ilyen eset: VIII. Edvard (Edward Albert Christian George Andrew Patrick David) Nagy Britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Tartományok Királya, India Császára (élt: 1894-1972; uralkodott: 1936 január 20. – 1936 december 11.) nem egészen egy év uralkodás után lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse szerelmét: Wallis Simpsont.
Mellesleg egyike volt Anglia legrövidebb ideig uralkodó királyainak; az egyetlen közülük, aki önként mondott le a hatalomról; és sosem koronázták meg.
Edward már herceg korában is elég sok fejfájást okozott apjának, V. György királynak, többek között nőügyeivel, mert előszeretettel bolondult bele férjes asszonyokba – szeretői között megtalálhatjuk egy textil-birodalom félig amerikai, félig brit örökösnőjét, egy filmszinésznőt, vagy a félig chilei származású Lady Furness-t (aki bemutatta későbbi feleségét, Wallis Simpsont).
Vadromantikus hajlama akár szimpatikus is lehetne, bár egy uralkodóház szempontjából ez nyilván egészen más megítélés alá esik, azonban e kétség kívül figyelemre méltó jellemszilárdságról tanúbizonyságot tévő lépésétől eltekintve nincs túl sok büszkélkedni valója.
A második világháború során például először a franciaországi Brit Haderők vezetésével állomásozott vezérőrnagyként, ám náci nézetei miatt jobbnak látták a Bahamákra küldeni kormányzónak, így ő lett az első olyan uralkodója a Nemzetközösségnek, aki civil méltóságot is viselt.
1937-ben még Hitlerrel jópofáskodott Berchtesgadenben, amit a korabeli német sajtó nem győzött felfújni eléggé, aztán 1940-ben sikerült kiszivárogtatnia a Szövetségesek Belgium megvédésére vonatkozó haditerveinek egy részét a náciknak. Noha a háború után megírt memoárjaiban tagadta, hogy nácibarát lett volna, a történészek nagy része egyetért abban, hogy Hitler a szövetségesei között tartotta számon, és szigetország lerohanása után trónra akarta ültetni, egy fasiszta Anglia reményében.
Egy világbirodalom uralkodójaként rasszistának lenni és ezt úton-útfélen hangoztatni nem túlságosan okos dolog; az pedig, hogy saját birodalmának egyes területeit is súlyosan lesajnálja, már kifejezetten ízléstelen is.
Az új-zélandi nemzeti könyvtár egyik részlege, az Alexander Turnbull Library nemrégiben megvásárolta gyűjteménye számára Edward Walesi Herceg (később VIII. Edward király) levelezésének egy részét, és nyilvánosságra hozta, hogy mit is gondolt országának e darabjáról 1920-as látogatása alkalmából.
A főkormányzót “visszataszító”-nak, az helyi asszonyokat “förtelmes”-eknek, a hivatali tisztségeket “szörnyű”-nek, a háborúból visszatért katonákat pedig rokonaikkal együtt találta “hitvány”-nak és “szánalmas”-nak.
Az ausztrál őslakókkal sem volt sokkal kedvesebb, amúgy:
“A legundorítóbb élőlények, akiket valaha láttam! A legalacsonyabb ismert formája az emberi fajnak és a legközelebb a majmokhoz állnak…”
Tulajdonképpen e levelek apropóján lett a republikanizmus vs. alkotmányos monarchia ismét a közbeszéd része.
Edward nem finomkodott, amikor férjes szeretőjének beszámolt a tapasztalatairól – s lám, ezek a szavak még majd’ egy századév távlatában is meg tudják sebezni a kiwi önbecsülést.
Wallis Simpson és Edward Főherceg az esküvőjük napján
Az 1920-as állapotokról nyilván nem lehet objektív véleményem: az akkori főkormányzó akár lehetett visszataszító is, és a hivatalok is bizonyulhattak szörnyűnek. Az asszonyokról formált véleményét nem tekintem mérvadónak – ez ízlés dolga –, mert aki Wallis Simpsont találja ellenállhatatlanul gyönyörűnek, azzal ugye nincs min vitatkozni.
Ezzel szemben a katonákról alkotott véleménye nem csodálom, hogy kiverte a biztosítékot a kiwiknél: az első világháborúban harcoló új-zélandiak valójában a monarchia és a brit királyi család kedvéért tették kockára az életüket és testi épségüket; attól igazán nem kellett tartaniuk, hogy a hadszíntér kitolódik a Csendes Óceán irányába.
Esős, nyálkás nappal kezdődött a hét, különösebben nincs ezen csodálkozni való: a tél közepén vagyunk.
Hiába érthető ugyanakkor a nyűgös, rossz idő – én mégis gyűlölök hajnali hatkor (még sötében) kelni, egyszerűen nem szoktam hozzá. A mai nap egyébként is a kutyáké, jószerével semmit sem tudtam elintézni, hogy azután este itthon érjen a céges telefon: az elmúlt havi munkánk látszik hamvába halni; mindaz, ami egész eddig tesztek sokasága óta látszott működni, most megmakacsolta magát, és olyan hibajelenségek közepette omlik össze, ami egyszerűen nonszensz.
A hétvégén egyébként a maori nyelvről kezdtem el írni nektek, aztán végül inkább Annamari névnapját ünnepeltük, így a maoris bejegyzés felibe-harmadába maradt. Ma – amíg nem tudtam, hogy hülye hibaüzenetek kíséretében minden felmondja a szolgálatot – a két hete hatályba lépett, gyereknevelős törvényről próbáltam beszámolni, de a befejezést megakadályozták a pánikszerű hívások: most épp arra várok, hogy kiderüljön, a szerveroldalon van-e bármi probléma, vagy mehetek aludni…
Meglehetősen ambivalens vagyok a két hete életbe lépett Nincs Pofon Se törvény megítélését illetően. Nem mintha nem ítélném el szívből a családon belüli erőszakot, csak éppen nem értem mivel lett jobb, mivel adott hozzá többet a biztonsághoz a mostani törvény.
De kezdjük az elején: a törvénytervezetet az a Sue Bradford (Zöld képviselő) nyújtotta be a törvényhozáshoz még két éve, aki nemrégiben kezdeményezte a választási korhatár csökkentését is. A pofozós törvény második olvasata idén februárban került a parlament elé, és meglehetősen éles társadalmi vitákat váltott ki. A törvény tudniillik megtiltja a szülőknek, hogy akár nevelői célzattal is, lekenjenek egy-egy pofont a rakoncátlan csemetéknek.
Az eredeti elképzeléshez képest, azért sikerült néhány módosító indítvánnyal valamelyest élhetőbbé tenni: értsd, egyetlen pofon után még nem jár automatikusan börtön.
Ugyanakkor persze nem értem
Mindig is kíváncsi voltam, hogy kik és miért olvassák a Subdimensiont – gondolom ez érthető.
A Blogger – egyelőre csak fejlesztési fázisban lévő – új játékszerei közül az egyik, ez a kis szavazást lehetővé tévő widget (tényleg van már rá megfelelő magyar szakszó?), aminek roppant mód megörültem.
Sajnos valóban nincs még kész, így például nem képes megjeleníteni az ékezetes betűket – ezért én kérek elnézést.
Mindenesetre szeretném megkérni minden olvasómat, hogy legyen olyan kedves és szavazzon, lehetőleg persze csak egyszer – már az arányok igazságtartama miatt.
(Ha az opciók nem elégségesek, akkor kommentben várom, hogy mivel bővítsem, bár az igazság szerint más indokot a felsoroltakon kívül nem nagyon tudok elképzelni.)
Update: hiába derült ki a kommentekből, hogy igény lenne a többszörös jelölés lehetőségére, sajnos a rendszer nem engedi meg a változtatást: arra hivatkozik, hogy már vannak szavazatok.
Kérlek benneteket, hogy a lehetőségek között rangsoroljatok, és a legjellemzőbbet jelöljétek.
